Utcák, sikátorok

Tárgy: Re: Utcák, sikátorok Szomb. Dec. 25, 2010 6:03 pm

Mikor végzek a gyerekkel pár bizonytalan és hátra megtett léptem vezet a falig. A jobb kezem a mellkasomra tapasztom és lélegzek ott hevesen. Kezdem szépen lassan szabályozni, hogy tisztuljon a fejem és végig gondolhassam.
- Nem ember volt, nem volt az, most már biztos, hogy... nem volt az. De én... meg akartam ölni, egy embert. De, de vétkes volt, megérdemelte. Jót tettem, meg érdemelte, a dolgom végeztem. Nyugalom... - Lassan megnyugszom, egy nagy levegővel egybe kötve húzom fel a maszkom, ahogy az ablakot nézem, majd elkezdem levenni, mikor úgy döntök, hogy elől megyek ki. De aztán amint a baba lába a kezemben van vissza húzom, nem törődök azzal a fura érzéssel, borsódzik a hátam, de most másra koncentrálok. Kirúgom az ajtót és még bentről dobom ki a testet.
- Uraim... Miben segíthetek önöknek? - Kérdem torzított mégis pimasz hangon? - Egyenesen a megkötözöttekre nézve, majd lehajolok egy pisztolyért, hogy tovább haladjak és azt az oldalam mellet tartva álljak meg a még eszméletüknél lévő csoportnál. Közben megpróbálom szemmel tartani a fekvőket is, nehogy valamelyik meglepjen. De mellette meg kéne tartanom a magabiztos jellegem a maffiózókkal szemben.

Tárgy: Re: Utcák, sikátorok Vas. Dec. 26, 2010 9:06 am

A tagok megkötözve rángatóznak, és remélik, hogy szabadulna, de a kötelek túl erősek. Majd megjelenik előttük Hatred, kinek kezében nyugszik a fegyver, amit felkapott a földről, de senki nem támad rá. Túlságosan is megjárták a maffiózók a macskanőkkel való találkozást, így csak nyöszörögve, és fájdalmak közepette óbégatnak. Egyik sem képes felállni. Majd Morino felhorkant.

-Engedj el kölyök! Azonnal!

Mondja, majd egyik társa nyugtatja őt.

-Nyugalom. Apám minden bizonnyal nem adott át semmit a hidegvérből. -ezzel Hatred felé fordul a férfi. - Ha megtennéd... hálásak lennénk. Jelenésünk lenne... -mondja. -... és beszédünk is önnel. De nem itt, és nem most. Jegyünk van a Vadmacska és a Kalapács mérkőzésre. Ha elengedne, esetleg ott mindent megbeszélhetnénk, és élvezhetnénk a mérkőzést is.

Mondja a férfi, aki feltűnően nyugodt, megkötözött társaival ellentétben.

//Kérlek engedd el őket Smile

Folytatás: Gotham város :: Otisburg :: Knights Stadion//

Tárgy: Re: Utcák, sikátorok Vas. Dec. 26, 2010 11:51 pm

Kényelmesen megyek oda a megkötözött bandához, mikor Morino ordítozni kezd én csak nézem a maszkon keresztül ami közben a formákat váltogatja és elkezdem a torkom kaparni, ahogy felgyűjtök egy kis torhát. Felhatom egy kicsit a maszkom és úgy köpök egy turhásat, majd vissza hajolok a beszédpartneremre.
- Na ne mondja... - Ezzel benyúlok a kabátomba és egy mozdulattal kiszabadítom a foglyokat a késsel. Kicsit nézem a magukat szabadító bandát. Magamban örlődök, hogy miért is szabadítottam ki őket, és bár világos, hogy a félelemben tettem megpróbálom elhitetni magammal, hogy ez egy jó döntés volt. Hogy így esélyem van mélyebbre ásni, lehetőleg anélkül, hogy bekebeleznének és én is egy legyek közölük. A társuk, alárendeltjük a félelemben, hogy ha megpróbálok lecsapni akkor maga alá temet a túl erő és a határokat nem ismerő hatalom. Mikor feláll a banda akkor én is úgy teszek és elindulok kifele.
- Ne próbáljanak átverni... - Jegyzem meg a torzított hangon és a pisztollyal integetek viszlátot.

» Utcák, sikátorok