Martha Wayne alapítványi emléképület

A művészetek, oktatás, és a családok megsegítése miatt jött létre az alapítvány, ami egyben egy hatalmas emlékmű is. Ingyenes iskolát biztosít a rászorulóknak mindenhol az egész városban, és az árvákat is támogatja. Egyben családkereső szervezet is, és meleg étkeztetési utalványokat is rendszeresen osztogat azoknak, kik rászorulnak. Minden évben egy művészeti kiállítást, díjátadót tart az épület a tehetséges fiatalok között.

Érdekessége, hogy a Thomas Wayne alapítványi emléképület is ugyan úgy néz ki, mint ez és egymással szemben helyezkednek el néhány kiló méter elválasztásával.

Martha Wayne alapítványi emléképület Bruce Wayne meghirdetésére egy fogadásnak, és egyben egy aukciónak ad otthont. Hatalmas érdeklődés övezi, hiszen az árverezésre kihirdetett tárgyak többsége mind Bruce által felajánlott. Na meg persze a bevétel teljes összege az alapítványé, így pedig Gotham lakosaié. Tehát jótékony célú a rendezvény. De sokan nem ezért jöttek el, hanem mert látni akarják azt a bizonyos értéket, amit Bruce közszemlére és kikiáltásra tesz. Egy több ezer éves ereklyét, Kleopátra nyakékét.

Már az épület előtt rengeteg luxus autó sorakozik, és megszámlálhatatlan ember halad befelé. Mind egytől egyig öltönyt visel, a nők pedig gyönyörűbbnél, gyönyörűbb estéiket. Vannak szolidabb öltözékek, és kihívóbbak is egyaránt. A belépés díjtalan, és korlátlan mindenki előtt. Bárki megcsodálhatja a tárgyakat, még az sincs kikötve, hogy ki kell öltözni, de még is sokan megtették. Igaz, vannak páran, kik nem adtak az illemre, de ez Bruce Waynet nem érdekli. Mindenki előtt nyitott a meghívás. Az épületbe belépve minden felé pincérek mászkálnak, kezükben tálcával, ami teljesen meg van rakva pezsgővel. Hatalmas svédasztal az előtérben, és mindenfelé emberek nyüzsögnek. Sokan csak a nyakékről beszélnek, hogy még is kinek lesz annyi pénze, hogy megfizesse az árát.

Sok ismert személyiség is jelen van a médiából, és máshonnan. Színészek, zenészek, neves üzletemberek kiknek névsora órákba telne. Egyenlőre még nem kezdődött el az árverés, így szabadon mozoghat mindenki bármerre, és ehet-ihat amennyi jól esik neki. Sokan igen közlékenyek, és barátságosak, de vannak akik nem igazán és eléggé fellengzős, snob alakok. Néhol fel-fel csendül egy-egy téma a nyakéken kívül is. Ami leginkább érdekelt az a mostanság tűzvészként terjedő különleges, emberfeletti erejű emberek. Egyenlőre tehát mindenki beszélget, és szórakoztatják egymást kulturáltan. Egyedül az egész rendezvény kezdeményezőjét nem látni sehol. Bruce Wayne nem vegyült a tömeggel. Ő a legfelső emeleten van, egy másik teremben ül, ahol az árverés zajlani fog, magaslati belső erkélyen, egy bájos nő társaságában. Felette pedig két igen ismert ember, Charles Gibson, és Julie Garwood. Ők kettejük az alapítvány ügyintézői, akiknek nevéhez rengeteg adomány fűződik. A belső terem egy operához hasonló kialakítást kapott, rengeteg ülőhellyel, felső és alsó szinttel egyaránt

A rendezvényre egyre többen, és többen érkeznek. Idő közben Genzo a majdani árverési tárgyakat veszi szemügyre. Megannyi különböző korszakból talál ékszereket, antik bútorokat, festményeket, szobrokat, és még automobilokat is. A kikiáltási ár mindegyik elé már le van helyezve egy kis táblára feltüntetve, ám a legolcsóbb is 5000$-ról indul. Legtöbben pedig az est fénypontja köré gyűltek, a Kleopátra nyakék elé. Ennek az egy cikknek nincs kitéve az induló ára. Az összes többinek igen. Sokan találgatják, hogy még is mennyiért fog elkelni, az árak között milliós tételekről van szó. De mielőtt Genzo bele merülne bármiféle beszélgetésbe, egy jóvágású férfi áll a terem bejárata elé, és egy mikrofonba kezd beszélni.

-Kérek mindenkit, hogy fáradjon az árverés főtermébe, ugyan is 30 perc múlva kezdődik az aukció! Köszönöm!

Még párszor elismételgeti szavait, hogy mindenki felfigyeljen rá, és tudomásul vegye. Michael szintén hallhatja, hiszen a férfi hangja minden terembe eljut a hangfalak miatt, amiket felszereltek. Az aukció helyszíne az épület legfelső szintjén lesz, így lépcsőn vagy épp liftel lehet feljutni oda. Mikor befejezi a felhívást, Michael egy ismert rendőrt pillanthat meg, aki az utóbbi időkben rengeteg lakot dugott rács mögé, és igen sok bűnszervezetet próbált felszámolni. A sajtó és a média is rendszeresen interjúkat készít, vagy készíteni akar vele. Nem más, ő mint James Gordon. Szájába pipa, amit bőszen szívogat.

Mellette egy másik férfi, aki minden bizonnyal szintén rendőr. Hallani, amint pont a titokzatos kardos alakról beszélnek, aki a közelmúltban egy rendőr halálánál jelen volt, és őt gyanúsítják vele. Bár Gordon nem foglal egyértelmű állást, de a másik férfi igen. Laslie Allan halálával Michaelt vádolja... A témát viszont Gordon megszakítja, mikor arra hivatkozik, most nincs kedve erről beszélni. Az árverés főtermébe veszi az irányt, társával együtt, csak úgy mint mindenki más. Egyre nagyobb tömeg alakul ki, ami be akarnak jutni a helységbe. Odabent Sheodon már találhatott magának egy helyet, nem ült egyik oldalán sem senki. Szabad székek voltak mellette. Ahogy a közönséget figyelte, nem láthatott semmi gyanúsat, a sok médiaszereplőn kívül. Egy személy sem árulkodott kétes jelekről. Mindenki beszélgetett körülötte, különféle témákról, amik csak egyszerű megfogalmazásként bájcsevejnek írható le. Észre veheti idő közben, hogy egyre többen gyűlnek köré. Mindenki kezd beáramlani a hatalmas helységbe, és lassan egyetlen szabad szék sem marad. Sheodon mellé egy igen méretes hölgy űl le, nagyestéjiben, és kedvesen mosolyog a férfire.

-Milyen elegáns, kedvesem. A nevem Rosalita.

Mondja kacéran a jókora termettel megáldott nő. Ha Sheodon kicsit is járatos a nőkben, egyértelmű jelzéseket tapasztalhat, amik azt mutatják, hogy a szomszédjának nagyon is tetszik.

Beértem a terembe én is, és bár nem sikerült az istennő mellé ülnöm, de csak pár székre vagyok tőle. Talán lesznek, akik megunják a partit, és hazamennek, ezzel segítvén az én közeledésemet a nő felé. De az aukcióra is kíváncsi leszek, állítólag hamarosan kezdődik.
Igen, már itt is van maga Bruce Wayne, a házigazda. Köszönt minket vendégeket, majd bemutatja az árverés két vezetőjét. EZek után előkerül az első tárgy, ami egy Picasso kép. Semmi bajom a művészekkel, van pár festmény, ami tetszik, de PIcasso egyik műve sem tartozik ezek közé. Én is tudok festeni pár alakzatot, aztán rájukfogni, hogy ez most az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossági kísérletet mutatja be hátulról. Nincs az a pénz, hogy nekem egy ilyen a falamon csüngjön. Vagy hogy én pénzt adjak érte. De biztos lesz valaki, aki megveszi, a műkedvelők. Viszont egyet értek Bruce Wayneel abban, hogy jobb az ilyentől megszabadulni. DE lássuk mennyi az ára.
...
70.000???? Tejóóóóisten! Mi kerül ezen ennyibe? Egy erős csontozatú palinak megér 80 ezret is, ahogy látom. Talán nem került vissza minden beteg az Arkhamba a lázadás után? Na mindegy, az ő pénze, felőlem kidobálhatja az ablakon is, csak szóljon, hogy épp járjak arra. De most valami fura történik. Bruce Wayne rálicitál erre a förtelemre és meg is veszi. Csakúgy, mint a többi tárgyat. Ennek mi értelme? Rendez egy aukciót, meghívja az összes nagykutyát, illetve az egész várost, hogy nézze végig, hogy ő megveszi duplaáron a saját értékeit. Ennyire adakozhatnéka van? Akkor miért bonyolítja el ennyire, miért nem utalja oda az adományt és kész. Nem értem ezeket az újgazdagokat, de ez sem az én dolgom. Legalábbis egyelőre. Mi van, ha ez valami terv része? Én imádom, ha egy terv sikerül, kivéve ha ellenem szól. De idővel minden kiderül, most inkább élvezem tovább az ingyenbulit, végülis a látványra nem panaszkodhatok, Wayne meg hadd szórja a saját pénzét. Persze remélem, nem sántikál semmi rosszban.

Daisy mesélte, hogy a Martha Wayne alapítványi emléképületben egy jótékonysági fogadást rendeztek. Arra gondoltam, hogy hátha lesz itt valami, ezért jobb ha eljövök. Felhúztam egy fehér inget és egy fekete nadrágot, majd a fekete kabátomat. A kalapomat ezúttal nem húztam fel, de az álarcomat a zsebembe dugtam. Megragadtam a táskámat, ami a legtöbb fémdetektort kijátsza, majd beleraktam a késemet. Bár ahogy ezeket a sznobokat ismerem biztosan leellenőrzik a táskám tartalmát. Akkor viszont azt mondom, hogy hentes vagyok, vagy csak elővigyázatosság. Ki tudja mi lesz? Igazából semmi kedvem nem volt elmenni. De aztán tíz perc nyavalygás után kinyitottam a bejárati ajtót (előtte gondosan vettem egy nagy levegőt, mert féltem hogy bent a sok ember már elszívta előlem) és beléptem.

Az épület szépen fel lett díszítve, bár elég csicsás volt... A gyanúm nem igazolódott be: nem volt túl sok őr, ami meglepő volt ahhoz képest, hogy gazdag emberek ezrei tolongtak a drágábbnál drágább tárgyak előtt. Az én szemem egy gyönyörű motoron akadt meg: Fekete volt, és majd' másfélszer akkora, mint az enyém, pedig az sem egy kismotor.
Oda akartam menni, hogy megnézzem mennyibe kerül, amikor a mikrofonba egy fura hang szólalt meg:

-Kérek mindenkit, hogy fáradjon az árverés főtermébe, ugyan is 30 perc múlva kezdődik az aukció! Köszönöm!

Elindultam hát a főterembe, ami egy színházra hasonlított: elől egy színpad, azt pedig székek vették körül. Nem volt már ülőhely, sajnos későn érkeztem. De nem is bántam: állva könnyebb kiszemelni a gyanús embereket.
A leggyanúsabb számomra a házigazda, Bruce Wayne volt: minden terméket ő vett meg. Vicces volt.... de tényleg. Számomra olyannyira vicces, hogy sokszor kuncogni kezdtem. Igaz ez a mellettem álló, ötvenes éveiben lévő hölgynek nem tetszett, de hát mit tudok tenni? Egyszerűen taszítanak az ilyen emberek. Az első tárgy például egy festmény volt, (bűnronda volt, meg kell hagyni) amit egy testes férfi akart megvenni. A férfiről lerítt, hogy kapcsolata van az alvilággal. Aztán valami meglepő történt: egy nagyon szép nyakláncot hoztak elő. Azt mondták, hogy ez Kleopátra nyakéke.... na persze! De nem ez volt a legkülönösebb, hanem hogy egy gyönyörű nő (akit régebben megfigyeltem) felállt, és kisétált... Bruce Wayne pedig ment utána. Nem tudom, hogy mi készül itt, de hogy ez nem egy egyszerű jótékonysági rendezvény, az tuti!

Jól sejtettem : nem egy átlagos fogadás ez. Egy macskanő lógott be a tetőn és ellopta a nyakláncot.

Úgy suhant, mint egy árnyék a sötétben. Korábban nem hittem a macskanők létezésében, de mostantól ez másképp lesz. Az árnyék villámgyors mozgása csakugyan olyan volt, mint egy macskáé: könnyen ereszkedett le a kötélen, majd beverte a golyóállónak látszó üveget. Felkapta az ékszert és elindult felfelé.

A rendőrök golyóit könnyedén elkerülte, majd amikor felért a tetőre a társához mosollyal az arcán eltűnt. A rendőrök azonnal futottak utána....

Én felkaptam a maszkomat, elővettem a késemet és tiszta erőmből futottam fel a lépcsőkön.

Hármasával ugráltam át a fokokat, de még mindig lassúnak éreztem magam. Lassan felértem az utolsó szintre. A tetőre vezető ajtó előtt megálltam pihenni ... fáradtan nem bocsátkozhatok harcba.

Körülbelül három másodpercet pihentem, majd a kést tartó jobb kezemet az államhoz emeltem és berúgtam az ajtót:

-Állj, ti szemetek! -kiáltottam, bár még azt sem tudtam, hogy ott vannak-e még a tolvajok...

//Bocsánat hogy nem voltam eddig, de váratlan események miatt nem volt napokig internet, így írni sem tudtam. Bocsi mindenkitől!//

- Ezek meg kik lehetnek? - Gondoltam magamban, miközben megpróbáltam felidézni, hogy tartalmaz-e Flaps adattára bármilyen információt is ezekről a nőkről. Tudtam jól, hogy így, Sheodonként nem tehetek semmit, ezért próbáltam keresni egy öltözőt, vagy próbafülkét, ahol átöltözhetek, és magamra ölthetem Arany Szem ruházatát, először élesben. Amint találok egy erre alkalmas helyet, az ünnepi ruhámat rakom be abba a táskába Arany Szem öltözéke helyett, majd azonnal megpróbálok keríteni egy telefont. Amennyiben van nálam, megpróbálom elérni Lindát, és megkérdezni tőle, hogy milyen gyorsan tud ideérni, majd pedig vele együtt keresni az ismeretlen, latexruhát viselő fiatal hölgyeket. Ha azonban nincsen nálam telefon, vagy esetleg nem elérhető Linda, akkor egyedül próbálok utánamenni a macskakinézetű lányoknak.

- Túl sok a kérdés. Vajon Bruce Wayne miért ment ki a teremből? Kik lehetnek ezek a rejtélyes betörők? A válaszoknak utána kell járnom...