Jelen: Wayne-birtok

Megérkezünk a Wayne birtokra. Elég sokan összegyűltünk, hogy szétrúgjuk Éjszárny S*ggét. Robin előszed valami holo bigyót, amin keresztül egy fickó utasításokkal lát el minket. Dimenzió ugrás? Időutazás? Bah, mint egy rossz sci-fi. Meg hogy meg kell állítani a Hollót. Ha Batman nem bírt vele, akkor majd mi igen? Kétlem. Mindegy, a véleményem megtartom magamnak, nekem csak az akták kellenek. Közben kiderül, hogy Éjszárny már vár minket. Ki is küld egy csomó Denevér fazon, akik Raven szerint robotok. Remek. Én lemaradok hátul, kihasználom a birtok fedezékeit, a fákat, a bokrokat. Keresek egy jó lövő pozíciót. Elbújok kb. 300 méterre, ez még nem távolság egy magamfajta képzett lövésznek. Gondosan megcélzom egy robot fejét, majd elengedek egy rövid sorozatot. Ha kimúlt, egy másikra lövök, ha még egyben van, még egyszer rálövök. Kb. 15 golyót lövök el, spórolnom kell későbbre.

Este van. Csak a Wayne birtok rajzolódik ki a komor sötétben. Egy rakat szuperhőssel hamarosan megindítjuk a támadást. A többiek számomra idegenek, nem ismerem őket. Ez után kettő holo- grafikus alak jelenik meg. Valami éjszárnyról van szó. Arcomon megmutatkoztak a tudatlanság jelei. Biztos bambán nézhettem ki. Azután dimenziókról volt szó. Mindegyikbe el kell jutnunk, hogy meg szerezzük Batman álarcát. Én hatalmas szemeimet tágra nyitottam és a többiekre néztem, majd halkan motyogtam, hogy ne zavarjam meg a vetítést.
- A dimenziók száma nem végtelen?
A kis mozi filmünknek vége lett és valaki hirtelen megtöri a csendet.
-Red Hood! Baj van! A kamerák működtek! Éjszárny tudja, hogy itt vagyunk
( Nah ez szép, ennyit a meglepetésről) Mondom magamban.
Majd a bejáratnál egy rakat batman formájú alak jelenik meg. Valaki azt mondja, hogy csak bádogok. Nah ennyit a fegyvereimről. Nem tudom, hogy milyen páncéljuk van. Több mint valószínű, hogy az mp5 géppisztolyom hatástalan ellenük. Esetleg ha van Akhillesz sarkuk, akkor van esélyem. A gránátok csak zajt csapnának, bár úgy is tudják, hogy itt vagyunk. Idegesen rázom a fejemet és izzadni kezd a tenyerem. A hangok elmosódnak. Pár lélegzetet veszek és követem az egyik csapat társamat (Duncan MacFarlane). Meg várom mire jut a fegyverével. Közben próbálom elkerülni a fenyegetést. Amint fedezékben vagyunk, a társam leadd pár lövést. Én ekkor újra normál időben látom a dolgokat. Meg próbálok én is egy pár lövést leadni, hogy lássam, mire jutok a fegyveremmel. A masina testének a közepébe próbálok célozni. Egy sorozat 3-5 darab golyóból áll. Egy tárban 30 darab golyó van. Érzem, hogy a kezemben megremeg a fegyverem, ez megnyugtat. Hallom, ahogy a fűbe esnek a hüvelyek.

A lövésem célba találtak és szerencsémre (hála a sors kezének) leamortizálta a robotok egy részét. A mellettem lévő társam szintén likvidálta a robotokat. Felálltam a fedezékből, hogy jobban lássam a harcmezőt. Az egyik tag félelmetesen közel került a robotokhoz. Magamba mondom „Azta, ez nem semmi. Csak úgy kettévágja őket. Nem szarozik” csodálattal tekintetem csapat társaimra olyan erősek és bátrak voltak, hát igen ők igazi hősök. Amint a gondolatom utolsó szava is megfogalmazódott bennem a szám széle le ereszkedett (szomorú arcot vágtam). Feleslegesnek éreztem magam. Mit keresek itt?! Kérdeztem magamtól. Olyan erősek, hogy az már ember feletti.
Ahogy jobban körbenéztem, és láttam ,hogy két alak csatlakozik a bulinkba. Eközben még a robotok közeledtek egyik társunkhoz. Nehezemre esett döntenem, hogy most mit tegyek, de megpróbálom.
Ha lehetséges én Duncen vállára helyezem a kezem, hogy lássa a két alakot, akik csatlakoztak a partiba, hát ha kezelésbe veszi. Ez után én a fegyveremet eleresztem szerencsére a szíj rajta volt így nem vesztettem el. Gyors sprintbe kezdtem, hogy a társamnak segítsek, akit láthatólag körbe fognak zárni a robotok. Amint lőtávolságba kerülök, tüzelni kezdek feléjük, remélhetőleg nem találva el a társamat. A lövéseim közepette oda sétálok, ha kiürülne a fegyver, gyorsan pisztolyra váltok így lekicsinyítve az idő távot. Fokozva még előnyömet pár lélegzetvétel után bekapcsolom szuper képességemet. ezzel biztosítva sikerességemet. Csak reménykedhettem, hogy megtudom akadályozni a robotokat és nem esik baja a társamnak.

Szerencsére sikerül elintéznem pár robotot, bár ez egy fél táramba került. 15 golyó- 3 áldozat, nem a legjobb arány. Közben észreveszem, hogy az egyik csapattársam - talán Blaise a neve - mellettem kucorog, és egy H&K mp5 -el írtja z ellent. Jó hír, hogy fogja őket a 9mm, így szerencsére az összes fegyverem hatásos ellenük. No de vissza a csatamezőre. A többiek is elég szépen ritkítják az ellent. Ekkor Blaise felhívja a figyelmem az újonnan érkezőkre. Macskanő. Későbbre vártam. Nagyon régen a macskanők oldalán harcoltam. Mintha egy másik életben lett volna. Most ellenség. Látom, hogy Sárkány elindul felé. Talán ő is arra gondol, amire én. Hogy talán az oldalukra állíthatjuk. Sárkány is ismeri őt, talán sikerül meggyőznie. Maradok a fedezékemben, Macskanőt és környékét fürkészem. Ha valaki megpróbálja Sárkányt hátulról elkapni, azt megpróbálom lelőni, hogy ő nyugodtan tárgyalhasson. Ha van rádiónk, akkor szólok neki hogy fedezem.

Sikeresen megvédtem a társamat. Sajnos 2 táram elment az 5-ből. Maradt 3. A fene egye meg. Van egy pisztolyom, amihez 5 tár van még. és 1 késem, és 6 dobótőr. Ráadás még pár darab gránát. Felénk tart 10 masina. A jövő azt mutatja, hogy hamarosan ki fogok fogyni. Nem volt más választás. Újra töltöttem a géppisztolyomat és célba vettem a hozzám legközelebbre eső robotot. Ha eltaláltam, akkor nyomok pár bukfencet, hogy ha tüzelnének, akkor célt tévesszenek. Majd egy újabb és egy újabb masinát tüzelek, csak reménykedni tudok, hogy eltalálom őket, és tudok tárat cserélni. Közben próbálom kikerülni a golyókat. Szerencse, hogy a képességem jól jön ilyenkor. Ha a fegyver csövüket meg emelik tudni fogom, hogy merre kell kitérni, de ehhez megint használnom kell a reflexemet. Ha eltelik fél perc a reflex használatakor azután szédülni kezdek és összeesek. Pár másod percem lesz arra, hogy felálljak és összekapjam magamat. A képességemet nem fogom tudni használni fél percig.

Michael sajnos nem jár sikerrel, csak felbosszantja Macskanőt. Fenébe, pedig jól jött volna a segítsége. Közben észreveszem hogy 9 pléh Batman indul meg felém. Remek. Nem esünk pánikba. Betöltök egy repeszgránátot a gránátvetőbe, majd megcélzom a középsőt, hátha kapnak majd a mellette lévők is az áldásból. Még mindig kb. 280-250 méterre vagyok tőlük. Továbbra is a bokorban hasalok. Egyes lövésre állítom az M4-es, majd távcsövem és lézercélzóm segítségével célzott lövéseket adok le a fejükre, a szemük környékére. Reménykedem benne, hogy az 5.56-os lövedék leviszi a fejüket. Robotonként kb. 3 lövést adok le.

Bekerítetek a robotok minket. Ideje volt kikapcsolnom a képességemet. Nem akarok elszédülni. Csak lövök, csak lövök és lövök. Nem tudom mennyi robot van még hátra, de egy gránátot dobok egy nagy csapat közé. Most már marad 2 gránátom, ami egy villanó gránát és egy füst. Amit eldobtam az egy repesz gránát. Remélem megsemmisíti a masinákat. Majd futni kezdek egy fedezék mögé, hogy tárat cseréljek. 2 táram maradt. Egyik a fegyveremben. Majd kiálltok társamnak.
- Fedezékbe!- remélem meghallotta és menekülni kezd.

Batman halott. Ez a hír már önmagában is megrengeti Gotham-et és a világot egyaránt. Engem is, hisz így a városban ismét eluralkodik a bűnözés. Nekünk, akik megmaradtunk nagyon nehéz fent tartani a békét a városban, és az önjelölt denevérek szinte használhatatlanok. Hírt kaptam, hogy egy csapat hős megpróbálja visszahozni Batmant. Az igazit. A Wayne-birtokra indultak, de én egy kiruccanásról tértem vissza ezért totál lekéstem a találkozót. Viszont tudtam, hova megyünk, szóval rögtön a Wayne-birtok felé vettem az irányt. A kúria még mindig pompázott, mintha még mindig laknák. Csendben kellett maradnom, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Halkan megpróbáltam közelebb lopózni, ha sikerült, akkor látom, hogy a kis csapat elég szorult helyzetbe került. Valamiféle Batman utánzatok ellen küzdöttek, és a lépcső tetején a Macskanő is megjelent, aki a monológja alapján totál megkattant.
~ Na remek, ez most hiányzott. - gondoltam magamban, majd azon járt az eszem, hogy hogyan tudok a többi hősnek segíteni. És eszembe jutott. Nem fogom tudni a végtelenségig fent tartani, de megpróbálom feszegetni a határaimat. A robot-batmanek sokasága közé kivetítem leendő társaim képét, mégpedig úgy, hogy mindenkiből kettő, akár három darab van. Össze akarom zavarni a robotokat, hogy a többieknek legyen esélye felvenni velük a harcot nem beszélve a bekerítettekről.

Nem sikerült elintéznem a robotokat, mielőtt közel értek. A hátamra rakom az m4-est, és előkapom a .44-est. Aztán a kezembe csúsztatom a kabátujjba rejtett füst gránátot, majd miután beborított a füst, előveszek egy kis csomag plasztikot, aktiválom a jeladót, majd leejtem a földre. Ezután az egyik robotnak megcélzom a fejét, remélem hogy ilyen közelről a .44-es kaliber elég lesz, hogy levigye a fejét. Ha sikerül, akkor megpróbálok kitörni a gyűrűből, majd felrobbantom a plasztikot. Ha minden jól megy a robotok a teljes energiát kapják, míg én csak tompítottat, bár azért az sem lesz kellemes, valszeg ledönt majd a lábamról. Ha nem sikerül kilőnöm a robotot, akkor a füstöt kihasználva megpróbálok a lábuk között kislisszolni, majd futásnak eredek a fák közé, ahol megpróbálok elbújni.

A gránátom ellenére egyre csak jöttek a robotok. Az mp5 fegyveremet kiürítettem. Nem volt lőszerem. Muszáj volt eldobnom. Szerencsémre egy csapat társunk megtéveszti a robotokat. Ez idő alatt Elő rántottam a pisztolyomat. Pár robottt célba vettem és lőni kezdtem, amint elesnek én futni kezdek a villa kapujáig. A bejárat előtt bekapcsolom a képességem és kommandózni kezdek. Neki támaszkodom a falnak és ellenség után kémkedek. Ha jól láttam már egy társam bement.