Katonai támaszpont

Gotham peremén, egy kisebb katonai támaszpont áll. Magas 3 méteres kerítéssel körbe van véve, és őrtornyokkal őrzött. Illetékteleneknek belépni tilos. Mind össze egy gyakorlat pálya, és egy nagyobb raktár helység áll a támaszponton. De a lényeg a föld alatt van. Ugyan is kutatólabor, tesztlabor, hálókörlet, és megannyi mindent rejt a hely.

//Előzmény:Csatornahálózat

-Szét esik a fejem.....-
Nyögöm ki halkan, lassan kinyitom a szemeimet. lassan esik le, hogy valamiféle furcsa fal van körülöttünk. Lassan felülök, közben letörlöm az alvadt vért az arcomról. A tekintetemmel megkeresem Charliet.
-Sajnálom....miután elájultál, ki ütöttek engem is.....-
Kezeim ökölbe szorulnak, miattam megint egy laborban ülünk, és ki tudja mit fognak csinálni velünk.

-Az enyém is......-
Pár perccel korábban ébredtem, de az egész testem sajog, nem tett jót az az elektromos ütés. Én is felülök, a lábamon láncokat érzek. Azok is, amennyire tudok Jared mellé ülök.
-Néz rám...nem a te hibád oké? Túl sokan jöttek, és tudták mivel tudnak lekapcsolni minket, na meg az a szemét majomember is átvert minket.-
Megfogom a kezét, megszorítom.
-Minden rendben lesz, ebből is kimászunk valahogy....-

//Vettem a bátorságot, hogy képet rakjak be az anyáról. Remélem nem gond.//


Miközben a testvérek egymást nyugtatják, órák telnek el. Az őrök egy szót sem szólnak, meg sem mozdulnak, csak meredten bámulják a foglyokat. Aztán kinyílik az ajtó, és belép rajta egy ismerős nő. Aki nagyon is ismerős lehet mind a kettejük számára. Tekintetében elégedettség, de egyben mérhetetlen düh is kavarog. Jared és Charlie anyja az, aki a cella közelébe lép.



Gúnyosan mosolyodik el, majd int a két őrnek, hogy távozzanak. Azok teljesítik a parancsot, majd elsétálnak. A nő pedig egy pár percig csak méregeti elégedetten a két gyermekét, kikre úgy néz most, mint kísérleti alanyokra. Hosszú méregetés után végül megszólal.

-Csak hogy újra együtt a család. Hiányoztatok.

Mondja, majd egy kartont vesz elő, és olvasgatni kezdi. A katonák által tett jelentések vannak benne. Ugyan is több mint 2 napig kómában voltak a foglyok.

-Úgy látom a képességeiteket tökéletesen uraljátok. Nagyszerű. Már csak egy kérdés van, hogy miféle elváltozás ez. Készüljetek fel a műtétre--

A nő hosszasan beszél, de Jared és Charlie számára eltompulnak a hangok, és mintha minden megszűnne körülöttük csak egyetlen egy hangra tudnak figyelni, ami a fejükben hangzik fel.

-Ne féljetek... apa majd mindent rendbe hoz.... ígérem...

//Nem gond, sőt köszi, élvezetesebbé teszi a játékot //

Charlie úgy ahogy megnyugtat, de még mindig úgy érzem, hogy nem tettem meg mindent azért hogy elszökhessünk. Órák telnek el, szinte teljes csöndben, az őrök csak bámulnak ránk némán. Charlie is el-el bóbiskol mellettem, én viszont képtelen vagyok pihenni...most nem. Felpattanok ahogy belép a cellába Ő.
-Tudtam, hogy Te állsz emögött! Nem volt még elég? Miért nem hagysz békén minket.....-
A szavaim elmosódnak a tehetetlenségtől, a dühtől, a bennem kavargó érzelem halmaztól. Képtelenség hogy egyszerre ennyi mindent tudjak érezni, úgy érzem mintha bármelyik pillanatban szétrobbannék, szétnyomna belülről, a düh, a félelemem, a szégyen......
A szemem elkezd rángatózni, a körmeim szinte vért serkentenek a tenyeremből annyira szorítom a kezeimet. Legszívesebben üvöltenék, de hirtelen a szavak elmosódnak és csak egy elhaló hangot hallok. Apa, apa?! Charliera pillantok, és a látom, hogy aki az előbb a fejemben beszélt az tényleg az apánk.~Hogy mégis, hogy hoznád rendbe?~Akaratlanul is megpróbálok gondolatokat küldeni neki, vagyis annak az alaknak aki a fejemben beszél...még mindig nehéz elhinnem, hogy ő tényleg az apánk lenne...

Gyűlölettel teli tekintettel pillantok Sarah-ra. Igen soha, soha nem fogom az anyánknak tekinteni.
-Látom frizurát váltottál, de attól még ugyanolyan őrült maradsz, mint amilyen voltál.-
Legszívesebben megütném, a legutolsó levegő molekulát is kipréselném belőle. Nem nem azért mert kísérletezett rajtunk, vagy mert patkánynak néz minket. Azért mert képes Jaredet, habogó, dühös, tehetetlen és félős gyerekké változtatni. már-már lendíteném az öklöm, mikor ismét meghallom azt a hangot, amit reggel is hallottam. Aki figyelmeztetett minket, arra hogy jönnek. Jaredre pillantok és alig láthatóan bólintok. De úgy tűnik annyira zavart állapotban van most, hogy nehezére esik még a gondolkodás is. Sarah szövegelése már el sem jut hozzám, csak a hangot hallom, remélem nem vesz észre ebből semmit sem.

Mivel Jared, és Charlie nem próbálkozik a szökéssel, sem semmi mással, a katonák nem is tudják hogy kettejük már nagyon is éber. Egy laborba érkeznek végül, ahol a terem közepén 2 műtéti ágy hever. Felteszik a testvéreket, majd lassan leszíjjazák őket. Mikor ezzel megvannak, mind össze egyetlen egy katona marad bent a biztonság kedvéért. Sarah pedig a műszerek között kezd kutakodni. A műtét hamarosan elkezdődik...

Az ikrek érzik, hogy a nyugtató hatása teljesen elmúlt és érzik, hogy a szíjak bár szorítják őket, a képességük használatával kitörhetnek. Talán ez az utolsó esélyük.

Remek még éppen időben bújtunk el, máris lépteket lehet hallani. Képtelen vagyok kitalálni, hányan jöhettek. A sejtésem az, hogy egy is sok lenne. Néha-néha megpróbálok kilesni, látok pár lábat néha egy teljes alakot is. Nem merek mozdulni, és jól tettem mert egy ismerős hang, nagyon is ismerős, elkiáltja magát és máris záporoznak a lövések. Megpróbálom olyan kicsire összehúzni magam amennyire csak tudom és gondolkodni.....nehezen megy ha az ember füle mellett süvítenek a golyók. Mivel nem mozdultam el, onnan ahová elsőnek elbújtam, így csak pár szekrény áll az utunkba....és van egy gránátom is. Csak azt nem tudom, hogy milyen. Bármennyire is kiakarok szabadulni innen, nem mindegy milyen áron. Nem akarom felrobbantani ezeket a katonákat....de cselekednem pedig muszáj. Egyszer kétszer megforgatom a gránátot a kezemben, mire elszánom magam...nem húzhatom tovább az időt. Megint átalakítom a bőrömet, kihúzom a biztosító szeget, és gyorsan elgurítom abba az irányba amiben a legtöbb katonát sejtem. Amint a gránát teszi a dolgát, megfogom a szekrény alját, amit eddig fedezékként használtam, felemelem és a terem belseje felé lököm.
Remélem ez megzavarja őket egy kissé. Ha sikerül akkor a kijárat felé indulok, ha kell az összes szekrényt eltiprom, ami az utamba kerül. Remélem Charlie is ezt teszi....

Nem hiszem, hogy a legjobb ötlet volt elbújni. Sarokba szorultunk, ráadásul az a ri....c is előjött. Dühösen kiáltanék vissza neki, de még időben visszafogom magam, mert elárulnám a helyemet, bár azt talán már nem is olyan nehéz kitalálniuk. Még azt sem merem megtenni, hogy kinézzek a fedezékből. Rögtön leszednének. Így hát idegesen kuporgok a szekrény mögött várva, hogy Jared csináljon valamit, mielőtt újra bevetik az elektromos, és hang gránátjaikat.....van nála egy gránát, Jarednél van egy gránát amit még én adtam neki, mielőtt felhúztam a következő szintre. Remélem használni is fogja és nem most fogja megszállni a szentlélek. Ha rászánja magát, akkor vízzé változtatom a testem...igen megint...és így indulok meg kifelé a kijárat felé. Ha kell egy egy vízsugárral leterítem a katonákat. Ha gránátokat dobnának, akkor azokat mosom el távolabbra, illetve remélve hogy a víz tönkre teszi őket...