Katonai támaszpont

Charlie elém furakodik, amire én csak sóhajtok. Nagyon gyerekes, vagy csak engem akar ingerelni, mert jó mókának találja. De ha így van, ebben az esetben is gyerekes viselkedés. Talán nem érzi a helyzet komolyságát? Vagy nem akarja. Neki értenie kéne, hisz másfajta kötöttségei is vannak ehhez a munkához. Na de érdekel is engem. Az a lényeg, hogy megtegyem amit elvárnak tőlem, és ezzel kifizessem a minisztert a stiklijeim miatt. Akkor talán békén hagy. Minden porcikám kezd már elgémberedni, eléggé kényelmetlenné kezd válni a talán már 1 órája is tartó mászkálás. De megérkezünk valamiféle őrszobához. A monitoron egy ismerőst pillantok, és az őr is hamarosan belép. Van egy olyan érzésem, hogy Jared le fog bukni. Charliera pillantok, hogy ő vajon tapasztalja-e amit én. Nem szólok egy szót sem, de leolvasni, hogy közbe kell lépnünk. Nem csak Jared, de mi is lebukhatunk mind ezzel a meggondolatlan tettével. A rácsot egy erősebb rántással kitépem. Szerencsénkre ide nem kellett segítség, majd leugrok a szobába...

Jared:
Jared fürdőt nem talál, csak egy nagyobb spáizra emlékeztető raktár helységet, ahol kémcsövek százai vannak felsorakoztatva, néhány fecskendőtűvel együtt. Oda bent aránylag "kényelmesen" elfér a férfi a tússzal együtt, és még mindig nem csendült fel a riasztó hangja. Majd egy hirtelen ütéssel a nő elájul, és Jared terveit valószínűleg már nem hátráltatja. De mielőtt kimenne a raktárból, egy üzenetet hallhat meg a kommunikátorán keresztül.

"-Mi hamarabb tűnj el onnan srác, mert különben vissza mehetsz kísérleti nyúlnak!"

Hallhatja Holdfény hangját, eléggé idegesen. Ezután nem kell scak néhány másodperc, és Jared felfigyelhet, amint néhányan belépnek a laborba, eléggé erős léptekkel. Talán tudhatja, hogy egy kutatónak, vagy más labor dolgozónak nincs ilyen magabiztos, és határozott lépte. Valószínűleg katonák azok. Kisebb beszélgetésüket érheti is, ami arra utal, hogy legalább hárman vannak.

-Hová tűnt az a nő? Előbb még itt volt.
-Nem mehetett ki, mert láttuk volna.
-Nézzétek...

Mutat valamit a harmadik társainak, ám Jared nem láthatja mi az. Eléggé gyanakvó hangon hangzott el a szó szájából. A nagyobb "spáiz" nem kecsegtet túl sok jóval. Nincs szellőző feljárata, csak szekrények vannak ide bent, a rengeteg kémcsővel, és fecskendő tűvel. De az egyik kémcső, amely vérrel van megtöltve, szemet szúrhat Jarednek. Mintha csak oda vonzaná a férfi tekintetét. Fel címkézve a következők állnak rajta.

"Sigmund Monkeyon
Vércsoport: Nem behatárolható
Faj: meta-humán
Kivizsgálás: 9-es labor
Kivizsgálást végzi: Dr. Benett"

Mind e közben a katonák nem úgy tűnnek, mintha el akarnának menni. Sőt! Mintha csak a zárt ajtó előtt mozgolódnának...


Charlie és Holdfény:
Charlie elkapja az épp a WC-ről érkező őrt, majd pedig Holdfény gyorsan cselekszik, és tarkón vágva az alakot, kómába esik. Ideje sem volt felkiáltania. Ezután mind a két behatoló alaposabban szemügyre veheti a szobát. Lényegében csak monitorokat látnak, illetve egy kávé automatát, na meg a WC-be nyíló ajtót. De a monitorok nem kecsegtetnek túl sok jóval. A labor ajtaja előtt, ahol Jared is tartózkodik, 2 katona áll. Majd érkezik egy harmadik, aki egy rövid szóváltást követően belép a helységbe. Szerencsére ekkor Jared már egy kisebb raktárba rejtőzött. Viszont oda bent nincs kamera, így sem Charlie sem Holdfény nem tudhatja mi történik oda bent. Mogorva ekkor üzen a kommunikátorán keresztül Jarednek.

Charlie viszont kiszúrhat valamit, egy másik monitoron. A már korábban látott sebhelyes arcú férfit, aki két fényképet ad át egy orvosnak, majd pedig két kémcsövet. Ám ami érdekes, hogy a fényképeken saját magát látja, illetve testvérét...
De a két személy nem sokáig élvezheti a mozit, ugyan is az ajtón kulturált kopogtatást hallanak meg.

Charlie gyorsan cselekszik, és én is. Azonnal leütöm az őrt, és ezzel elterül a földön. Megkönnyebbülten lélegzek fel, majd pedig körbe nézek a teremben. Semmi extra. Egy egyszerű megfigyelő szoba. Szemeimet a monitorra szegezem, ahol meglátom, hogy Jaredre épp 3 katona tör rá. Figyelmeztetni kell, különben a feladatunkat elfelejthetjük, és azt nagyon nem akarom.

-Mi hamarabb tűnj el onnan srác, mert különben vissza mehetsz kísérleti nyúlnak!

Mondom neki a kommunikátoron keresztűl, majd pedig kicsit feszülten figyelek. Egészen addig a pillanatig, míg nem kopogást hallok. Nyugodt, és kulturált kopogás. Ezek szerint nem ránk akarnak támadni. Charlie felé nézek, majd felszólalok. Azért én, mert minden bizonnyal tudják, hogy egy férfi ül ide bent, és nem női hangot várnak.

-Egy pillanat!

Mondom, majd azonnal magamra kezdem ölteni az őr ruhájátz, közben pedig társamra tekintek.

-Búj el!

Jared:
A férfi még hosszú másodpercekig talán idegesen érezheti magát, hisz az ajtó előtt mocorognak továbbra is a katonák. Az idő alatt Jared el tudta tenni a mintát, és egy szekrény mellé tudott húzódni, felkészülve az esetleges lelepleződésre, ami meg is történik. Az egyik katona benyit, mire a szekrény rádől, ezzel az maga alá temeti őt, és társai rémülten ugranak hátra, és fegyvereiket kibiztosítva hátrálnak jó pár lépést, ám még egyikük sem riadóztatta a környéket. Feszülten figyelnek, de egyikük sem mer a raktár közelébe menni. Inkább csak várnak, hogy mi/ ki lehet oda bent.


Charlie és Holdfény:
Miután Charlie elbujt, a WCben nem volt sok hely. Mind össze egy mosdó volt ott, és az, aminek ott kellett lennie. Holdfény ajtót nyitott, miután átvette a szerelést, és a korábban leütött őrt, az asztal mögé rejtette. A helységbe egy testesebb férfi lép be.

-Váltás van. Vége a műszakodnak.

Hallani a szavakat, és azt is, ahogy Holdfény távozik. Ezzel pedig a társát magára hagyja. Charlie nem láthat más kiutat, csak azt, amin bement, hacsak nem... a vízvezetékek nem jelentik számára a menekülés útvonalát. Minden esetre a szobában nem hallani semmiféle különös zajt, mind össze a csendet. Minden bizonnyal az őr leült, és a monitorokra meredve figyel.


//most Holdfény kicsit eltűnt egymaga kutakszik...//

Jared:
A katonák oda kint egyre inkább kezdenek szóváltásba keveredni, ám nem érteni mit is mondanak. Míg nem végül az egyik felszólal.

-JÖJJÖN ELŐ!!

Ordít erős hangon, de bármennyire is erős, és határozott, még is kivehető a félelem, hogy ki vagy mi lehet oda bent. De mivel Jared csak lapul, így az egyik kénytelen beljebb menni. Ahogy közelebb lép az ajtóhoz, Jared kiszúrhatja őt, ám a vendége még nem a bujkálót... Ismét csak egy valaki ment be, így még egy maradt oda kint.


Charlie:
Mély levegővétel után, a vízvezetékbe hatolva Charlie kiutat találhat magának. Bár a levegője fogy, még is idejében lélegezhet fel, mikor egy csap lefolyójából bukkanhat elő. Akár mennyire is fülel, hallgatózik, nem érzékelhet senkit, így biztonságosnak tűnik a terem, ahová érkezett. Ami nem más, mint egy öltözőre emlékeztető helység. Rengeteg fém szekrény, és padok, nem messze pedig egy hatalmas több személyes zuhanyzó. Mind össze két ajtót láthat a lány. Egyiket a terem egyik végében, a másikat a másik végében. A padokon pedig néhol katonai ruhadarabokat. Cipő, ing, nadrág, stb.

Jared:
Apró dulakodás kerekedik Jared és a katona között. Nem túl nagy, talán nem is hallja a harmadik alak. Kicsit megszenved vele Jared, de sikerül leütnie az őrt, és felveheti annak ruháit. Idő közben a kint álló tartva, és kissé bizonytalansággal a hangjában megszólal.

-Minden rendben? Mi van oda bent?

Hallani a kérdéseket, majd pedig pár lépést tesz az alak, és megindul, függetlenül attól, hogy Jared mit válaszol neki. A célállomását kijelölte, és a raktárba tart. A katona mellkasánál lévő adóvevő viszont hirtelen megszólal.
"- Itt az őrszoba! Mi folyik a laborban?"

De ekkor lép be a tiszt a helységbe, és kiszúrja Jaredet. Csak pillanatok vannak a férfi számára, hogy eldöntse mit cselekszik...


Charlie:
A nő talál magának ruhát bőven a szekrényekben. De kizárólag férfi egyenruhák sorakoznak számára, bár a katonai öltözetben nem igazán van különbség a két nem viselete között. Charlie minden gond nélkül felöltheti, és még katonai adóvevőt, fegyvert is találhat, illetve beléptető kártyát. Egy bizonyos "Allan Smith" névvel ellátva. Ezek után az általa helyesnek vélt kijáratot választja, ami a már oly sokszor látott folyosóra engedi ki. Fehér falak, több tucat ajtó, amik ki tudja hova vezetnek, és hova engednek betekintést. Egyenlőre a jelenleg látott helyszínek egyike sem ismerős. Minden bizonnyal itt nem járt még az apjuk, és ezért nem volt mit átörökíteni ezekről a helyszínekről. Pár másodperc múlva Charlie előtt terem egy kutató, aki köszönti őt.

-Jó Napot Kívánok! Mr. Locknak segítségre van szüksége. Követne, kérem?

Mondja a férfi, és ha csak Charlie nem akar lelepleződni, talán tanácsosabb vele tartani. A kutató a folyosókon keresztül indul meg szótlanul, miközben hátra tekint, hogy követi-e a most katonaként mutatkozó Charlie.

Jared:
A fiú elképesztő módon, de sikerrel jár. Megragadja az utolsó őr nyakát ,és ájulásik szorítja a férfit, amihez nem kell sok idő. Majd ismét felhangzik a rádión keresztül az újabb kérdés.
"- Itt az őrszoba! Mi folyik a laborban? Válaszoljanak!"

Érezhető a túloldalon lévő alak idegessége a hangjában, mint ahogy a is, hogy ha nem kap igen hamar választ, akkor a teljes komplexumot vészjelzéssel riasztja fel. Jared számára a ruhák adottak, így beolvadhat a környezetébe, és remélhetőleg nem ismerik őt fel, és nem fognak gyanút sem. Viszont mihamarabb válaszolnia kell. A katonai ruházat mellett beléptetőkártyát, és fegyvert is találhat magának a behatoló, ahogy igazolványokat is.


Charlie:
A lányt a köpenyes alak néhány perces séta után egy férfi elé vezeti. Ahogy azt említette, mr. Lock elé. Aki nem más mint, az a személy, kit már harmadjára lát Charlie. A sebhelyes arcú férfi, ki előtt már 5 tiszt sorakozik, és az utolsó érkezésével pedig bele kezd a mondanivalójába.

-Nos, ennyi elég is lesz. Elmehet. -mondja a sebhelyes a köpenyesnek, aki távozik, és a folyosón csak ő, és a 6 katona marad, többek között Charlie. -A következő a feladatuk... lemennek a Zero 6 szintre, és neki látnak Sigmundot felhozni a harci terembe. Remélem világos. Néhány perce nyugtatóval látták el, így most nem kell félniük tőle.

Mondja a férfi, miközben egy pillanatig hosszasan pillant Charliera, de valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt nem ismeri fel a nőt. Eddig senki nem sejti a valóságot, mi szerint valaki nem oda illő.

-A rádión tarthatják a kapcsolatot, és értesítenek, ha a feladatot teljesítették. Világos? Na induljanak.

Ezzel a katonák megindulnak a Zero 6 szintre, és Lock pedig hosszasan nézi a távozókat.

Jared:
Számára minden simán megy, talán jelen helyzetébe nem is mehetne könnyeben a szituáció. Az őröket meg tudja kötözni, bár nem kötéllel, de azoknak ruháival igen, és szájukat is szintén befogathatja Jared. Ezzel az első számú probléma megoldva, csak úgy mint a rádión keresztüli gyanakvás.
"-Rendben, de oda küldök valakit. Ha ms. Banett megszagolja a helyzetet nem lesz jó vége!"

Hangzik el a talán kissé baráti jellegű megjegyzés, amit nem lenen jó ötlet visszautasítani, hisz akkor minden bizonnyal még annyi ideje se lenne Jarednak, mint amennyi most áll rendelkezésére, hogy minél messzebbre kerüljön. A kamerákra ügyelve, távozhat a helyszínről, és az üzentet is leadva társainak, hamar érkezik válasz Holdfénytől. Majd Jared pár percnyi séta után igazán ismerős terepre téved. Pontosan annál az ajtónál találja magát, ahol apjuk kiszabadításakor az igazán rossz passzban lévő kislánnyal találkozott. Ismerős környezet, és innentől már az emlékei is dolgozhatnak az apja által átküldött "térképpel" együtt. Jared pontosan tudja, merre kell mennie ahhoz, hogy megtalálja Sarah irodáját, az elrakott kémcsőn szereplő 9-es labort, vagy azt a helyszínt ahol apjukat szabadították ki Charlieval. Mind a három potenciális lelőhelye lehet anyjának, de csak egyetlen helyre van ideje Jarednak, az biztos. Mert a nemsokára érkező őr felfedezi az összekötözött társait az elhagyott laborban.


Charlie:
Követve a látszólagos társait, hamar egy nagyobb méretű lifthez érkezik, ahová könnyedén befér a kisebb csapat összes tagja. Néhányan beszélgetésbe elegyednek, míg a felvonó érezhetően megindul lefelé.
-Nagyszerű! Nem tudom hogy gondolta Lock, hogy felhozzuk azt a dögöt.
-Na igen. Még benyugtatózva is több mázsát nyom az a szörny. -ekkor hallhatja meg Charlie a Jaredtől kapott üzenetet, majd a Holdfény által küldöttet is. Szerencséjére senki nem hallotta meg a katonák közül.
-Fogjátok már be! Ha leértünk, semmi hirtelen mozdulat. Emlékezzetek a múltkori esetre. -mondja vészjóslóan az egyik.

Majd hirtelen megáll a lift, és kinyílik az ajtó. Hosszú folyosó húzódik végig, amit neonlámpák világítanak meg. Sehol egy ajtó, vagy egy ablak, mind össze olykor a falakra felfestve nagy betűkkel, hogy "ZERO 6 szint", illetve egy-egy kamera. A folyosó végén pedig hatalmas acélajtó, ami előtt mindenki megáll.
-Készen állnak, hölgyeim?
Felhangzik a kérdés, majd abban a pillanatban kinyílik az ajtó, ami egy hatalmas teljesen üres termet enged meg megláttatni, ami a szürkületbe és a homályba vész. A távolban pedig csak nagy erejű morgást hallani, ami kissé horkoló szerű hangra emlékeztet. Pár pillanat múlva az egyik katona megbotlik, és a hörgő hang megszűnik, és felvillan a nyugtatót megszégyenítve a Charlie által már látott vörös szempár.

Abban a pillanatban pedig Sigmun eltorzult hangon, és a nyugtatók miatt még inkább kissé érthetetlenül szólal meg.

-TAKARRJJOGATJATGRRHH!

Kutakodásomat egy üzenet szakítja meg. Jared az, és nem igazán azzal áll elő, ami meglepne. Két kölyök... hiába jártak már itt, gondoltam, hogy nem fog minden klappolni. Bár megvallom, hogy az őrszobában hagyott aprónak talán nem nevezhető nyom is lebukással fenyeget. De most mit mondjak. Félbehagyom a keresgélést, és a kommunikátoromhoz kapok.

-Remek. Siessünk!

Mondom nem túl bő szavúan, és kissé egysíkú hangon. Érezhető, hogy az üzenet nem lepett meg.

Jared:
Megindul a 9-es labor felé. Folyosók had várja őt, de a sietős léptei meggyorsítják a haladást. Néhány katona mellett elhalad, akik ügyet sem vetnek rá, majd pár pillanat, és megszólal a riasztó... midnen kétséget kizáróan a lebukásukat jelzi a hang. Valószínűleg megtalálták az összekötözött őröket.
,,-Riadó, illetéktelen behatoló a komplexumba!"

Hallani újra, és újra a gépies hangot, és egyre több embre mozgolódni kezd minden felé a folyosókon, ám Jaredre egyenlőre senki nem figyelt fel, aki előtt megmutatkozik a 9-es labor ajtaja. Beléptető kártya szükséges ahhoz, hogy benyisson a helységbe. Egy kártya a birtokában is van, ám az nem jó, ha megpróbálkozik a bejutással a férfi. Ide más kell. Talán a kódfeltörő hatásos lenne, amit még megbízásuk elején kapott ő és testvére egyaránt. A labor ajtaja mögül nem szűrődik ki hang, de talán az is lehet, hogy ennek oka a hangszigetelésben rejlik. Ám Jared nem nyugodhat, mert a riasztó folyamatosan hallatja hangját, és csak idő kérdése, hogyvalaki felfigyeljen a behatolásra, ha nem sürgeti meg azt.



Charlie:
Miközben a katonák félve közelednek a hatalmas lényhez, Charlie kissé megemeli a kalapját, és ezzel Sigmund kábán, és eléggé zavartan tekint a nőre. Úgy néz ki felismerte. A lény pedig hírtelken felmagasodik, és ordításba kezd, mind hiába a gyógyszerek, és meghazudtolja azokat, majd a katonákra veti magát, akik tüzet nyitnak, de a golyók szinte lepattannak a félelmetes fenevadról, akinek csak másodpercek kellenek ahhoz, hogy végezzen a brigáddal, kik letépett végtagokkal, és csont törésekkel végzik minden felé. Ekkor a lény egészen közel megy Charliehoz, és még látszik szemében a gyilkolási vágy, és a düh, de nem támad.

-Charrrrgghhhlie?! Mit... keresel... itt?

Kérdi, lassan kitisztuló hanggal, de még mindig a dübörgő erővel szavai között. Látszik, hogy meglepődött a lány itt létén, mint ahogy az is, hogy arcát rengeteg seb torzítja, ahogy kezét is, mikor azzal kinyújtózik a nő felé, és tenyerét tartva arra vár, hogy Charlie megfogja kezét.

Sietős léptekkel haladok a folyosók rengetegében, le-le lassítok ahogy elmegy egy-egy katona, őr mellettem. A szívem veszettül ver, és talán izzadok is. Vagy csak úgy érzem, csoda hogy eddig nem buktam le. Megtorpanok ahogy megszólal a riasztó, majd sietve tovább indulok, így talán annyira nem feltűnő most már a sietségem. Megérkezek a laborhoz, az ajtón semmi sem szűrődik ki. nem is csodálkozok rajta, hisz kitudja hány tonnát nyomhat. A kártya amit az őrtől szedtem el nem jó. Már csak a kódtörő maradt, előszedem és gyorsan a zárra illesztem. Remélem működik. A rádióhoz nyúlok és értesítem Charlit és a pasast hogy hol is vagyok pontosan. Közben pedig figyelem a folyosókat, nehogy pont most bukjak le.
-Charlie, itt vagyok a 9-es labornál, most próbálok bejutni. Jó lenne ha ti is ide tartanátok, az az érzésem Sarah itt lesz....-

Önkéntelenül is lépek hátra pár lépést, ahogy Sigmund ordítva kezdi el lemészárolni a körülöttem lévő katonákat. A golyók egyszerűen lepattannak a bőréről, ő pedig szanaszét tépi a katonákat.
-Hagyja abba!-
Sikoltok fel idegesen pedig nem túl jellemző rám, hogy sikoltoznék, de megkönnyíti a dolgomat hogy testrészek heverésznek körülöttem.
-Én vagyok Charlie ige....Jared is itt van. Azért jöttünk, hogy elfogjuk Sarah-t, és kiszabadítsuk az itt tartott embereket. Segítened kell, oké? Segítened.-kicsit félve pillantok rá, ahogy a kezét nyújtja felém. Mi van ha a vérszomj, és a düh megint eluralkodik rajta. Fenébe is, Jared őt is megmentené, nem fordíthatok háttat neki. Főleg amilyen állapotban van. Előre lépek, és megfogom a kezét, megszorítom miközben a szemébe nézek. Elég fura de egyáltalán nem félek.
-Ki kell jutnunk innen, és elfogni Sarah-t. Segítesz? Ha sikerül, utána megoldjuk valahogy, hogy leléphess innen, és senki nem fog bántani többet.-

Jared:
Míg a srác az ajtó kinyitásával bajlódik, hatalmas szerencséjére senki nem megy arra, bár kicsit távolabb már látni néhány érkező katonát, akik futólépésben közelednek. De míg Jared leadja a kommunikátorán keresztül a drótot, addigra kinyílik az ajtó, és a kódtörő kijelzőjén zöld fény gyúl. A laborba pedig Jared mihamarabb behúzódhat. De ami odabent van, az eltér a szokványos sablon labortól. Talán meg sem lehetne mondani róla, hogy ez a hely az, aminek hívják. Odabent a fehér falak képletekkel vannak tele írva, amik Jared számára semmitmondóak lehetnek, de talán sejtheti, hogy nem így van. Mindenfelé papírlapok a földön, kísérleti eredményekkel...

... a szoba egyik sarkába pedig valami, ami talán megdöbbentő lehet. Egy vörös burokban csecsemő lebeg, valami folyadékban, és különböző kisebb képekre van rákötve, és mintha Jared szeme előtt fejlődne, és nőne ki a haja, nyitná ki szemét, venné a levegőt, és egyre csak növekedne.

Majd abban a pillanatban bezárul Jared mögött az ajtó, a retesz ráfordul, és egy a "laborban" lévő oszlop mögül elő bújik valaki, de alakja a homályba vész, és kissé gépies, de még is ismerős hangon szólal meg.

-A sors érdekes dolog, fiam. Kijátszottatok, hátba döftetek, és elhagytatok. MOst még is itt vagy, igaz? Nem érdekes a sors? Annyira menekültetek előlem, még is mindig az ölemben köttök ki.


Charlie:
Sigmund próbál uralkodni magán, és látszik, hogy Charlie hangja kezdi megnyugtatni a lényt. Miután már a katonák nem fenyegetik őt, és Charlie kilétét, némileg higgadtabb a helyzet. Mikor végre a nő elhallgat akkor hallhatja meg fivére üzenetét a kommunikátoron keresztül.

-Charlie, itt vagyok a 9-es labornál, most próbálok bejutni. Jó lenne ha ti is ide tartanátok, az az érzésem Sarah itt lesz....-

Charlie apjának hála tudtában van annak ,hogy hol is van az a bizonyos 9-es labor, így oda találhat. De az a kérdés, hogy hogyan. Hisz Sigmund nem éppen fog beolvadni környezetébe, mind ezek mellett a nő a rádión keresztül üzenetet hallhat.

-Figyelem! Behatoló van a komplexumban! Hagyják ott azt a dögöt és---

Sigmund ingerülten tépi le Charlieról a rádiót, és morzsolja szét hörögve, majd pedig a lányra néz.

-SEGÍTEK!

Jared:
A fiú szavai után elő lép a hang tulajdonosa, és érdektelenül, ridegen válaszol neki.

-Vége? Sosem lesz vége... az emberi test... a genetika, a DNS lánc... annyi mindent rejtenek, amire egy élet is kevés, hogy kiismerjem. Tanuld meg fiam. Minél többet tudsz, annál jobban szembesülsz vele, mennyire nem értesz semmit. Egyvalaminek lesz ma vége. -mondja, majd ugyan ilyen monoton, érdektelen hangon folytatja. -Az pedig te leszel!

lép előre Sarah, és abban a pillanatban Jared számára kivehetővé válik anyja... vagy egykori anyja. A nő teljes testének minden porcikáját gépek fedik, ami minden bizonnyal a robbanás következménye, amit legutóbb elszenvedett a nő. Gépi ujjai kicsit rángatózni kezdenek, majd halk sziszegő hang hallatszik Sarah testéből, mire mellkasa környékén egy apró "ajtó" nyílik ki, amiben halvány sárga fény kezd el gyűlni. Jared e közben amint a vörös burokra tekint, láthatja, hogy a benne lévő csecsemő, már legalább 2-3 évesnek tűnik. Elképesztő sebességgel fejlődik az ember... már ha nevezhető embernek egyáltalán az a valami, ami a burokban van.


Charlie:
A nő és Sigmund számára csak egyetlen kiút van innen, az pedig a lift, amivel érkezett Charlie. Így kénytelenek azon keresztül kimenni a helységből. De akár melyik emeletre is szándékozik menni a duó, a lift megáll az elsőn, és az ajtó kinyílik, majd kivehetővé válik Holdfény alakja, aki aki félmosollyal üdvözli Charliet, de amint meglátja Sigmundot, hátrálni kezd...

A liftet kicsit megbuherálom, hogy pont itt álljon meg. Ha őrök, vagy katonák vannak oda bent, elbánok velük, de remélem nem. Remélem üres. Ám nem így van. amint kinyílik az ajtó, megpillantom Charliet, és egy félmosollyal üdvözlöm őt. Megkaptam Jared üzenetét, így tudom merre kell mennem... vagy is most már mennünk. De hirtelen a döbbenet és árnyalatnyi félelem fut át rajtam. Megpillantok valamit... valami hatalmas lényt... gorilla, vagy tudom is én mi ez. Soha nem láttam még hasonlót, és a kinézete nem azt sugallja, hogy minket pártolna. Néhány szót motyogni kezdek, mire egy halvány kék fény áradni kezd a testemből, ami elér egészen Charlieig, és a lényig, mire azok számára különös érzés köszönt be. A kisebb indulatok, mint a harag, méreg, idegesség, és ingerültség, mintha csillapodna.

-Ki... mi ez?

Kérdem gyanakvóan Charliera nézve, és a még a támaszpont előtt kapott füst bombát veszem a kezembe, felkészülve a legrosszabbra. Az egyik oldalam azt mondja, hajítsam be a bombát, és mentsem Charliet, a másik pedig azt, hogy először tisztán lássak, és csak utána cselekedjek. Talán az utóbbira érdemesebb hallgatni, hiába a szemem másra ösztönöz.

Jared:
Sarah mellkasában még pár pillanatig izzik a fény, miközben válaszol fiának, majd utat törve erős sugárként veszi célba a férfit.

-Ha a saját gyerekeim megtagadnak, majd lesz más, kai értékeli az érte tett erőfeszítéseket!

Mondja, mire Jared kihajol a sugár elől, ami kisebb zúgó hanggal süvít el a füle mellett, és tompa puffanásként csapódik a falnak, aminek a vakolata megreped az egész helységben. A vörös burokban lévő... emberi lény arcvonásai, pedig percről-percre jobban kivehetővé válik, és Jared számára ismerős lehet. Mintha Charliet látná gyermek korában.

-Túl sok fájdalmat okoztál nekem fiam! Te és az a cafka húgod! Tönkretettétek a karrieremet! Tönkre tettetek mindent, amit felépítettem!

Idegesen mondja Sarah, majd a feje hátsó részéből lógó zsinórok, és drótok hosszú nyúlványként lódulnak meg Jared felé, hogy megragadja annak testét.


Charlie:
Holdfény hezitál, de végül elteszi a bombát, és bár Charlie megpróbálta visszafogni Sigmundot, tudhatja, hogy kevés lenne ahhoz, hogy megállítsa, mert érezheti, ahogy a fenevad egész teste remegni kezd, miközben rá morog Mogorvára. De talán Holdfény varázslata, vagy Charlie nyugtató szavai, de Sigmund féken tartja magát, és nem támad. Hagyja, hogy a duó egy plusz taggal bővüljön, mikor belép Holdfény a felvonóba.

Úgy fest Charlie érdekes társsal gazdagodott. EZ a lény nem tetszik nekem, de még is a lány szavai meggyőzőek, és úgy érzem ha ebben a... Sigmundban nem is, de talán Charlieban bízhatok. Elteszem a bombát, majd pár másodpercig hezitálok, de végül belépek a liftbe. Kissé fenyegetően érzem magam Sigmund társaságában, de túl kell tennem magam ezen az érzésen. Jobb ha csak a Bennett elfogására koncentrálok. Elvégre azért jöttem. Megnyomom a lift egyik gombját, mire az ajtó bezárul, és a felvonó megindul. Míg tart az utazás, Charliera nézek, és fél szemmel, eléggé bizalmatlanul Sigmundra.

-Jared már a célegyenesben jár. De jobb ha sietünk, úgy érzem... olyan dolgokat találtam, ami nem ad megnyugvásra okot.

Ezzel előveszem a kabátom belső zsebéből a mappát, amit elloptam az egyik laborból, és átadom Charlienak.

-Minden le van írva. Bennettet egy másig cég megbízásából küldték ide. A támaszponton kísérleti implantátumok, és különböző protézisek beültetése miatt alkalmazták. A sérült katonákat ezzel akarták újra fegyver mögé küldeni. Csak van itt egy kis hiba.

Ezzel az aktában lapozok párat, és egy kiemelt szövegre mutatok, amit Bennett aláírásával van ellátva, egy levél formájában.

-Azt írja: ,,...az agyi aktívitás csökkent, köszönhetően a beültetett implantátumnak. Az agy bal- és jobb- félteként egy egy elektromos impulzusokat generáló mikro-chipnek hála a komplexum igazgatója, Edward Dikins az én parancsaimat követi, így a 211-01es kísérlet és az Y-3as kísérlet tesztelése megkezdődött. " Csak egy kérdés maradt... melyik cégtől küldték át ide, és mi ez az Y3 és 211-01 kísérlet? Te találtál valamit?

Kérdezem, és kissé furán érzem magam. Ennyit még nem beszéltem ilyen rövid idő alatt.. már igen rég óta.