Katonai támaszpont

A jármű egyre csak távolodik a támaszponttól, és lassan már a Gothamra vezető hidakhoz ér a család. Senki nem állította meg őket, és fel sem tartóztatták egyiküket sem. Úgy néz ki vége a megpróbáltatásoknak... legalábbis remélhetőleg. A fekete füst egyre halványabban látszik, és nem hallani semmit. Se Sigmund ordítását, sem semmi mást.


//Folytatás: Gotham város :: Burnley :: Jackson ikertestvérek búvóhelye//

//Előzmény: Gotham város :: Város Háza és Pénzügyi kerület :: Minisztérium//

A testvérpár, úgy 3 km-re lehet a támaszponttól, mikor megáll az őket szállító terepjáró. A sofőr hátra fordul.

-Megérkeztünk.

Majd pedig neki áll a kiselőadásnak.

-Az ülések alatt találnak egy-egy kisebb ládát. Ha kinyitják, találhatnak benne 2 pár füst gránátot, egy hangtompítós 9mm-es fegyvert 2 tárral, kódtörőt, és egy hőérzékelőt. Továbbá egy-egy kommunikátort, amivel tarthatják egymással, és velem is a kapcsolatot. Ezek lesznek az önök eszközei. A feladat egyszerű. Bemennek, elvégzik a dolgukat, és értesítenek, mikor a kijárathoz közelednek. Ott fogom várni magukat, hogy elhagyjuk a helyszínt. Kapnak maguk mellé még egy társat is.

Nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. A kocsiban ülve, csak némán utazok, még csak a visszapillantó tükörben sem nézem meg a két utast. Rá érek még. Kevés információt tudok róluk, de azt mondták, nem is fontos. Csak az az orvos. De akkor is, többet kell tudnom erről a testvér párról. Minden esetre, most nem állok le kérdezősködni. Az egész úton csak a környezetet nézem, míg nem megérkezünk. Gotham külvárosa... egy katonai támaszpontra belógni, nem könnyű feladat, de megoldható. Megoldom. Az anyósülésen ülve, csak hallgatom a sofőr eligazítását, és amikor rám kerül a sor, csak akkor tekintek hátra, és csak kicsit biccentek köszönés képen. Ezek után kiszállok a kocsiból, és becsapom az ajtót magam után, és várakozóan nézek az ikerpárra, hogy jönnek-e. Nem sok kedvem van csapatban dolgozni, főleg úgy, hogy sehol nem tudtam ennek a Jarednek, és Charlienak utána nézni, és még nem is közöltek velem sokkal többet az alapvető dolgoknál. Megigazítom hosszú ballon kabátomat, és a korábban kapott fegyvert elteszem a gránáttal, tárral, hőérzékelővel, és kódtörővel együtt. Kommunikátor a fülemben a maszkom alatt rejtve, így indulásra készen vagyok.

-Mennyünk.

Szólok hátra, és már el is indultam a cél irányába, nem várva válaszra, vagy bármi másra.

//Előzmény:Gotham város :: Város Háza és Pénzügyi kerület//

Miután kezet fogtunk, még mindig nem bízok benne, beültettek egy kocsiba minket. Máris a támaszpont felé suhantunk. Kaptunk egy bizarr harmadik embert is, aki egy elég furcsa jelmezben ülte végig az utat. Halálos csendben. Még egy ember, akiben ki tudja bízhatunk-e egyáltalán. Némileg viszolyogva, de azért elrakom a felszereléseket, bólintok Charlienak és a férfi nyomában el indulok, hevesen dobogó szívvel.

Ez meg ki a jó isten? Ráadásul ebben a maskarában, elég röhejesen néz ki szerencsétlen. Nyilván velünk együtt küldték, hogy ellenőrizzen minket? Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki tudja, hogy miért is vagyunk itt. Egy mozdulattal elteszem a felszerelést, fülembe nyomom az adóvevőt. A férfi mellé lépek, belekarolok bal oldalról és szelíden egy másik irányba irányítom, mint amelyikbe ő kezdett el menni.
-Bocs édes, de tudok egy csendesebb utat, ahol feltűnés nélkül bejuthatunk....-
Mondom halkan, hisz a felépítése a helynek még mindig itt van a fejünkben, és van egy kisebb forgalmú rész, ahol besurranhatunk.
-És mond, nem érzed magad hülyén ebben a kosztümben?-
Cseverészek vele, nem mintha nem lennék ideges, hisz egyszer már elszöktünk innen, most meg önként megyünk Sarah elé. normális vagyok én?

Mikor elindulok, Charlie valami csendesebb útról beszél. Volt már itt, ezért nem fogok vitatkozni vele. Hagyom, hogy vezessen. Bölcsebb ez a döntés, mint hogy most a saját fejem után mennyek. Elvégre most nem piti bűnözőkkel nézek szemben, hanem talán egy magasabb kategóriával. Bár nekem egy kutya. Tetteiért bűnhődni fognak. De gondolatmenetemből a lány zökkent ki. Kérdése provokáló, és sértő, de engem nem fog tudni felhúzni. Tömören, komoly hangon válaszolok úgy, hogy rá sem nézek Charliera.

-Nem.

Majd pedig tovább haladok. Alig néhány perc múlva viszont az időjárást kifordítja valami. Villámlani, és dörögni kezd az ég. Nem beszélve a zuhogó esőről. Talán most ez az eső lemossa Gotham utcáiról a szennyet. Nem vagyok ott, hogy vigyázzak az emberekre. Helyette a katonaság felé tartok. Még mindig nem tudom mit is keresek itt. Az eső miatt kicsit felhajtom a bőrkabátom gallérját, és meghúznám magam, bár tudom nem segít. Fel szemmel tekintek a testvérpárra, és nekik szegezem a kérdésemet.

-Dr. Benett miatt jöttem. A feladatom, hogy kihozzam őt onnan élve, és vigyázzak az épségetekre. Nem mondtak nekem semmi mást, így örülnék, ha felvilágosítanátok. Megtennétek?

Hallgatom a lány helyreigazítását. Sanyarú sors, csak nehogy sírjak. Arcomon semmiféle sajnálat, megbánás, keserűség, vagy együttérzés nem látszik. Ugyan azzal a komolysággal nézek, mint eddig. Elismerem, nem lehetett egy leány álom, de élnek. Ami pedig nem öl meg, az megerősít. Csak egy fél pillantást kap Charlie az elmondottak után, nem többet. Jared elhallgattatná őt. De viszont magamból kiindulva tudom, jobb ha kiadja magából az ember. Mondjuk nem érint meg a története. Amikor a nevem felől kérdez a lány, csak komoran válaszolok.

-Nem.

Ezzel pedig haladok tovább. Nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak, és minél kevesebbet tudnak rólam, annál jobb.

-Úgy hívtok ahogy akartok. Nem érdekel.

Teszem még hozzá érdektelenül. Tényleg nem érdekel, milyen megnevezést aggatnak rám. Az viszont sokkal inkább, hogy a kis sétánk hová vezetett. Egy csatorna fedél. Vagy valami hasonló. Talán egy szellőző vége. Eltekintek a támaszpont irányába, és látom a reflektorokat. Jó lenne sietni. Ahogy elnézem a lejáratot nem egy egyszerű pince lakat őrzi.

Nocsak... okoznak meglepetést ezek a kölykök. Az egyikük olyan, mint valami kristály bőrű,a másik meg folyékonnyá válik. Nem találok jobb szavakat rá. Magamban megdöbbenek, de nekik mind ezt nem mutatom. Viszont a hadnagy tájékoztathatott volna hogy nem egyszerű emberekkel hatolok be a komplexumba. A szellőzőbe leugorva, vissza teszem magam után a rácsos fedőt, és leghátul követem a testvérpárt. Egészen egy elágazásig, ahol megállok, és a talán már megszokott hangon szólalok meg.

-Külön kéne válnunk.

Ekkor megbököm Jaredet, és a rácsra mutatok.

-Megtennéd, kérlek?

Kérdem, és ezzel a nem túl kifejtett kérdésemmel utalok arra, hogy jó lenne ha tenne azért, hogy a rács ne gátolja az utamat. Jó erőben van a srác, és legyen már neki még egy kis siker élménye. Ha kinyitja, elindulok balra, ha nem, akkor hátra maradok, és megoldom magam. Együtt feltűnőek lehetünk. Az biztos, hogy külön kéne válnunk. A kommunikátoron keresztül, úgy is tudjuk tartani a kapcsolatot.

Végül a csapat két felé válik. Jared jobbra indul, míg Charlie és Holdfény balra. A rács nem jelentett gondot a férfinek, így könnyen kitéphette, nem túl nagy hangzavarral.

Jared:
A férfi kommunikátorán keresztül bármikor kapcsolatba léphet társaival, és így értesítheti őket. Amikor megindul, sokáig csak mindig egy irányba tud menni, az olykor kanyargós szellőzőrendszerben így nincs sok választása. Talán 15-20 perc is eltelhet, mire talán egy meghatározó ponthoz ér. A szellőző padlóján felfedezhet egy sűrűn rácsozott kis pontot. Ha le néz, már tudhatja, bent van a támaszponton. Néhány fehér köpenyes alakot lát, és pár egyenruhába bújtatott katonát fegyverekkel, a fehér folyosón, ami elé tárul. Ha csak nem akarja felfedni magát, akkor innentől kezdve tanácsosabb lesz sokkalta halkabban mozogni, mint eddig.

Újabb néhány percnyi mászás után, ismét egy sűrűn rácsozott nyílást pillanthat meg, amin ha kinéz,immáron egy szobát láthat. Laborra emlékeztető helységet. Nincs odabent senki, ezt jól láthatja Jared, így ő dönt, hogy itt a végállomás, és ki száll, esetleg tovább halad a járatban.


Charlie és Holdfény:
A kettéválást követően, a páros előtt talán jó 15-20 percnyi túra állt, ami eseménytelenül telhetett el számukra. Egészen addig a pillanatig, míg nem egy kisebb sűrűn rácsozott nyíláson meg nem látják, hogy hol is vannak. Charlie és Holdfény bejutottak a komplexumba. Előttük egy hatalmas tér válik láthatóvá, ahol nyüzsögnek a kutatók, katonák, és látható egy nő is, kinek arcát nem látni, illetve egy férfit, akit sebhely "szépít". Épp egymással beszélgetnek, és nehezen ugyan, de kivehető néhány mondat a párbeszédből.

-... igen, rendkívüli fejlődést mutat... -hallani a férfitől.

-... meggyőzzük a befektetőinket... ideje megmutatni, mért is pénzelnek minket... -mondja a nő eléggé gépies hangon, de még is, mintha Charlie számára ismerős lenne.

-... doktornő. ...

Ezzel elindulnak, de néhány lépést követően, a férfi megáll, és mintha elgondolkodna, majd hirtelen feltekint a szellőzőre, eléggé gyanakvó tekintettel. De pár pillanat után tovább halad.

A nő arcát, nem lehetett kivenni, és alakját sem igazán, hiszen teljesen elfedő fehér köpeny volt rajta, illetve egy fáslis kötés az egész fején. Minden lépése, mintha kicsit nehéz lett volna. Nem sántított, hanem darabosan, szaggatottan lépett. Ezek után Charlie és Holdfény tovább haladhatott a járatban...

Volt még egy irány. Az egyenes, és azt gondoltam, valaki arra is elindul, de senki. Charlie velem tart. Nagyszerű, bár annyira nem zaklatott fel. Igaza lehet, talán jobb ha velem tart, de ez majd kiderül. Nem kell nekem GPS, magamtól is feltalálom a környezetet. Jó hosszú, és unalmas mászás várt ránk a szellőzőben. Nem szóltam semmit a lányhoz egész végig. Elvégre nem beszélgetni vagyok itt, hanem a dolgomat kell végeznem. Mikor már tényleg megunnám a mászást, végre látom a kijáratot... de fájóan kell rájönnöm, hogy nem. A magasban vagyunk, úgy 8-10 méterben, az biztos. Nagy aula szerű terem, ahol nyüzsög az élet. Katonák, fegyverek... nagyszerű. Tovább haladok, és eléggé nehezen, de megfordulok, hogy a nyílás másik oldalán tudjak nézelődni lefelé, ezzel Charliet is hagyva, hogy lelásson.

Röpke kis beszélgetés kihallgatása után, ami nekem igazából semmi lényegeset nem tartalmazott, méh figyelek egy kicsit. Majd azt veszem észre, mintha az a sebhelyes pont engem és Charliet nézne. De aztán tovább halad. A lányra tekintek, és halkan szólalok meg.

-Érdekes volt... de nem láthatott meg minket.

Mondom, majd kis szünet után vissza fordulok, hogy tovább tudjak haladni, és magam mögé tekintek, majd szóvá teszek egy talán kicsit élcelődő megjegyzést.

-Kapd elő azt a térképet, és navigálj.

Jared:
Jared vár egy rövid ideig, hátha megpillant valakit a szobában, de nem jön be senki, így tovább halad. Immáron egyre több és több rácsos nyílást talál, majd nem minden 20-25 méteren van egy. A legtöbb túlzsúfolt folyosókra nyílik, vagy laborokra ahol nincs senki. Jó néhány perc után viszont ígéretesnek tűnő beszélgetést hallgathat ki, mikor egy szobához ér és fentről lenézve 2 katonát, és egy kutatót pillant meg.

-Lehetetlen. Ott voltam, mikor Sigmund tombolni kezdett. Nem hiszem, hogy megszelídítette bárki.

-Higgy nekem, az Idomár mondta. Megszenvedett vele, de sikerült neki. Állítólag dr. Benettenek is engedelmeskedik.

-Lehetetlen. Néhány hét alatt nem érhettek el ekkora áttörést.

Ezzel kezd elhalkulni a további beszélgetés, mikor a katonák kimennek a helységből. Csak a kutató marad bent, aki apró elektorikai szerkezetekkel dolgozik. A nő láthatóan eléggé belemerült a munkába.


Charlie és Holdfény:
Charlie előre megy, és ő, illetve Holdfény is egyre több rácsos nyílást láthat. 20-25 méterenként előfordul már szinte mindig. Legtöbbjük zsúfolt folyosókra, vagy elhagyatott laborokra enged betekintést. Majd egy talán feltűnően érdekes terembe láthat be a páros a magasból. Több testrész protézist láthatnak. Főként végtagokat, de előfordulnak más részek is. Fül, ujjak, orr stb. Illetve több tucat akta is hever az asztalon, az egyiken jól láthatóan Sarah neve.

Hagyom, hogy Charlie előre menjen, és követem. Út közben már egyértelműen tapasztalhatjuk, hogy a komplexumba értünk. Folyosók, laborok, és végül egy a többinél kicsit nagyobb terem. Lenézve megpillantok egy halom protézist, és aktákat. De érdektelenül haladnék tovább. Nem ezért vagyunk itt, hanem a doktornő elkapása végett. Tovább mehetnénk, és remélem Charlie nem áll le.

-Mennyünk!

Mondom, és remélem haladhatunk tovább.

Jared:
A körülményekhez képest a férfi halkan fogott talajt, majd mikor befogja a doktornő száját, az sikítani próbál sikertelenül, és eléggé erőszakosan menekülni, és ellenkezni akar a szorítástól. De mikor meghallja Jared szavait, mélyen zihálva kezd kicsit megnyugodni. Remélhetőleg nem fog sikítani...
Jared most jobban láthatja a szobát, ahol a kutatói munkához, főleg a kémiához lát eszközöket, de valószínűleg most nem ezek a legérdekesebbek, mert a bejárati ajtó felett, egy fekete burában apró piros fényt pillanthat meg. Valószínűleg egy kamera, ami belátja az egész helységet.

Charlie és Holdfény:
Charlie sikeresen "lenyúl" az aktáért, amiben rengeteg fotót lát anyjáról. Ha egyáltalán valóban az. Szörnyű állapotban van, hatalmas, mély sebek tátonganak rajta, több égési sérülése van, ami egészen csontig hatolt, és a valószínűleg az ilyen, vagy hasonló balesetet senki nem élhette túl. De néhány lappal odébb, még is... Több irat is arról szól, hogy protézisekkel, és mű szervekkel toldották meg Saraht, amik eleinte sikertelennek bizonyultak. De ahogy tovább olvassa a nő, egyre megdöbbentőbb eredményekkel tudatosulhat.

"... a paciens kezdetben minden munkánk ellenére is megtagadta a mű szerveket, és szervezete kilökte azokat. Ám az újonnan kapottakat már nem. A TECH corp. által gyártott még csak tesztfázisban lévő gépeket teljesen befogadta. Néhány nap után már elfogadhatóan tudta használni a beteg a végtagjait, és a beültetett mű szervek is funkciójuknak megfelelően működtek. A páciens megtagadta a rehabilitációs időszakot, így saját felelősségére vissza tért a munkájához."

Olvasható mind ez, és ezek mellett még egy igen hosszú lista is látható, hogy mi minden mű Charlie és Jared anyjában. Több csont, gerinccsigolya, végtagjai, fül, lép, gyomor, arcában az izmok, és számtalan más. Ennyi műtét ilyen rövid idő alatt elképzelhetetlen. De még is feketén-fehéren ott áll. Az anyagi háttérről viszont csak érintőlegesen esik szó, és nem derül ki, ki vagy mi is fedezte mind ezt a dollár milliók feletti összeget.

Charli még megfújja a dokumentumot, amit nem kéne. Nem ezért vagyunk itt, hanem azért a Sarahért. Más nem érdekes most, bár elismerem, talán a testvéreknek igen. Ők komolyabb szálakon át jutottak idáig, mint én. Mikor csak fél szemmel nézek az aktára, el sem hiszem amit látok, és olvasok. Megdöbbenek, hogy még él egyáltalán ez a nő. El sem akarom hinni. Minden estre nem adom jelét semmiféle érzelemnek, legalábbis próbálom. Helyette tovább megyek, nem törődve azzal, hogy Charlie követ-e, vagy sem.

Jared:
A nő valamilyen csoda folytán nem sikít, bár látszik, nem sok kell neki. De mégsem teszi... Próbálja figyelmesen hallgatni a férfi szavait, aki rá tört, és érezhető az izgatottsága, és félelme, főként lélegzetvételei során, de mind ezek ellenére válaszol.

-S-s-sigmundot?

Kérdez vissza dadogva.

-A támaszpont legmélyén... a központi labor alatt.

Mondja a nő, bár eléggé halkan. Jared az apja által kapott emlékek miatt, pontosan tudja hol is van az központi labor. Sőt, már járt is ott. Ahol Sigmund átalakult, és ahol apját kiszabadította Charlieval, az a központi labor. Az oda vezető utat még mindig nem felejtette el, és a folyosókon keresztül pontosan tudja miként lehet odáig eljutni, ám a szellőzőben minden bizonnyal kisebb-nagyobb gondot okozna.

-Dr. Benett pedig... nem tudom... a műtőben kéne lennie, de biztos nincs ott... nem tudom hol van...

Mondja elkeseredve, és látszik a doktornő arcán, hogy eléggé átjárja a félelem. Érdekes módon, kétség kívül a kamera kiszúrta Jaredet, de semmi következményét nem tapasztalja még. Talán a monitorok előtt ülő őr figyelmét, valami más köti le. Bár hogy is, minden bizonnyal ez a szerencse forgandó.


Charlie és Holdfény:
Charlie összegyűrve a nadrágjába tuszkolja az aktát, és Holdfény elé furakodik. Nem kell sok idő, mikor újabb helységbe lát be a páros. Ami nem más, mint egy őrszoba. Hatalmas monitorok, amikből legalább két tucat sorakozik fel, az íróasztalon több kávés pohár elszórva, de sehol senki. Viszont valami talán ismét felkelti a figyelmét a Charlienak és Holdfénynek. Az egyik monitoron, mintha Jaredet pillantanák meg, amint épp egy nőt ejt túszul az egyik kutató laborban. Még szerencse, hogy senki nincs a monitorok előtt. Ám ez változik, mert pillanatok múlva egy WC tartály ürítésének hangját hallani. Minden bizonnyal az őr rövid szünetet tartott. A kérdés már csak az, hogy Jared elég gyorsan végez, és eltűnik a kamera elől, vagy nem. A szobából nyíló ajtó kilincse lenyomódik, és az őr belépni készül....