Jason Blood otthona

//Jason Blood egy mesélői karakter, akit a mesélő irányít, nem a játékos. Kérlek hagyd a mesélőt mesélni! Köszönöm. Azt pedig majd én mondom, hogy mikor érzel démont a közelben, nem kell aggódnod.//

Amikor Thomas belép az ajtón, egy igen gyönyörű lakásban találja magát. A bútorok mind egytől-egyig kézzel gyártott csodálatos készítésűek. Különös tárgyak minden felé amik mindegyike valamilyen jelentőséggel bír. Szobrok, vitrimek, és temérdek könyv mindenfelé. A nő bezárja az ajtot Thomas után, majd egy szobába kíséri, ahol leülteti őt. Elé tesz egy csésze teát, majd pedig kedvesen szólal meg.

-Jason sajnos még nem ért haza, de bármelyik percben megjöhet. Addig kérem érezze magát otthon.

Mondja a nő, és leül a társaságával szemben. Thomas nem érez egyetlen egy démont sem a közelben. Így számára világos lehet, hogy a nő aki valamilyen kapcsolatban van Jasonnel ember.

-Mondja, Thomas. Mióta van Gothamben? Jason nem mesélt magáról igazából semmit.

// Értem, sajnálom. Megpróbálok a jövőben odafigyelni ezekre//

Amikor beléptem a lakásba, sok szobrot könyvet, és még egyéb csodálatos dolgokat láttam.
Szóval így nézne ki egy rendes démonvadász lakása. Szerencsés ember.

-Jason sajnos még nem ért haza, de bármelyik percben megjöhet. Addig kérem érezze magát otthon.

Nincsen itt? Pedig azt hittem, hogy elkéstem. Nos, akkor egy kicsit várnom kell. Démont sem érzek a közelben, tehát mégis ember ez a nő. Érdekes. Jasonnak tudnia kellene, hogy mi nem öregszünk, de az emberek igen. De, az ő dolga.

-Mondja, Thomas. Mióta van Gothamben? Jason nem mesélt magáról igazából semmit.

Ezzel a kérdésével alaposan meglepett. Szinte biztos voltam benne, hogy Jason mindent el mondot neki. Ezek szerint mégsem.
- Gotham-be csak pár napja érkeztem, egy fontos ügy miatt. Ami pedig azt illeti, hogy ki vagyok. Nos, nem is tudom hol kezdjem.

Tényleg nem tudtam. Óvatosan kell bánnom a szavakkal.
- Mondja csak. Tudja, hogy Jason valójában kicsoda?

A penge hideg volt, ahogy a nyakamnak szegezte.
Túl gyors voltam. Várnom kellett volna még egy kicsit.

-Ha támadsz, Thomas Rogers, soha se ész nélkül tedd azt. Attól, hogy te rohanod le a másikat, nem azt jelenti, hogy nem kell védened magad. Újból!

Értem, értem, értem.... Rendben ezúttal jobban odafigyelek. Ismét két kézre fogtam a kardot, de ekkor egy sikolyt hallottunk kintről az utcáról. Jason szinte azonnal az ablakhoz sietett.

-A vívást későbbre kell halasztanunk, Thomas Rogers! Feltűntek kiket kerestünk. Kövess!

Mondja, majd kiugrik az ablakon. Egy fél pillanatig még álltam egyhelyben, de aztán én is cselekedésre szántam el magam. A kardot letettem az egyik fotelre, majd daléptem az ablakhoz, és kiugrottam rajta.
Nem. tudom, hogy Jason, hogy csinálta, de nekem emberi alakban nincsen önygyógyító képességem, így megfogtam az ablakpárkányt miközben kiugrottam. Mikor már a levegőben lógtam elengedtem, és megfogtam az alattam lévőt, majd az alatta lévőt, míg végül leérkeztem az utcára.
kihúztam az övemből a két hosszú tőrt, és egy keresztett formálva az arcom elé helyeztem őket. Ideje cselekedni.

// Remélem nem baj, hogy konkrétan írtam le, hogy hogyan kerültem le az utcára. Mivel emberi alakban nincsen öngyógyító képessége ezért nem ugorhatott csak úgy ki 10 méter magasból. //

//Nem, ebben az esetben egyáltalán nem baj, és valami ilyesmit is vártam el. Kíváncsiságból írtam így //

Ahogy Tom is leér az utcára, Jason előtte rohan, ezzel mutatva az irányt. A tempó igen gyors, így a démonvadásznak tartania kell. Főleg mivel nem ismerős a város utcáin. Ahogy szaladnak, úgy egyre többször hallani a női sikolyt, ami csak valamilyen módon segíti a vadászokat a tájékozódásban.


//Folytatás: Gotham város :: Keleti oldal :: Miller-öböl //