Jared Tyler Jackson

Születési név: Jared Tyler Jackson
Egyéb név: Kristály, 23-as számú kísérlet
Faj: Metahuman
Nem: Férfi
Születési hely, idő: Hely ismeretlen, 1985.
Kor: 25
Magasság: 180 cm
Szemszín: átható élénk zöld
Súly: 80 kg
Hajszín: Szőkés barna
Bőrszín: napbarnított
Vércsoport: AB-
Egészségi állapot: egészséges
Család:
-Charles Jared Jackson-apa, él (de nem tudnak róla)
-Sarah Bennett-anya, él
-Charlie Jackson-ikertestvér, él

Foglalkozás: Menekülő, amit éppen talál, leginkább alkalmi munkák amivel nem hívja fel a figyelmet magukra
Oldal: Jó

Előtörténet:

A legelső amire emlékszek, egy tű szúrás a karomban. Éles volt a fájdalom, így visszagondolva, bárki is csinálta, nem a fájdalom mentesség volt a célja. Nem tudom hol születtem, azt sem tudtam ki volt az apám, egy aktából tudtam meg, pár évvel ezelőtt. Egy steril laborban nőttem fel, el tudják képzelni milyen az? Mindenhol fehér, üres falak, krómszerű fém berendezések. Talán ez még elviselhető lett volna, és nem is ez volt a legrosszabb. Az állandó kísérletek, a testem még mindig teli van tű szúrásokkal és műtéti hegekkel. Egy idő után hozzászokik az ember, az állandó testét érő tűkhöz és szikékhez, azok nyomaihoz. A külvilágról nem sokat tudtam. Néhány kedvesebb személyzeti tag, ugyan mesélt nekem a kinti világról, kaptam néha pár könyvet és játékot. A szabad óráimban, álmaimban arról fantáziáltam, milyen is lehet a kinti világ. Ahol nincsenek krómfényű bútorok, nem döfködnek tűket a testedbe minden nap. De ezek csak álmok voltak. Mikor feleszméltem, rájöttem, hogy mi is folyik itt, hogy csak kísérleti patkányok vagyunk, egy laborban, akkor próbáltam sztoikus nyugalmat erőltetni magamra és ellenkezni. Minden ellen amit velem próbáltak tenni, ekkor lehettem körülbelül a kamaszkorom elején. Hiába tiltakoztam, csak elértem azt, hogy az ikertestvéremmel zsaroljanak. Ha nem tettem meg amit kértek, akkor a húgomat vették elő. Ez oda-vissza működöt, ha a húgom makacsolta meg magát, vagy csak büntetni szerették volna, akkor meg engem kínoztak meg. Sakkban tartottak minket egymással, nem akartam, hogy az egyetlen személy akit a családomnak mondhatok szenvedjen és ő meg viszont. Elég szörnyű gyerekkor mi? Akkor még nem hallottál mindent. Ez még csak a kezdet volt.....
Ha jó napunk volt és nem tettünk semmi rosszat akkor akár együtt is lehettünk rövid ideig a testvéremmel. Az egyik ilyen alkalommal, találkoztunk Vele. Fehér hosszú köpenyben volt, de ez nem rontott semmit a megjelenésén. Hosszú, derékig érő fekete haja volt. Fekete szemüveget viselt, a szemei élénk zöldek voltak. Most, hogy visszagondolok hamarabb rákellet volna jönnöm ki is ő valójában. Persze ez nem nem mentett volna meg tőle. Kedves volt velünk, kedvesebb mint eddig bárki. Rövid idő után már úgy éreztem, mintha az anyám lenne. A kedvéért minden vizsgálatba belementem és nem ellenkeztem többé, ahogy a testvérem sem. De ahogy telt az idő, egyre türelmetlenebb lett. Tudtam, hogy várnak tőlünk valamit, de nem tudtam mit. Pedig akkoriban bármit megtettem volna Neki. Évek teltek el így, közben pedig egyre inkább ziláltabb lett, szétszórt, gyakran okozott fájdalmat nekünk. Egyre gyakrabban láttam, hogy élvezi is azt, hogy fájdalmat okoz nekünk. Ugyan egyre rosszabb lett a viselkedése velünk szemben, mégis ez volt a legjobb időszak amit a laborban töltöttünk. Sikerült elfelejtkeznem arról, hogy miért is vagyunk itt, hogy csak kísérleti patkányok vagyunk. Még a Számára is azok voltunk. Számtalan könyvet kaptunk, nézhettünk filmeket, játszhattunk. Ahogy nőttünk, úgy kaptunk oktatást is, de még a tanulás is felüdülés volt nekünk. Még a labor körülmények között is, úgy ahogy normálisan élhettünk. A testvérem azonban egyre jobban kíváncsi lett. Vajon kik a szüleink, van-e családunk, vagy testvéreink. Nem bírta a korlátokat, egyre rosszabbul volt mentálisan, és volt valami amit nem mondott el nekem, éreztem. Egyre jobban utálta, sőt gyűlölte is Őt. Nem értettem miért, vagy csak nem akartam tisztán látni. Huszonkét éves voltam, voltunk mikor egy újabb vizsgálat közben, berontott. Haja zilált volt, szemüvege félre csúszva a kezében egy sokkoló pisztoly volt. Értelmetlenségeket fröcsögött magában: A projektet bezárják, nincs eredmény, a semmiért dolgozott eddig....
Azt hiszem abban a pillanatban, olyan volt amilyennek a testvérem látta Őt. Egy pillanat alatt meghúzta a ravaszt, és eltalálta a testvéremet. Charlie teste elkezdett rángatózni, sikoltozni próbált, de nem tudott, csak fájdalmas nyögések hagyták el az ajkát. Teljesen elborult az agyam, annyit éreztem, hogy a bőröm viszketni kezd, és furcsa kristályos anyaggá változott. Kitéptem magam az ágyból, és elsöpörtem mindent amit láttam magam előtt. Csak Őt próbáltam megállítani, de nem kellett egy vízsugár csapódott el mellettem és telibe találta. Feldöntötte és neki csapta a falnak. Ahogy hátra pillantottam, Charlie-t láttam, a teste valahogy vízzé vált, és lassan változott vissza. Megfogta a kezem, és azt kiabálta, hogy el kell tűnünk innen. Nem sokra emlékszek, az egész olyan zavaros volt. Ő megtámadott minket, kristályos lett a bőröm, és éppen menekülni próbáltunk, onnan ahol az egész eddigi életünket töltöttük. Persze tudom mit mondtam, a kinti világról, meg a kínzásokról, de akkor is ez volt az otthonom eddig. Akkor pedig egy ismeretlen világba próbáltunk jutni. Már majdnem kijutottunk, mikor egyszerűen lefoszlott rólam a kristálybőr, vagy micsoda. Egy furcsa fegyver volt a kezében, mint később megtudtam egy hanghullám fegyver volt. Még mindig őrültnek nézett ki, de amiket mondott, azok igaznak hangoztak. Ő volt az anyánk, az anyánk, és kísérletezett rajtunk. Teljesen elvesztette az önkontrollját. Összefüggéstelenül ordibált. Nem azért szült meg minket, hogy a projektjét bezárják, és hogy ennyi éven át, nem hoztunk eredményt neki. Hogy mennyit szenvedett emiatt, a támogatói bezárták volna a kutatásait. Csak bénultan álltam ott, ismét a testvérem húzott ki minket a pácból. Újra elmosta őt egy víz hullámmal, és magával rángatott. Menekültünk, tudtuk mind a ketten, hogy most hogy felszínre törtek a képességeink utánunk fognak jönni. Később Charlie elmondta, hogy ő tudott a dologról. Valaki üzeneteket csempészet neki, és elmondott mindent. Az anyánk emberfeletti képességekkel rendelkező embereken kísérletezett. Mikor meg születtünk, ez mindkettőnkön meg mutatkozott. Sarah pedig azonnal a feletteseihez és a támogatóihoz fordult, hisz eddig semmi sem bizonyította az eredményeit és teóriáit. Így egy laborba zártak minket, és kísérleteztek rajtunk, míg ő távolról, kamerákon keresztül figyelt minket. Éveken át csak távolról nézett és tanulmányozott minket, míg végül a támogatói azzal fenyegetőztek, hogy kirúgják, ha nem lesznek eredmények. Ekkor találkoztunk személyesen, úgy gondolta, hogy a személye talán kivált valami érzelmi reakciót belőlünk. Mindent megtett, igaz azt nem vallotta be ténylegesen, hogy ő az anyánk. Inkább megpróbált magához édesgetni minket azzal, hogy otthon szerűvé tette a labort. Mikor ezzel sem ért el semmit, akkor jött a sokkoló. Ami ha azt nézem hatott mert előjött a képességünk, csak meg is szöktünk.
Nem voltunk tapasztalt harcosok, menekülők így a kezdeti időkben gyakran a nyomunkra bukkantak, de a saját kárán tanul az ember. Ha ránk találtak sikerült valahogy mindig meglógni előlük. Aztán lassacskán belejöttünk, soha nem maradtunk, sokáig egy helyen, kerültük a feltűnő viselkedést. Elég jól belejöttünk. A kinti világ, tudod mit mondanak egy álomról, amire annyira vágysz, hogy mikor megkapod nem is tűnik annyira jónak. Na pontosan ez állt a világra is. Mindent a pénz uralt, ha nincs pénzed senki vagy. Mivel sosem volt sok pénzük, mindig a legvacakabb városrészekben szálltunk meg. Ennek is megvoltak a következményei. Eleinte gyakran vertek át, loptak meg vagy egyszerűen csak vertek meg. Persze ott volt ugyan a képességem, de éppen ezzel hívtam volna fel magamra a figyelmet. Így megtanultam bunyózni is, sőt még néhány harcművészeti órát is vettem. Arra elég volt, hogy megvédjem magam és a húgom, bár ő jobban tud verekedni, mint én. Persze voltak jó dolgok is, mint például a hamburger, az valami isteni kaja, na és a nők. Nah igen kezdetben elég kínos volt mikor kiderült, menyi idős is vagyok és még nem....értik ugye? De végül is abba is belelehet lendülni. Alapjában véve sokkal jobb volt itt, mint a laborban. szabadok voltunk, még ha üldöztek is minket, azt csinálhattunk amit akartunk, azt ehettünk amit akartunk, nem kínoztak minket. Voltak jó és rossz dolgok is a világban, de egyenlőre még a jó van túlsúlyban. Így bujkáltunk majdnem három évig, mikor egy este álmomban, egy hang szólított meg. Valahogy egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Arra kért hogy szabadítsuk ki, mielőbb menjünk Gotham-be, mert nincs több ideje már, és szeretne találkozni velünk. Nem tudtuk mit csináljunk, de úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a városba. Valamiért úgy éreztük, hogy fontos, hogy találkozzunk azzal, aki azt a furcsa üzenetet küldte nekünk. Körülbelül három hónapja vagyunk a városban, de eddig még semmilyen nyomra nem bukkantunk a titokzatos üzenet küldőt illetően, de nem adjuk fel.





Jellem: Alapvetően jó fiú, kedves, de ritkán mosolyog, eléggé zárkózott, mondhatni naiv is egy kicsit a nagyvilág dolgait illetően, hisz nincs meg a kellő tapasztalata az életben, a húgáért bármit megtenne, s valószínűleg másokért is, de eddig nem került olyan helyzetbe

Szakképzettség: Az alapképzettségen kívül amit a laborban kapott, tanult némi harcművészetet, ezen kívül nem sok másban remekkel.

Képesség: Képes a bőrét, kékes-fekete színű kristállyá alakítani. Ennek felépítése még ismeretlen, de nagyon ellenálló anyagról van szó. Képes visszaverni a golyókat, és a mezei emberek ütéseit meg sem érzi. A kristály az egész testét befedi, tehát a szemeit és és az orrát is. Ilyenkor az oxigént a kristálybőrén keresztül veszi fel. A testi ereje is növekszik, képes felemelni és elhajítani 500-600kg-ot, és extrém felfokozott lelki és testi állapotban akár 1 tonnás erejű ütésekre is képes. Persze nem mindenható, a kristálybőr érzékeny a magas frekvenciájú hangokra, amik egyszerűen elporlasztják a kristályt és beletelik egy kis időbe míg újra feltudja venni a kristály alakot.

//Az ikertesóm megvenném NJk-nek ha lehet //

Nekem nagyon tetszik az előtörténeted, szépen kidolgozott és leginkább az anya említés jött be. Ő, Neki, Érte... stb. Szóval semmi kivetnivalót nem találtam benne, így elfogadlak! Mellé pedig +2 kreditet adok.

NJK ellen persze nincs semmi ellenvetésem, főleg ha ő is ilyen fasza előtörténetet kap
Bár hogy azért még is legyen rossz szavam a kristálybőreléggé erős. Ha nem haragszol meg azt az oxigénen kívül semmit nem lélegez be részt kihúzatnám.