Karácsonyi kaland - Gotham City

// Erre minden értelmes ember, elküldené a részeg törpét melegebb éghajlatra. //

A kis fickó arckifejezésén látom, hogy igazat mondott. Akár hazugság, akár nem valaki bajban van. Rendőr vagyok, segítenem kell. Nem is törődve a tömeggel, utat próbálok törni az említett közlekedés eszköz felé. Ha elérem nem kérdezek többet, csak leülök a helyemre, és megvárom míg csatlakoznak hozzám, a leendő társaim. Ha kapok eligazítást a helyzetről, végighallgatom, ha nem akkor biztos van oka, hogy miért nem és majd a helyzethez megfelelően reagálok, ha a helyszínre értünk.

Éppen karácsony este ültem a szobánbam, valami ajándék után néztem Angelának, mert hát egy rakat hullát mégse vihetek neki, de a gatalógusban nem volt semmi jó.
~ Valami jó cucc kellene neki...
Majd hirtelen csörög a mobil telefonom, szokás szerint valami torz hang szól bele és elmondja a lehetetlen szituációt.
~ A Mikulást mi? A szád széle az kulás... na de ha igazat mond akkor a mikulástól kaphatok ajándékot, nem azért mert olyan jó fiú voltam, hanem mert nem szeretné végignézni a törpék kínzását.
- Jó legyen.
Ezzel én lecsapom a telefont és rögötön indulok ki az utcára a szánhoz. Útközben megkérdezem az ügynököt:
- Na meséljen nekem mi a feladat pontosan?

-Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum, wie… mi a fene?
Karácsony estéjén békés ünnepi hangulatban leledzettem, mígnem valaki megütögette hátam, de mikor megfordultam senki nem volt ott. Visszafordultam, s éppen rákezdtem a Száncsengő dalra, mikor ismét hátba veregettek. Ezúttal idegesen, s kinyitott karpengével fordultam meg. Bizony, a vértem és fegyvereim még az ünnepi Mikulás jelmez alatt is rajtam voltak. Ezúttal hangot is hallottam, de lentről. Egy kis manó jelmezes gyermek állt mögöttem. Gyors visszahúztam a pengét, majd kedvesen mosolyogva egy cukorkát varázsoltam elő a zsebemből. Ám a kölyök nem kérte az ajándékot, helyette intett, hogy hajoljak le. A mellettem álló alak is lehajolt, a manócska vele is eljátszotta.
- A Mikulást elrabolták! Kérlek segítsetek! Nincs idő elmondani, ott parkol a sarkon a szánom, kérlek gyertek!
Mikor meghallottam a szövegét elmosolyogtam, ám mikor megláttam a szánt, az arcomra fagyott a vigyor. Valóban ott ált egy szán. Hitetlenkedve, de beszálltam a különös járműbe, majd indulás után még hívtam a siklómat. (Ha hozhatom akkor a csomagtartóra teszem, ha nem akkor nem jön  )

Lementem, majd láttam, hogy tényleg van ott egy szán és egy betörőnek kinéző fickó int, hogy száljak be. Be is ültem hátra, majd a fickó tájékoztat.
~ Mi a fene... ez a muksó tényleg nagyon rossz lehet. De egy pár manó meg hóember... és akkora összeget kapok, amit csak akarok. Kihagyhatatlan. Főleg, hogy néhány félnótást is kapok.
- Rendeben. -mondom határozottan-
Majd jobb kezemen előhívom a ruhát és enyhe görbített formát adok karmaimnak majd a fickónak mutatom, ahogy végig csattogtatom majd eltűntetem őket.
- Le merem fogadni, ilyenjük nincsen. -ekkor ördögi vigyort vágok- Na ha lehetséges elindulhatnánk...?

A manócska beinvitált szánjába, s még a siklómat is segített elhelyezni. Ezután elmondta, hogy valóban elrabolták a télapót, s nekünk kell segíteni kiszabadítanunk, megküzdve az elrablók által felbérelt gonosztevőkkel is. Ez a beszéd, mentsük meg a karácsonyt! Mindig is erre vágytam, így kényelmesen elhelyezkedtem a szánon, majd elkiáltottam magam.
-Ízzi rájder öcsém!
Alig vártam, hogy megérkezzünk, hiszen még sosem jártam az Északi- sarkon, pedig nagyon kíváncsi voltam a télapó lakhelyére, és persze magára a szakállas öregre is. A mikulás ruhát ledobtam, felvettem a sisakot ,s arra húztam fel a mikulás sapkát, majd türelmetlenül pillantottam a manóra.

A szán iszonyat gyorsan indult el... először alig hittem a szememnek, de nagyapám megtanított, nyitottnak lenni. A muksó tájékoztat, hogy már látni a célpontot.
~ Persze egy fehér tájon egy kis fehér pontot.
Ekkor mellénk ér, egy másik, szán, amit egy manó vezet és két furcsa alak van rajta.
~ Biztos ők az erősí... -ekkor a csomag tartóból kiugrik egy pasas és át ugrik hozzájuk- Aha, ők a mikulás mentők.
Szinte még át sem ért a másik símaszkos, én a ruhámat aktiválom és szép nagy karmokat csinálok magamnak, miközben a másik szán felé ugrok. Meg próbálok, úgy ugrani, hogy azt higgyék célt tévesztettem és karmaimat a szán oldalába vájom és ezután lemászok az aljára. Így potyázok egészen amíg elérjük a célt. Majd amikor közeledünk a talajhoz leugrok. Ha esetleg rosszul sikerülne az ugrás és valami gixer beütne akkor felmászok a szánra és ott kezdem a csatát.

Szánunk úgy száguldott, akár a speedes puma, sőt annál is gyorsabban, így hamarosan beértünk egy másik szánt. Különös alakok ültek rajta, egy ninja és Jason, vagy valaki hasonló, a hokimaszkjából ítélve. Ők lehettek a gaztevők, legalábbis úgy sejtettem, s meglátásom beigazolódni látszott, mikor a másik szán platójáról még egy maszkos bohóc tűnt elő, aki át is ugrott a mi járművünkre. Első gondolatom az volt, hogy én meg a siklómra ugrok át, és egy plazma lövéssel rövidre zárom az ellenséges kommandó csapat szállítóját, de sajnos ehhez túl gyorsan repültünk, a röpdeszkával lemaradtam volna. Ezért más tervhez folyamodtam. Bal kezemmel megkapaszkodtam , a jobbot pedig kinyújtottam, s lábamat is megtámasztottam. Tervem az volt, hogy egyszerűen lelököm a szánról. Ám számolnom kellett azzal is, hogy megkapaszkodik a kezemben, ezért erre az esetre azt találtam ki, hogy lábamat a lehető legstabilabban kitámasztom, hogy aztán bal kézzel a kardot előrántva levághassam a támadó karját. Közben utasítom majd a siklót, hogy éppen csak annyira lebegjen a plató pereme fölé, hogy a menetszél ne sodorja le, de egy plazmalövést leadhasson a másik járműre. Ha nem találna, akkor egy sorozatot lövetek vele a géppuskákkal, majd visszaparancsolom a csomagtartó fedezékébe.