A Zsasz vállalat központi épülete

Birus a felismerhetetlenségig roncsolja a lány lábát, valószínű önlik is belőle rendesen a vörös nedü, de ezt a ninja nem látja, mert hirtelen csak a nyaka köré tekeredik két kar és észre veheti, hogy a lány ezzel a lépéssel próbál nem tehetetlenül a földre zuhanni. Hajtja még az élni akarás vagy a duracel elem.

A forma bokájára indított kis támadásod sikeres, ekkor kezd ismét ficánkolni, ahogy a fájdalom felkellti.
- Nem kaptok el! - Felkiálltással, hajít feléd egy kissebb vágó eszközt, amit térítesz, nem hallodd sehonnan lekoppanni, így nem nagyon tudod most merre honol. De a forma még mindig szökne, toljat magát az épp lábával és mind a két kezével lapátol, így hátra fele haladva. De innen nem tűnik túl ártalmatlannak. Viszont egy kis mosoly megvillan az arcán mikor koppanást hallasz. Pókerarc meghalt ( kérés ezennel teljesítve a csapatmunka álltal ).

~ Gyerünk roppan már! Áhh de jó érzés, amikor ezt csinálom, bárcsak állandóan ezt tehetném. Milyen szép is a pusztulás, sokak elfogultak ezzel, mert általában magukra vetítik ki, de valójában gyönyörű dolog.
De a cica nem esett a földre, hogy utána könnyen végezhessek vele. Karok fonódtak a nyakam köré és egész testsúlya rám nehezedett. Elsőre nem tudtam mire vélni, de utána elöntött ismét a düh. Megpróbálom oldalra rántani vagy a földre tiporni teljes súlyom bevetésével, hogy utána ott téphessem ahol tudom, főleg az oldalát. De a művelet közben is próbálok kitépni szép darabokat belőle vesetájékon. Közben próbálom ellazítani a nyakam, hogy véletlen se törhesse ki.
~ Elég volt ebből az ostoba játékból! Megdöglesz! Én adtam választást...