A Zsasz vállalat központi épülete

~ Nagyon, jó napom, van... bár igaz különös dolgok is történnek itt. Áram kimaradás, különös alakok, különös mozgások. Fura egy szituáció az biztos. De jelenleg itt én vagyok a terror ura, valamint azt hiszem nem jelet gondot a kijutás. Csak hát a zsaruk... -ekkor hallok néhány hangot- Mi a fene? Onnan jön.
Szépen nyugodtan lépdelek, mikor kiérek a sarokra, három ember unottan vár a liftnél.
~ Három áldozat... nem is lehetne jobb. Nehogy kiessenek a szemeid cicám, megmutatom, hogy nem kell félni... félni csak a bizonytalan dolgoktól kell.
Karmaimat sarlós formába öntöm, szépen lassan lépdelek feléjük, felmérem a helyzetet: a helyet, a küllemüket, hova menekülhetnek, mennyire veszélyesek és a nő testi adottságait. Eközben jobb kezem ökölbe van szorítva és mindig egyik ujjamat "kivágom" az ökölből, így az nagyot csattan a hüvelyk karommal.
A fejemen ekkor már nincs rajta a ruha, hogy láthassák az arcom, és a másik kezem támadásra készen. Egyenlőre, még csak közelítek, ha valami gáz lenne (menekülnek) feléjük rohanok és a legközelebbire vetem magam.

- Haszontalan voltál, kicsikém... - suttogom hidegen a nő fülébe, majd kitöröm a nyakát.

A testet megtartom, majd előrelököm, így az puffan egyet a padlón, elindulok új információ forrásom, vagyis a "barátnő" felé. Átlépek a hullán, megszüntettem a szelet és belépek a szobába.

- Rendezzük le ezt civilizált emberek módján. Maga elárulja nekem, hol van Zsasz és én kijuttatom az épületből. Vagy... ellenkezzen és akkor magát is el kell kábítanom, mint a barátnőjét. Ne sikítson, ne kezdjen el kiabálni, én vagyok a jó fiú, aki próbálja elhárítani a gondokat!

Ha a nő nem működik együtt, akkor szimplán eltöröm az ő nyakát is, ugyanez történik, ha elárul mindent. Ha elárulja, amit akartam, akkor elindulok a főnök irodája felé.

/Igen, az ajtókat kifogom nyitni, és igen, átlépek az elém lévő dolgokon. /

Sajnos sehol sem találtam őrszobát, így végül letettem annak kereséséről, viszont a lépcsőn felfelé haladva néha- néha megláttam az előttem haladók hő képeit. Érdekes módon nem lassítottak, így arra következtettem, nem csak céltalanul kószálnak erre, hanem ők is valami határozott szándékkal érkeztek. A legvalószínűbbnek az tűnt, hogy az idegenek is a főnököt keresik, amit egyenlőre pozitív információként értelmeztem. Ha közös a célunk, akkor az érdekeink sem különbözhetnek sokban, vagyis ha csak átmenetileg is, de együtt működhetnénk. Végül az idegenek elérték céljukat, mert nem hallottam a lépések zaját. Úgy egy percnyi előnyük lehetett, így kicsit megszaporáztam a lépteimet, ám az utolsó lépcsőfok előtt lassítottam, s a biztonság kedvéért kihúztam a kardomat. Mielőtt megmutattam volna magam, felkiáltottam az előttem haladóknak.
-Akárkik is vagytok, nem harcolni jöttem. Feltételezem ti is a főnököt keresitek, így akár együtt is folytathatnánk az utat. . határozottan szóltam, de nem ellenségesen. Nem akartam idő előtt harca pazarolni az energiám, ezért kerestem inkább a békés megoldást. Meg aztán… ellenségeinket úgy is elpusztíthatjuk, ha a barátunkká tesszük őket.
Ha felelnek, meghallgatom őket, s pozitív válasz esetén lassan elő lépek, a biztonság kedvéért karddal a kézben készen a védekezésre vagy kitérésre, s ugyanezt teszem akkor is, ha ellenséges, vagy semmilyen választ nem adnak. A lehetséges támadás elől lehetőleg előre lendülve térek ki, hogy a karddal egyenesen kontrázhassak, lehetőleg a bandavezérre támadva.

~ Tökéletes kis áldozatok lesztek. -majd a nő futásnak ered- Hová mégy?
Gyorsabb tempóra váltok, de ekkor a másik férfi meglát, ő is futni kezd. De a harmadikat elérem, gyorsan be is húz nekem kettőt. AZ ütésektől kicsit megszédültem és nem is tetszik a helyzet. Egy határozott mozdulattal az arcába nyomom a kezem és egyre beljebb vájom a karmaim a koponyájába, majd amikor már nem mozdul, kirántom az arcát. Ha valami közbe lépne végtag csonkítok (balváll) egy határozott csapással, attól majd megnyugszik.
Ezután felállok és a másik kettő keresésére indulok, óvatosan lépdelek.
- Nincs értelme! Inkább gyertek elő!

Szerencsére az előttem haladó különös alakok nem voltak ellenséges, így hát velük tartottam. Kardom azonban végig kezemben volt, hiszen azt már réges- rég megtanultam, hogy ne bízzak senkiben. Szóval így haladtunk, hármasban, hiszen a furcsa öltözékű úr mellé egy nagy darab gorilla- forma fickó is tartozott. Kétség sem férhetett hozzá, hogy nem volt száz százalékig normális ember, de egyenlőre még nem akartam megölni, hiszen most más miatt jöttem, s ki tudja mire kellhet még az energia, melyet a társulással spórolok meg. A nevüket nem kérdeztem, hiszen szövetségeseim voltak, nem barátaim és semmi kedvem nem volt jópofizni velük.
A kisebbik figura ment elöl, úgy tűnt ő lett a csapatvezető, ami annyira nem nyomasztott, idősebbnek tűnt nálam, szóval megérdemelte, annak ellenére, hogy elég eszelős feje volt.
Végül egy sötét folyosóra értünk, körben irodákkal, a leghátsóban pedig egy halvány fényforrással. A körülmények gyanúsak voltak, így hát hő érzékelő látásmódban is bekukkantottam, majd intettem a nem hétköznapi duónak, hogy övék az elsőbbség. Eszem ágában sem volt előre menni, de annyi azért volt bennem, hogy jelezzem, ha valami érdekeset látok a hő kamerával.
Ha a furcsa párocska akadékoskodna, rá mutatok az óriásra és a következőt mondom:
-Menjen akkor Godzilla, neki úgy sem lehet sok baja, ahogy elnézem.

Bisur első kiszemeltjének a képébe tolja a kezét, de mivel karmokat is elkezdi lassan belemélyeszteni így végül nem fulladás okozza a halálát. A hulla arca felismerhettelenségig roncsolódik, furcsa nyílásokat képez a kivégzés ezen formája, de pont az előbbi miatt nem hallhat sikolyokat tőle, ami olyan kellemes zene tud lennei a fülnek alkalom adtán. De mást se hall mikor a többieket kezdi szólongatni.

Mr. Osborn / Keveri szerintem a nagydarab Richardot, a teljesen átlagos alkatú Virtuózzal./ bekapcsolja a hő látást, amit nem tudom mikor kapcsolt ki, de a lényeg, hogy jobban vizsgálva, a még jó húsz méterre lévő szobát csupán kevés hőforrást fedezhet fel. Egy alakot biztosan lát, akár ember is lehetne, de szokatlanul alacsony hőt bocsájt ki.

Anti szövegelése után rövid szünet következik, majd újra megszólal az ismerős hang.
- De, de ha maguk most inkognítóban vannak az annak nem tenne rosszat a forgószél amit az imént még az idodák között terelgettett. M-mondja... Egyáltalán azt, hogy csinálta? Kérem én szeretnék magában bizni, de o-olyan nehéz... A hang forrásának iránya még mindig ugyanaz. ~ Jól szólt a kislány, nem csinálsz kicsit nagy cirkuszt ifjú barátom?~

Minden részvevőnél egy pillanatra elmegy minden fény, majd egy kis szünet után rendes fényre kapcsolnak a források, hogy pislákoljon kicsit, majd ismét halványan égnek csak tovább. De látszólag nem történt semmi változás.

~ Most meghalsz te bátor ember... mit hittél?
Majd szépen lassan érzem ahogy összeroncsolódik a koponya és gyakorlatilag szétloccsan ami benne van.
~ Ez az! Még, még!
Egyre jobban szorítom, és egyre jobban élvezem, de egyszer minden jónak vége szakad, elengedem. Ekkor csapja meg a fülem a csend, majd a sebekre nézek a "fejen" jó érzés nézni az ömlő vért.
~ Jobb lett volna, ha üvöltesz pajtikám mert így a többiek nem félnek annyira tőlem és lehet hogy megpróbálnak védekezni vagy megölni. Na de mindegy is, mia? hű olyan az agyad barátom mint az eperlekvár...
Tovább indulok megfontolt léptekkel, csapdára számítva, de semmi, az ég egy adta világon semmi, választ nem kapok és mintha felszívódtak volna. Majd a fények elaludnak majd pislákolva visszatérnek.
~ Ez egy jel... igen. Jobb lesz ha vigyázok, nem. Ez egy másik jel... itt az én időm. Jöhet a kedvenc fegyverem, mondjuk nem vagyok a szavak mestere... de valamit csak összehozok. Óvatosan, komótosan, karmokat készen tartva haladok tovább, keresem áldozataimat közben közép erős hangon regélek:

- Mindenki azt hiszi, hogy megmenekül vagy hogy megölhet. De én mindig hagyok elég időt a felismerésre, mielőtt a semmibe vesznétek. Vicces mi? mintha csak bújócska lenne, pedig nagyon dobog a szívetek... nem akartok meghalni. Pedig kínok közt fogtok meghalni -ördögi kacaj- akár a barátotok ő már meghalt és én nagyon élvezetem. Ha előjönnétek talán megúsznátok az élve kibelezéssel és a torok vágással vagy talán ti szeretnétek sokat szenvedni az utolsó percekben, látni kiömlő véretek és érezni ahogy az ereitek kiszakadnak a testetekből? Ugyan minek hőst játszani... a kocka el van vetve. Itt nincs segítség, a sötétben én vagyok előnyben és visszhangzik a folyosó is. -ezután árnyként suhanok végig a folyosókon, semmi hang-

Igyekszek az árnyékok takarásában lenni és minden sarokra úgy fordulok be hogy én előbb láthassam őket mint ők engem. Arra számítok, hogy csapdát állítanak nekem vagy hirtelen támadnak meg, a lehető legóvatosabb vagyok.

A folyosóra benézve nem láttam semmi hőforrást, kivéve a leghátsó szobát, ahol egy ember alak infra jeleit érzékeltem, igaz, az gyanúsan halvány volt. Ez újabb okot adott arra, hogy ne én menjek előre. Szerencsére ez a kártyás fickó vakmerő kedvében volt, így előre ment, zenés társa pedig követte.
-Valaki van a hátsó szobában. –mondtam halkan, de a szokatlanul alacsony testhőmérsékletét elhallgattam előlük. Most pont kapóra jöttek, mint csalik, hiszen ha a fickó „mutáns”, akkor majd rajtuk megmutatja mit tud, én pedig aszerint választhatok taktikát. Körbenéztem, majd én is elindultam a folyosón, végig hő érzékelésben maradva. Normál látásban a sötét zavart, éjjel látó üzemmódban fenn állt az elvakítás veszélye, így ez a látásmód tűnt a legcélszerűbbnek. Menet közben figyeltem minden ajtót, nehogy valaki meglepjen. Az ilyesfajta izgalmakat sosem szerettem, jobban szerettem a nyílt harcot, vagy azt ha én leselkedek valakire. Most azonban a potenciális ellenfelek voltak előnyben, bár legalább elölről volt két húspajzsom. Haladás közben néha- néha hátrapillantottam, s vártam, hogy történjen már valami, mert a várakozás megőrjít.

Szépen haladok előre, közben mondom a magamét, már a második ajtónál járok amikor zajt hallok.
~ Ez bejött!
Megfordulok és valaki elsuhan a lámpa fényben...
~ Enyhén zömök mozgás, rogosztus, férfi lesz, az a szánalom, kövér disznó. Tökéletes csali egy csapdához, márha annak a cicának van ennyi esze, mindegy is...
Kicsit előredőlve indulok futásnak, figyelek meg ne botoljak és teljes sebességgel követem a fickót... ha elveszteném óvatosan folyatom tovább a sétát.
~ Van egy előnyöm, nem hallani ha futok, nem tudja, hogy követem... szóval ha csapda én leszek előnybe, már csak a fények miatt is...
Ha netán elérem a fickót lassítok, szépen belopakodok mögé, hiszen úgy se hallhat meg engem, egészen közel kerülök hozzá majd a hátába (pont a vese alatt) vájom bele alulról felfele a karmaim és felrántom, hogy a vesébe menjen, de legyen ideje ordítani.
~ Most megfogsz halni... azt hiszed elfuthatsz?

Lassan belopakodtunk a folyosóra, s végül sikeresen és épségben bejutottunk a szobába. Odabent a különös hő jelű fickó egy asztalnál ült, s úgy tűnt nagyon gondolkozik valamin. Nem is reagált érkezésünkre, még csak fel sem nézett, tulajdonképpen nem is moccant. Hirtelen megvilágosodtam, a testhőmérséklet drasztikus csökkenése, a reakció hiánya, ez egy dolgot jelenthetett, az ürge nem szörnyeteg, hanem egy jóval ártalmatlanabb teremtés, egy hulla. Óvatosan megkerültem az asztalt, de nem nyúltam a testhez, hisz továbbra sem lehetett kizárni annak a lehetőségét, hogy a túlzottan nyugodt alak él és virul, s csak ránk vár, hogy ki tudja miféle sátáni képességével lesújtson. Szembe érve kikapcsoltam a hőlátást. Hogy megnézzem szemét, kifehéredett-e már. Ha ez az ember Mr. Zsasz, s valóban halott, az semmi jót nem jelent. Ha az illető nem él, a tetemet két társamra bízom, jómagam pedig átkutatom a szobát, megnézem a fiókokat, szekrényeket, iratokat, dokumentumokat és egyéb érdekes papírokat keresek, hátha találok valami nyomot, amin elindulhatok. Elsősorban olyan dolgokat keresek, amik okot adhattak a gyilkosságokra. Ha van számítógép, oda is belépek, egy komputer manapság sok mindent elárul használójáról. Ám a kardot egy pillanatra sem teszem le, hátha a helyiség tulajdonosa mégis életben, és agresszív kedvében van.

Szépen hangtalanul de gyorsan követem az ürgét. Egy kanyar után megállok testem kicsit döntve, guggoló állásból állok fel fejem lassan oldalra fordítom.
~ Na ez olyan igazi horroros volt, ez a fickó szánalmas? Olyan, olyan... áhh, rossz nézni! Mindegy most szép lassan oda megyek...
A fickó futásnak ered én pedig utána, meggondolatlan voltam az biztos. Már szinte örülök, a karom mindjárt eléri és szaggathatom a húsát, majd egy suhogó hang... kezem elakad és érzem, hogy valami nagyot csap rá, reflexből oldalra fordulok.
~ Nem megmondtam, hogy csapda, nah ez nem csapda ez véletlen. Na de ki támadott meg és mivel?
Kérdéseimre hamar választ kaptam. Egy fura ruhás nő álltt kezében egy ostorral, ami a kezemre volt csavarodva.
~ Egy cicus? Na ne... ezt nem veszem be. Mit akarhat tőlem?
Ismét könnyen kaptam választ...
- Miért bántasz ártatlan embereket? A hozzád hasonlóknak büntetés jár.
Ruhám szépen lecsúszik a fejemről a nyakamig, majd fura vigyorral mondom:
- Senki se ártatlan... én meg nagyon élvezem.
~ Nem akarlak megölni cicus, mást csinálnék veled... de majd úgyis kiderül a végkifejlet.
Majd a ruhám hirtelen vissza kúszik és egy hirtelen mozdulattal megpróbálom megrántani az ostort, a másik kezem karmaival pedig elvágni, hogy a cicus a földön landoljon. Ha ő előbb lép akkor az ostort próbálom elvágni. Ha ez megvan akkor felé ugrok, de csak elugrok mellette, hogy ő ösztönösen megforduljon, ekkor én egy pördüléssel arcon csapom, de tompított karmokkal. Közben vigyázok, lehet fürgébb nálam ezért szemmel tartom, hogy legyen időm kitérni (jobbra vagy ballra) esetleges támadásai elől.

A fazon valóban csak egy oszló tetem volt, viszont nem Zsasz, hiszen annak az újságokból úgy tűnt szőke haja van, ez az ürge viszont barna séróval rendelkezett. Ezt követően viszonylag nyugodt körülmények között kutathattam át az iratokat, ám semmi érdekeset nem találtam, személy szerint a temérdek statisztikát és üzleti maszlagot csak wc papírnak tudtam volna felhasználni. A számítógépbe be tudtam lépni, de nem volt csatlakoztatva a hálózati kábel, így keresni kezdtem a kábelét. Ekkor vettem csak észre, hogy van egy másik ajtó, ami egy nagyobb helyiségbe nyílik. Odabent is sötétség honolt, de mielőtt bekukkanthattam volna a kis ablakon, a hulla a földre borult. Odamentem a testhez, s átkutattam a zsebeit. Lehet, hogy a főnök asszisztense volt, vagy hasonló, így reménykedtem, hogy hátha találok nála valami hasznosat, vagy legalább egy igazolványt, hogy tudjam, ki volt szegény pára. Miután végeztem, hátára fordítottam, majd finom mozdulattal lezártam szemhéjait. Ezután odamentem az ajtóhoz, de nem nyitottam be, csak megmarkoltam kardomat, majd hő érzékelő és éjjel látó üzemmódban is bekukkantottam, az utóbbiban azért, hogy ha van még, esetleg már kihűlt holttest, akkor azokat is észlelhessem. Ezután visszaváltottam infravörösre s óvatosan benyitottam. Utáltam az effajta kísérteties helyeket, pedig jól tudtam, ez is a munkámmal jár, ennek ellenére mégsem tudtam megszokni ezt a mai napig sem. Mielőtt elindultam, hátra pillantottam, nehogy a két passzív bajtársam valami csellel próbálkozzon.

Edit:
Társam, aki eddig békésen szemlélődött, mellém lépett, s undorító, nyalizós hangon kérte, hogy hagy menjen előre. Legszívesebben helyre ütöttem volna a méltóságát, hogy normális, büszke ember módjára beszéljen, ám még nem akartam konfliktust, s félre álltam, hogy bemehessen. Az igazat megvallva, még örültem is, hogy ismét vállalja a kísérleti nyuszi szerepét.

Már emelem a kezem, hogy kiszabadítsam magam, ekkor még egy ostor talál el engem, pont a másik karomon. Majd a levegőben pördülök és nagyot csattanok, érzem a fájdalmat, de úgy érzem semmi komolyabb törésem sincs. Éppen szedem össze magam amikor hallom a hangját.
- Nyáááu... Buta fickó, túl nagyképű.
Nah ilyen az én formám, van itt egy ilyen kaliberű cicus azt pont ellene kell harcolnom. És mitől ilyen gyors? És mióta vagyok nagyképű? 110évesen már lehet kialakult véleményem... Na de a harcal kéne foglalkozni, pedig foglalkoznék én a cicus cicájával is. Megvan!... nála van mind 2 ostor, tehát letud blokkolni és kedve szerint táncoltatni, viszont fizikálisan nem tűnik sokkal erősebbnek nálam. Közel kell kerülni.
Ezután az ediggi földön heverő "vesztes" pózból rögtön nyomok egy tigris bukfencet, úgy, hogy kezeimmel előre érkezzek és így ellökjem. Vagy ha átugrik felettem rögtön megfordulok. Érkezésnél vigyázok, nehogy valamin csattanjak.
~ Jobb lesz vigyázni ezzel a cicussal, nem kéne alábecsülni... nem az a fajta. De a tiogris bukfenc ideális, nem nagyon tud le ostorzni... pedig nem is bánánm ha más lenne a szitu.