A Zsasz vállalat központi épülete

Éppen a szálóda szobámban ültem, olvastam az újságot.
~ Kéne egy jó kis vadászat.

Megakad a szemem egy cikken: Zsasz - Vajon ki ölte meg a két nőt. Elolvastam és sok infót megtudtam.
~ Biztos a góré volt. De ez lopja a kegyetlen módszereimet, ez tűrhetetlen.

A vállalat előtt álltam, átfújt rajtam a hideg szél, jól esett. Láttam néhány biztonságit és rendőrt. Tetszett a nagy iroda és az még inkább, hogy csak be fogok sétálni.
~ Hétszáz ember. Minimum 50-l végzek és csak utána jönnek akomolyabb nehéz zsaruk.

Ezután egyszerűen besétálok, ha megállítanak elnyomok valami:
- Kereskedelmi ügyben jöttem. -dumát-
Megállok az előtérbe és körülnézek. Nagyot szívok a levegőből. Szimbionta páncélom még nem használom.

Samson segítségével megkezdtem az azonnali előkészületeket az akcióra. Ellenőriztem a páncél elektronikáját, a mechanikus alkatrészeket és a maszk lencséit is. Úgy láttam, a rendszer kielégítően működik, ezért felvettem egy jól szellőző, de meleg gyapjú trikót, s arra vettem fel a páncél alatt viselendő fekete, testhezálló kezeslábast. Ezután, először a nadrág részt öltöttem magamra, majd a felsőtest modult. Amikor a ruha érzékelői belefúródtak a hátamba, a gerinccsatornám mentén, halkan felszisszentem. Az öltözék igen kellemetlen módon kapcsolódott rá a központi idegrendszeremre, s az ezzel járó fájdalmat a mai napig nem bírtam megszokni. A csizmák felvétele után csatlakoztattam a kesztyűket a hozzájuk tartozó alkarvédővel. A jobb alkari panelemen szokatlan dologra lettem figyelme. Egy kicsi kiemelkedő rész volta tetején, végén egy függőleges réssel, melyből egy vékony, éles penge vég állt ki. Kérdőn néztem Samsonra, aki viszont sokatmondóan mosolygott. Mielőtt bármit kérdezhettem, egy kézmozdulatot mutatott, melyet ösztönösen utánoztam. Ujjaimat a tenyerem aljához nyomtam, (úgy mint Pókember, csak mind a négy ujjammal) hüvelykujjamat rázártam a mutatóra, majd csuklómat amennyire tudtam, lehajtottam. Abban a pillanatban egy penge siklott elő a tokból, körülbelül harminc centi hosszúságban. Könnyű volt, de ahogy elnéztem, legalább olyan éles, és erős, mint a katanám. Mindkét felén éles volt és recézett. Párat suhintottam vele, méregettem, és megállapítottam, hogy tetszik. Szóltam Samsonnak, hogy készítse a kocsit, mivel a sikló még mindig nem működött.
Amíg ő előhozta az autót, felvettem egy elegáns köpenyt a páncélra, a sisakot pedig egy nagyobb aktatáskába rejtettem. Egy márkás napszemüveget, s divatos kalapot is felvettem, így tökéletesítve álcámat. Lentről dudálást hallottam, így sietve bezártam a lakást, s liftbe szálltam. A felvonó tükrében megcsodáltam magamat. Egész jól néztem ki, bár a csizmám alul kilátszott a hosszú kabát alól. Odalent már várt hűséges lakájom. Gyalog is mehettem volna, nem volt messze az épület, ahol a gyilkosságok történtek, de az álcához hozzá tartozott ez is. Hátra ültem, mint a nagymenők, s mikor megérkeztünk is, úgy szálltam ki. Samson elhajtott, én pedig megvetően végigmértem az épületet, s feljebb toltam a napszemüveget. Ezután sietős léptekkel az ajtóhoz sétáltam. Egyszerűen be sétálok, ha valaki feltart, rákiabálok.
-Kinek képzeli magát?! Kotródjon az utamból ,vagy innentől még utcaseprőként sem dolgozhat!

Az egy dolog, hogy átálltam a sötét oldalra és egy démonnal élek egy testben, viszont sok dologról még tanulnom kell. Nem igazán értek az emberek kínzásához, Belső Démonom viszont csak a karmaival tudna kínozni, bár tud adni néhány tippet. Ezért örültem mikor ma reggel elolvastam a újság szalagcímét. Két nőt is megöltek ugyanazon a helyen, a Zsasz vállalat központi épületében, mindenképp oda kell mennem.

Most itt állok az új álruhámban a központ tetején. Hideg van, a leheletem meglátszik, itt az ideje, hogy betörjem ezt a kis ajtócskát. Ökölbe szorítom a kezemet és az ajtó felé bokszolok, ettől a levegő egy 100 kg-os test lökésének megfelelő erővel csapódik neki az ajtónak, ha ettől nem törik be, akkor növelem az erőt 50 kg-onként, addig amíg be nem törik vagy el nem érem a maximális erőmet (500 kg). Ha ezután sem törik be, akkor egy ablakon próbálok besurranni, amit vagy betörök vagy ha találok egyet nyitva, akkor azon megyek be. Közben végig megpróbálok rejtve maradni. Ha sikerült bejutnom, akkor a főnök Victor Zsasz után kezdek kutatni, hátha tud valamit a gyilkosságokról.


// Mivel már van egy belső hangom, ezért az irányítását rád bízom Joker. Csak megfigyelőként tud jelen lenni, érzékeli, amit én érzékelek, és tudja, hogy mit gondolok. A többit rád bízom //

//Bevezetés képp: Bisur egész szavakat gépelj be kérlek és Mani... amíg nincs benne a lötty valakibe ne mond meg mit tett, gondolok itt az őrre akivel elbeszélgettél a bejáratnál...Illetve Pókerarc nem említi, hogy miként gondolja az intézést, de oké...//

Furcsa képet fest a két civilnek öltözött, mikor az egyik elkezd gitározni az őröknek , mire azok átadják a papírjaikat. Kapnak mindenfélét: a jogsi papír tokját, egy csomag papírzsepit, jó pár papír bankót... De további lépések megtevése nélkül mind a négyen ott állnak még a bejáratnál.

Közben furábbnál furább emberek sétálnak be az épület ajtaján: Első ként Bisur és új barátja, majd Glador és álcája és végül, de nem utolsó sorban Mr. Manipulátor és alkalmi manupilálni valója Hústorony Richárd.
Manipulator rögtön bele is veti magát a munkába és elhavazza a recepcióst pár kérdéssel. Aki azt végighallgatja kedvesen, majd letolja a szemüveget az orrára és visszakérdez.
- Ki maga és miköze a gyilkosságokhoz? Ilyesmi infórmációval csak akkor szolgálhatok ha: újságíró, rendőr, csendőr, hivatásos szuper, csoportvezető, főnök vaaaagy csak úgy szerény személyem felett áll ebben az épület... nem szó szerint. - A kérdés után a nagyját egy lélegzetre hadarva mondjael a lány, majd amíg nem válaszol hősünk vissza tér a munkájához egeret ragadva.

Antidote választotta az alternatív módszert a bejutásra, egyetlenként ki nem visel álcát...álcája fölött. Hősies gonoszsággal ad egy lég löketet a kopottas fémajtónak az épület tetején és az mivel nyitva vagyon, még kicsit vissza is pattan a lépcsőház faláról, majdnem Atomantink képébe, de súlya és meviselt anyaga miatt az energiák nem vezénylik elég erőteljesen. Így Antit pusztán csak lelki sérülések érhetik, mikor felhangzik újdonült barátja hangja.
~ Te félnótás, mit csapkodod az ajtót? Kilincsről nem halottál még? És ne toporogj itt! Nem érzed amit én? Na? Itt az ég világon nincsen semmi!!! Uzsgyi be!~

Az előtérben állva néhány dolog fura lett.
~ Az a gitáros alak és a másik, a kalapos... hmmm... nem csak én jöttem ide különös szándék miatt. Itt lent semmi kép sem kezdhetem a mulatságot, felmegyek az emeletre.
Liftel vagy lépcsőn felmegyek a legfelső emeletre, ott kezdek kutakodni, körbe járok a termek között. Ha valaki megállítana és egyedül van, valami eldugott helyen, akkor a szimbionta ruhámat 1 percre aktiválom és befogom a száját majd elvágom a nyakát.
Ha többen vannak, vagy nem olyan eldugott helyen vagyok akkor a szavakkal próbálkozok:
- Harmincezer dollár sorsáról van szó, lenne szíves elkísérni Mr. Zsasz-hoz?

Megfogom a zsebkendőket, és betömöm vele az egyik őr száját. Amikor bejön a többi ember, előkapom az egyik paklit, és a legizmosabb felé hajítom //Richard// Ha eltalájla, ha nem, Virtuóz segítségével megparancsolom a recepciósnak, hogy mondja meg, hogy hol van Zsasz irodája, és hogy itt van-e egyáltalán az illető. Ha a többiek is meghallották, akkor a bajtársammal rohanni kezdünk az iroda felé, és ügyelünk, hogy még csak véletlenül se essen bajunk...

Bejutottam a házba, ahol egy sor különös alakra lettem figyelmes. Ezek mellett félnótás futóbolondokat is láttam. A léggitározó alak kifejezetten irritáló volt, de elhatároztam, kontrollálom magam. Akármilyen hibbant, furcsa, vagy csak simán ellenszenves emberek vannak itt, ők csak civilek, így nemhogy megölnöm nem szabad őket, hanem még meg is kell óvnom a polgárokat, a gyilkosság hírére idecsődült mindenféle jöttmentektől.
Figyeltem a gyanús alakokat, miközben lassan a recepciós pulthoz sétáltam. Gyanúsnak számított minden, a szokásos megjelenésformától eltérő, vagy viselkedésével kirívó személy.
Sajnos már valaki beszélt a pultos csajjal, így türelmesen vártam a soromra. Ha szabad lesz a terep, odamegyek, s szóba elegyedek a hölggyel.
-Szép jó napot! Mr. Zsaszt keresem, sürgős üzleti ügyben.
Ha a nő akadékoskodna, hogy nincs bent, vagy elfoglalt, akkor emelek a hangomon.
-Ajánlom, hogy nekem ráérjen, a vállalat érdekében. Az itt történtek után Zsasz úr komoly bajban van és ugye magácska sem akarja, hogy pont ön miatt veszítsen egy újabb részvényest a főnöke.- nyájas, de baljós mosollyal zárom a színjátékot.
Ha útba igazít, megkeresem a górét, de előtte egy félreeső helyen megszabadulok álcámtól és felveszem a sisakot is. Amennyiben nem volna készséges kedvében, elindulok a lépcsőn és próba- szerencse alapon nyitogatok be a helyiségekbe, de természetesen a fent említett álcalevétel után.

Szerencsére hallottam, amint a kiscsaj útbaigazít valakit erről a Zsasz fazonról, így nekem már nem kellett tárgyalnom. Beszálltam a liftbe, s miután bezárult az ajtó, a sisakot vettem fel először. Ezután ledobtam a kabátot is, hogy bármikor hozzáférhessek kardomhoz, majd a felvonóban szóló zene ritmusára türelmetlenül dobolni kezdtem a lábammal. Nem is tudom hányadikon jártam, mikor leállt a lift, és minden. Mintha sötétebb is lett volna. Fogalmam sem volt, mi történhetett, de baljós előérzetem támadt. Amennyi pszichopata és egyéb bohóc idecsődült a vérszagra, nem is kellett volna csodálkoznom. Az óvatosság azt diktálta, ne az ajtót feszítsem fel, hanem inkább a fülke tetőnyílásán másszak ki. Így hát meg is volt a tervem. A kard hegyével kicsavarozom a fedőt, s kimászok. Puszta erővel is kitörhetném, de a kopasszal vívott harcból tanulva, inkább tartalékolom az erőmet. Ezután, ha van létra azon, ha nincs akkor a köteleken a lift fülkéhez legközelebb eső emeltre mászok. Ott megpróbálom annyira felfeszíteni az ajtót, hogy kijuthassak az aknából. Ha ezzel megvagyok, irány a góré irodája, egyéb híján a lépcsők igénybe vételével. Ha út közben találok valami helyiséget, ahol a kamerák képeit meg lehet nézni, lecsekkolom, hogy mi történt, s ha találkozom őrökkel, vagy civilekkel, mindet elküldöm, hogy zárkózzanak be. Az itteniek valószínűleg mind közönséges emberek, így kötelességem megvédeni őket, akármi is történt.

Legalább könnyebb lesz lopakodnom ezek közt a piócák között. Tisztára mint a Mátrixban... Echte olyan ez a hely. Vajon Mr.Anderson hol lehet? Szerencsére mindenki pakolászik itt és nem tudják, hogy egy újdonsült gonosz mászkál a helységben... Naivak, ostobák és gyengék! Bezzeg a varázslók és a meta-humánok! Ránk nem kell vigyázni, mi megtudjuk magunkat védeni, nem úgy mint ezek a férgek.

Szépen lassan kerülgetem az emberek, ha esetleg valaki észrevenne szétfeszítem a levegőt a tüdejükben, így még kiáltani sem fognak tudni. Ezzel módszer elsettenkedek egészen a titkárnőig, a háta mögé kerülök majd befogom a száját és idézek egy forgószelet a terem másik felébe, így lesz elég időm kikérdezni a titkárnőt.

- Most szépen csöndben maradsz vagy kitöröm a nyakadat! Felteszek néhány kérdést, válaszolj és akkor életben hagylak... Első kérdés: Hol van Zsasz? Második kérdés: Mit tudsz a gyilkosságokról? Harmadik kérdés: Hány őr van itt és milyen a felszereltségük? Fegyverekre gondolok.

Nos ez egy szép terv... Lássuk, hogy működik-e!


/A forgószél akkor amekkorát meg tudok idézni, tehát nem túl nagy, de azért elsodorja azokat a válaszfalakat. A dőlt betűs részt képzeld feltételesbe./

Felértem az első emeletre, minden fele irodák, néhány embert látok csak. Majd hirtelen elgyengül a fény. Ez gyanús, főleg a földszinten látott alakok után.
~ Most ez kapóra jön, kevesen vannak már itt... micsoda ördögi öröm lesz ez.
Körülnézek, megállapítom, hogy mennyire van bekamerázva a hely. Ezután a fényforrásokat keresem, hogy tisztába legyek hol vannak, mivel ez egy iroda ház, nyilván ugyanott vannak. Ezután biztonsági őr után nézek. Ha megtaláltam, szimbionta ruhám előbújik testemből, majd gyorsan felé futok, rá vetem magam és karmaimmal tépem a torkát.
Ha nincs biztonsági őr megteszi akármilyen lézengő is.

Szépen körüljártam mindent, alapos munkát végeztem... se kamera, se őr...
~ Micsoda remek szituáció, mintha minden a kezem alá dolgozna.
Majd ekkor látok, meg egy klasszikus főnököt. Amint gyanútlanul besétál és becsukja az ajtót.
~ Bingó! -és már ugrottam is-
Szerencsétlen még fel se fogta mi történt, de már a földön volt. Kétségbe esett szemekkel nézett rám. Én egy karmolással leválasztottam a fejét a testéről, arcomba csapódott a vér. Ekkor kellemes, meleg érzés fogott el.
~ Ez gyors volt -nézek véres karmaimra-
Hallok egy mondatot, mintha felszólítás lenne, majd mozgást is hallok...
~ Még több áldozat, vagy őrök? Mindegy is...
Felállok, kicsit letisztítom magamról a vért, majd a fejet a bal kezembe veszem, összeroppantom, csak a brutalitás kedvéért. Véres kezemet a falba csapom, nyomot hagyva ezzel. Majd kimegyek, újabb áldozat után nézek, de ezúttal lassan csinálom. Lehetőleg lassan lépdelek az áldozat félé és egy falhoz szorítom.
Ha többen vannak, vagy őr, elsőnek a fegyveresre vetem magam és a szívébe döfök, vagy ha ketten vannak karmaimmal beléjük rohamozok.
~ Egy újabb a listán...

Kikászálódtam a liftből, egyenesen az első emeletre, s el is indultam. Menet közben találkoztam egy alkalmazottal, vagy vendéggel, nem tudtam eldönteni, mindenesetre elküldtem biztonságos helyre. Szegény pára nagyon megijedhetett tőlem, mert mozdulni sem mert. Egyet legyintettem, majd tovább mentem. Természetesen figyeltem a helyiségeket, hátha valahol látok egy szobát monitorokkal, hogy megnézhessem a kamerák képeit. Továbbra is fontosnak tartottam, hogy tájékozódhassak a helyzetről, hiszen áramszünet nem történik csak úgy magától, valami oka biztos van, és sejtettem, hogy nem rövidzárlat. A lépcsőhöz érve hozzám hasonlóan sietős lépteket hallottam távolodni. Valaki más is igyekezhetett a főnökhöz, ami nem is volt meglepő, hiszen elég hangosan igazította útba a csaj az előttem állót. Kicsit zavart, hogy más is oda igyekszik, hiszen mindent elronthat azzal, ha esetleg rosszul vallatja ki a vezért. Idegességem ellenére is előbbre valónak tartottam az óvatosságot, így hát a lépcső aljához érve hő érzékelésbe váltottam, nehogy egy rejtőzködő árny alak meglepjen, s aktivált karpengével indultam fölfelé, minden fordulónál felkészülve a harcra. Azonban elhatároztam, ha tehetem, nem verekedek, inkább megpróbálok szövetkezni a felettem haladóval, amennyiben nem civil. Ketten elvégre többre megyünk, mint külön- külön, ráadásul ellenségként.