Empire Szín és Opera Ház

Miközben mellete guggolok, és a többiekkel együtt rázúdítjuk a kérdéseket, léptek zaja csapja meg a fülemet. Bár hárman készülünk kiontani a belét- legalábbis látszólag- eléggé vicces kedvében van. Megszorongatnám a nyakát, de a léptek egyre közelebbről halatszanak, így bekell magam biztosítani. Szépen, megfontolt mozdulatokkal hátramegyek a fegyveremhez, de a szemem le nem veszem a hármasról, és a zaj irányába is egyre többször emelem a tekintetemet.

Léptek közelednek. Ám túlságosan a gyilkosra figyeltem, így nincs időm felkészülni jöttükre. Négy zsernyák tűnik fel. A francba, ezek is akkor jönnek, amikor nem kéne. Gyorsan le kell lépnem. Elindulok a függöny felé, megpróbálok elbújni a színfalak mögött. Ha sikerül, megkeresem az öltözőt, majd megpróbálok azon a folyosón kijutni, ahol bejöttem.

Miközben bogarászom a madárkáimat, a nézőtérről léptek zaja hallatszik. Csak nem a csapat többi tagja? Értesítenem kell a többieket, hogy veszély közeledik. Felkapom a cuccaimat, és ninja léptekkel elindulok vissza a sarkon túlra. Látom a kardos sorstársat, épp készül kibelezni a csókát. A keménykötésű épp készül lelépni. Megfogom a kardos vállát, és folytott hangon odamondom:
-Társaságunk van! Hagyd, Ő nem számít!
Majd a falhoz préselem a hátam, és kikandikálok a sarkon, bármikor készen, hogy tüzeljek, ha kell.

Az események felgyorsultak, úgy érzem két tűz között vagyunk. Ezek rendőrök, ez már világos. Mikor kinézek a sarok mögül, kapok egy felszólítást? Csekket nem kapok, majmok?
Két fegyver pont arra a pontra szegeződik, ahol én állok. Nem szívesen kockáztatnék meg egy találatot, ha átüt a falon, nekem végem van. Kérdőn nézek a többiekre:
-Srácok, most akkor hogy legyen?-folytott hangon kérdezem, nehogy hallják a rendőrök, hogy hezitálok.
Ha a többiek osztják a véleményem, kiüvöltök, hogy túszom van, miközben keresek valami kijáratot. A keménykötésű elslisszolt, talán tiszta a terep arra. Lőni nem akarok, ezek rendőrök, de ha muszály...akkor hadd szóljon.
A csóka nyugtalanítóan nyugodt.