Empire Szín és Opera Ház

A város régi építésű szín és opera háza. Nem rég ünnepelte ötven éves fenn állását. De egy nagy városban nem számítana túl nagy színvonalunak, de Gothamban jelenleg ez a legnagyobb, legfelszereltebb ilyen épület.



Egy nagy terem van, ahol is száz fő részére van páholy és másik háromszáz főre vannak a földszinti ülőhelyek.

Másnaposan ébredtem, mint máskor is. Az éjszakát ismét egy motelban töltöttem, lassan már Gotham összes motelját végigjártam. Az újságban olvastam a gyilkosságról, és elhatároztam, utánanézek a dolognak, nem Freddy áll e a gyilkosság mögött. Igaz, a módszer nem vall rá, de azért jobb megnézni, mint később siránkozni, hogy elkaphattam volna. Beültem a kocsiba, és a színházhoz hajtottam. A csomagtartóból előbányásztam pár cuccot, amire szükségem lehet. A zsebembe raktam néhány mini poloskát, általában a célpont ruhájára szokták csíptetni valamint néhány nyomjelzőt (ezek mágnesesek, általában autókra szokták rárakni). Magamhoz vettem katonai távcsövemet is (éjjellátó), valamint egy álkulcsot, hasonlót, mint amilyet a SWAT kommandósok is használnak. Elraktam még néhány nyomrögzítéshez használható cuccot is. A távcsövet az övemen lévő tokba helyezem, az álkulcs a kabátzsebemben figyel, két .44-es magnum tár társaságában. Újdonsült revolverem hónaljtokban pihen, a néhai Jessica pisztolya pedig a kabátujj alatt, rugós tokban. A hangtompítót a pisztolyhoz, a másik kabátzsebembe helyeztem, a Beretta hátul, a derekamnál egy tokban rejtőzik.

Készen állok rá, hogy körbe szaglásszak a színházban. Fő célom, hogy bejussak az igazgató irodájába valahogy. Először felderítem a környéket, körbejárom a színház épületét kívülről, hogy lássam hány ki - és bejárata van az épületnek, illetve hogy be lehet-e mászni az ablakokon.

Újságok! Szeretem őket. Az egyik újság címlapján olvastam, hogy megölték a színház igazgatóját. Ezt nem hagyhatom annyiban. Elindultam hát a színházba.

Nem kedvelem a színdaraboka. Túl nyálasak és unalmasak.
Elindulok a bejárat felé, és reménykedem, hogy nem lesz ott őr, aki az utamat állná...

//"Mindenki oda firkant, majd aztát kezdetét veszi a kaland:D " ezt te írtad. Gondoltam, hogy csak egy megérkező-postot kérsz + az indok leírását. Lásd be, hogy nem csak az én hibám//

A kardomat látva az őrök nagyon megbámulnak. El szeretném rejteni a karbátom alá, de ehez egy nyugodt helyet kell keresnem. Elkezdek az épület körül körözni. Amint lesz egy nyugis hely, elrejtem a kabátom alatt a kardot.

De mivel észrevettek, nem mehetek be azon a bejáraton. Keresnem kell egy alternatív bejáratot. Még egy kis körözésbe kezdek, ám most egy vészkijáratot vagy egy művészbejárót keresek.

A vészkijárat szimpatikusnak tűnik, így amikor nincs ott senki, megpróbálok bejutni. Ha zárva van, megpróbálom az álkulcsommal kinyitni. Ha sikerül bejutnom, akkor megpróbálok észrevétlenül közlekedni az épületben.

//Nincs írva, de gondolom nappal van és nincs előadás. Legalábbis én nappal szándékozom idejönni.//

Ranger képzésemet bevetve próbálok lopakodni, közben figyelem a környezetem. Ha lépteket hallok, megpróbálok elbújni, vagy eltűnni a környékről. Ha minden igyekezetem ellenére valaki megállít, azt mondom neki, hogy állástalan színész vagyok, és meghallgatásra jöttem. A folyosókon settenkedve próbálom megtalálni a néhai igazgató irodáját.

//J., a darlingom barátnője halt meg. //

Jól van, sikerült bejutnom. Körülnézve nem látok senkit. A gond az, hogy feliratok sincsenek, amik biztosan útbaigazíthatnának. Így viszont az emlékeimre kell hagyatkoznom. Elindulok egy irányba, amit azért választok ki, mert úgy emlékszem, Sarah azt mondta, arra van az iroda. Általában minden szaván csüngök, úgyhogy bízom benne, nem értettem most sem félre. Magabiztosan járkálok, minden ajtónál levő táblát megnézek, hogy biztosan tudjam, merre járok, az esetleges újabb folyósokra bepillantok, mielőtt tovább haladnék. Ha látnék valami zsarufélét, akkor megpróbálok elbújni előle.

// Adam, Adam... Én az enyémet is firkantásnak nevezem és hangulattol függöen még akár hosszabbakat is:D. Továbbá Nappal van, illetve késő délután. Bocs, hogy nem írtam, ez most kicsit kimaradt és Mr. White, tudom, hogy a barátnője...barátnője a hulla:D Csak a hangzás kedvéért ezt kedvesednek szólítottam, így lett hát kerek:D De mivel Kísértetnek, minden frankó, így neki kezdek.//

Duncan a vészkijáraton bejut a kulcsával, de ahogy belép, az jelentőségteljesen kattan. Ezek után folytathatja az útját. Feljebb haladva egy folyosó mellett halad el ami sárga szalagokkal van lezárva...

Kísértet szintén feljut a folyosóra, mivel kicsit most kihalt az épület, nem sokan akadélyozzák őket, mert aki itt van az is a saját dolgával foglalkozik. Amúgy csak két ember mellett halad el hősünk, akik egy-egy lapal a kezükben magukban beszéltek. Közben lánglovagunk is felér szépen az emeletre a folyosóhoz, amit sárga szalagok vágnak el tőle...

Michael pár fordulás után megérkezik pár méterre a Kísértettről, akiről ugyan nem tudja, hogy ki de szintén egy folyosó előtt áll...

A három muskétás egy folyosóval szemezik Duncan szemben áll a másik két spannal és mindenki láthat mindenkit, ha azok nem nyomulnak kommadós lopakodósba. Emellett persze a folyosóra is szépen belátnak. Vannak ott szalagok, pár eldobott számozott tábla. Papírok, mindenféle helyszínelős baromság, bár egy csep ondó foltott se látni a folyosóról, de lehetmajd bent bepótolják... Gondolok én itt arra a szép szobára, minek az ajtaja tárva és mind két oldalról látszik a felirat: " Jane Stinkson"

Adam sétál pár kört, majd meglátja hátul a két ajtót. Rá is áll a bejutásra, de mivel a vészkijárat nem bejárat és neki még kulcsa sincs, így marad a másik megoldás. Most nncs őr a művészbejárónál ezért bemehet, egy folyosón találja magát és azon kivűl, hogy vannak ott függöny darabok, súlyok, meg díszlet darabok semmi egyéb. Persze egy másik ajtón kívül a folyosó végén...

Sikeresen bejutok a színházba. Hurrá! Már csak az irodát kell megtalálnom. Elindulok lopakodva a lépcső felé, majd egy folyosón lyukadok ki, ami az ismerős sárga szalagokkal van lezárva. A szalagok mellett egy másik ismerős is akad: Sárkány, az önjelölt bűnüldöző, akivel együtt harcoltunk Freddy ellen 3 hónappal ezelőtt. Mit keres itt? Lehet, hogy ő is úgy gondolja, Freddy-nek köze lehet a gyilkossághoz? Egy másik fickó is felbukkan. Eléggé bebugyolálja magát a ruháiba, így nem látom az arcát, bár nem tűnik ismerősnek.

-Üdv, Sárkány!-köszöntöm fojtott hangon. - Rég találkoztunk. Még mindig ezt a maskarát hordod? Csak vicc volt, hogy s mint? Mit csinálsz itt? A srác veled van? -mutatok Kísértetre.

Megtaláltam azt, amit kerestem.... A vészkijárat ugyan zárva, de a művészbejáron be tudok menni. Besétálok, és szaglászni kezdek.

Nem találok túl sok mindent, bár a folyosó végén ott van egy ajtó.

Mivel nincs itt semmi őr, vagy bárki, aki akadályozna a munkám végzésében, leveszem a kardomat a hátamról, és úgy indulok el az ajtó felé.

Ha őrök lesznek ott, valahogy kimagyarázom magamat, nem akarom bántani őket. Ha üres a szoba, akkor ott is keresgélni kezdek.

Senki nem állít meg, nincsenek sokan az épületben. Ennél fogva jó előérzetem van. Hisz ha a rendőrség még itt lenne, senkit nem hagynának bemenni, és a színházban tartózkodni. Isten kíséri az utamat most. Végül megérkezek oda, ahová akartam. A rendőri szalag gátol mind össze, és semmi más. Rajtam kívül még két másik alak is itt van. Szemem sarkából tekintek rájuk, az egyik egy valamiféle maskarát visel. Nagyszerű. Ezek a hőködök is itt vannak, akiknek feltűnési viszketegségük van. Haza kéne menniük. Ők valami belső indíttatás miatt álltak neki a jótékonyságnak, de engem maga az Úr kért meg rá. Én felhatalmazást kaptam, igaz nem abban a formában cselekszem, ahogy azt elvárná tőlem, de azt teszem, amit kell. Jobb lenne ha most távoznának innen ezek az alakok. Az egyikőjük hozzám szól, de nem kap választ tőlem. Nem barátokat akarok szerezni, se nem társakat. Nincs rájuk szükségem. Ezért inkább ott hagyom őket, és átszaggatom azt a szalagot, ami jelzi, hogy a rendőrök már itt jártak, és bemegyek az irodába. Ha bármilyen ajtó zárva lenne, egyszerűen berúgom. Minden apró részletét ki akarom vizsgálni a helyszínnek.

A bebugyolált fickó nem válaszol, helyette leszaggatja a rendőrségi szalagokat, majd az ajtó felé indul. Nem sokat teketóriázik, az biztos. Követem példáját, és elindulok az ajtó felé magam is. Közben Mr. Sokruha egy erőteljes mozdulattal berúgja az ajtót. Ennyit a csendes behatolásról. A fickó benyomul, én meg megyek utána. Odabent egy digó külsejű fazon ücsörög az íróasztal mögött. Valszeg fegyvere van, másképp nem fenyegetné Sokruhát a pofája szétlövésével. Nem kapok a magnum után, ha gond van villámgyorsan a markomba csusszan a Walther. Meg emlékeim szerint Sárkány elég gyors, így talán még azelőtt hatástalaníthatja a fickót, mielőtt lőhetne.

-Nyugi, öreg, nem kell a feszültség. Csak semmi lövöldözés. Beszéljük meg békésen.

Lassan, óvatosan, előveszem a cigit és az öngyújtót, majd rágyújtok egy szálra. Lazán a falnak támaszkodva várom a válaszát. Elég fura a szoba. Vagy még inkább a fény. Kicsit sötét van. A fickó úgy néz ki a reluxa előtt, mint Marlon Brando a Keresztapában. Csak persze a Don irodájában nagyobb rend volt.

A folyósó végén lévő ajtó az öltözőbe vezetett. Nem gond, úgyis körülnézek... Illetve körülnéznék, ha nem lenni itt 6 nő, akik sikoltozva bámulnak rám. Nem nagyon foglalkozom velük, nem hiszem, hogy hátráltatják a nyomozást, attól viszont félek, hogy szólnak a zsaruknak, mert nem akarok balhét.

-Csak nyugalom hölgyeim! Ez a kard nem bánt senkit, aki csönben marad, és az ártatlanokat sem. Én a jófiúk közé tartozom, és azért vagyok itt, hogy kinyomozzam az igazgató halálát. Remélem nem hátráltatnak ebben, és most azonnal elhagyják a helységet.

Mondom, majd meg sem várva a reakciójukat kutatni kezdek. Addig maradok itt, ameddig mindent át nem fésültem. Ha találok valami érdekeset, először a hölgyektől érdeklődöm meg, hogy mi az, majd csak azután indulok tovább. Ez a pár csaj talán tud valami utat az emeletre.

Egy újabb személy érkezik a színház épületéhez. Igaz ő korántsem önszántából. Miután a helyszínelők végeztek, az elemzők pedig még semmi használhatót nem tudtak felmutatni, naná, hogy rajta csattant az ostor. A rendőrkapitány amúgyse kedveli, így csak plussz öröm volt neki, hogy lehordhatja Weston hadnagyot. A lényegen mit sem változtat: kiadta Jeremy-nek az utasítást, hogy szedje végre össze magát és mutasson fel valami használható nyomot, máskülönben elveszi tőle az ügyet. Nem volt más hátra, a felügyelő kocsiba szállt és elindult a tetthelyre, hátha szerencséje lesz és talál valamit ami elkerülte a helyszínelő kollégák figyelmét. Ha mást nem, mégegyszer kihallgatja az áldozat közelebbi kollégáit, munkatársait.

Jó fél órával később parkol le a színház közelében, száll ki a kocsijából, majd komótos léptekkel indul az épület bejárata felé. Egyszerű, olcsó öltönyt visel, hozzáillő nyakkendővel, rövid haja hátranyalva. Tisztára mintha valami detektívregényből mászott volna elő, csak a kalap hiányzik. Az őrt megpillantva biccent, majd mutatja is fel a jelvényét, hogy zavartalanul haladhasson tovább. A járást már ismeri, hisz nem elöször jár a helyszínen.

Ez az eltévelyedett gyermek meg sem rendül tőlem. Még is mi az oka ennek? A média. Úgy állította be a sok majmot, hogy segítőkész hősök, és nem bántják az embert. De akkor most rá fázik ez a lélek. Nem a tucat közé tartozom. Én Isten azon gyermeke vagyok, aki kitűnik a tömegből, és rendet rak. Nem válogatok az eszközökből. A sértésein nem kapom fel a vizet. Mért is tenném. Egy halott már nem tud sértegetni. Ha nem válaszol, akkor nem fogom megerőltetni magam. Ha ő nem adja meg az információt, megszerzem majd mástól. Ennél fogva az ítéletem... halál. A Pokolba megváltotta a jegyét. Kezeim lángba borulnak, és a tűz megmanipulálva táncolt és a lángjai ki-kicsapnak. Bocsáss meg Uram, majd meggyónom a többi tettemmel együtt. De értsd meg, ez a gyermek nem méltó az életre. A lángok egyre nagyobb méreteket öltenek kezem ügyében, majd egyik pillanatról a másikra elérkezik az idő. Kicsit hátra húzom a kezeimet, majd egyszerre nagy erővel, és lendülettel tolom előre, és kiszabadul a tűz. A tisztító, és feloldozó tűz, amik egy-egy tűzoszlopként mutatkoznak meg, amikkel az asztalt célzom meg, ami mögött az alak áll. Talán kellő erővel rálököm a férfira a darabot, és maga alá temeti néhány égési sérüléssel együtt. Ez idő alaltt én ügyet se vetek a "két golyómra".

Ha nem tartóztatja fel senki és semmi, akkor egyenesen a tetthelyhez indul, hogy munkához lásson, bízva a szerencséjében. Hamarosan tehát fel is ér a szalagokkal lezárt folyosóhoz. Vagyis egykor lezárt folyosóhoz. A lerongyolt, szétszakított szalagokat látva nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjön: valaki belépett a rendőrség által lezárt tetthelyre. Ekkor már megcsapják fülét a szobából érkező különös hangok is. Tehát még itt van az illető... vagyis itt vannak, hisz a hangokból ítélve nem egy személyről van szó. Óvatosan előhúzza szolgálati fegyverét, majd a lehető legkisebb zajt csapva ki is biztosítja azt. Elvégre nem lehet tudni, hogy az illetők hányan vannak, fegyveresek-e stb. Jobb, ha egyelőre nem értesülnek a jelenlétéről.

A folyosó falához lapulva halad lassan előre a nyitott ajtók felé. Mivel kiképzésében ez is benne volt, ezért kellően nesztelen lehet ahhoz, hogy az odabentiek ne hallják meg lépteit. Az ajtóhoz érve óvatosan kémlel be, hogy felmérje a helyzetet. Elvégre ha nem muszáj nem akar hősködni, ha szükségesnek látja erősítést fog hívni.

Már épp ki akarnám kérdezni a pasast, amikor Sokruha nekivetkőzik, és meglátjuk az arcát. Nem túl épületes látvány. Sok mindent láttam már, de azért magasan ez nyeri a rondasági versenyt. Ám ez még mind semmi. Nekiáll üvöltözni majd lángba borítja magát. Nem úgy a mint a szerzetesek, akiknek szokásuk felgyújtani magukat. Nem, ez csak egyszerűen égni kezd, mint Fáklya az F4-ből. Azt a rohadt... Rám férne egy ital. A lángjaival a digót fenyegeti. A fickó nem érdekel túlságosan, de annak nem örülnék, ha felgyújtaná az irodát, és eltüntetné a nyomokat. De hogy állítson meg az ember egy lángoló csontvázat? Végül is nem a lánglovagot akarom elintézni, csak a tüzet akarom kioltani. Körbenézek a plafonon van-e a szobában kiépítve tűzoltó rendszer. Ha van, akkor bekapcsolom az öngyújtómat, és megpróbálok felmászni valamire, hogy elérjem, majd az érzékelőhöz tartom a lángot. Ha minden jól megy, akkor a tűz aktiválja a rendszert, és a plafonból ömleni kezd a víz. Remélem ez eloltja a tüzet. Ha nincs ilyen rendszer, akkor keresek egy poroltót, és megpróbálom lefújni vele a lángoló hapsit.