Empire Szín és Opera Ház

// "spré" ? //

A paprika-spray borzasztóan csíp, de igazuk volt, nem kellett volna ilyen duván elkezdenem... az én hibám. Eldobom a kardom, és hozzájuk szólok:

-Ájj! Hölgyem megvárhatta volna, míg befejezem! Csak azt akartam mondani, hogy én a jók közé tartozom, és azért jöttem, hogy kiderítsem, hogy ki ölte meg a főnököt. Ne haragudjanak, hogyha megijesztettem önöket. Remélem mostmár nem lesz több gond, és nem hátráltatnak a nyomozásban. Ha kérhetem önöket, hagyják el a szobát, hogy had nézzek körül. Ha van valami hasznos információjuk, szivesen fogadom, és megköszönöm a segítséget.

Mondom, majd kitörlöm a szememből a könnyeket, és a szemeimet tágra nyitom, hogy hamarabb elmúljon a kellemetlen hatás.

A francba, pont most dobtam el az utolsó szálamat. Remélem valaki lesz odabent, akitől kérhetek majd egyet, venni most nem akarok.
A cég, ahol dolgozom, keresett egy önkéntest, hogy az Opera Házban térképezzem fel a terepet. Egy új projectbe kezdtünk bele, az Opera Ház megbízásából. Hallottam valamiféle gyilkosságról. Minő véletlen hogy pont itt vagyok, talán szükséges lesz a maszkos igazságtevőre.
Kicsit izzadok, ha arra gondolok, hogy a biztonságiak átkutatnának, mert a két fegyver ott lapul a sporttáskám legaljában. Remélem ideszóltak, elég lesz csak felmutatnom a jelvényt, és már bent is vagyok.

A látvány ledöbbenti, de annál rutinosabb, hogy sokkolja is. Sőt, még azt is sikerül megállnia, hogy felkiáltson, vagy akár csak felszisszenjen. Ehelyett olyan csendben ahogy idelopakodott indul is vissza amerről jött, közben pedig zsebében matat. Mivel a rádió a kocsijában van, így azzal nem tud beszólni a központba. Marad a B verzió. Zsebéből elkerülő mobiljával tárcsázza a 911-et, majd mikor úgy gondolja, hogy viszonylag hallótávolságon kívülre ért lenyomja a hívás gombot.
- Itt Weston hadnagy beszél, jelvényazonosító: 6346987. Azonnali erősítést kérek az Empire színházhoz. - hadarja az információkat fojtott, de határozott hangon. Természetesen lediktálja a színház pontos címét is.
- Küldjenek mindenkit akit csak lehet, különleges erők, kommandósok, tőlem még az a kib*szott hadsereg is jöhet. Nagy számú fokozottan veszélyes gyanúsított. - hangzanak a záró mondatok, mielőtt lenyomja a hívásmegszakító gombot és visszacsúsztatja a mobilt a zsebébe. Vesz egy mély levegőt, majd fegyverét két kézre fogva indul az ajtó felé, hogy az esetleges távozni akarókat megpróbálja feltartóztatni.

Szerencsére nincsenek biztonságiak, az épület kívülről nézve kihaltabb, mint valaha. Egy árva biztonsági ponton sem akadok fel. Na, nesze neked biztonsági protokoll.
Odabent éppen a recepciós pult felé baktatok, hátha lesz valaki , aki megmondja, hogy merre kezdjük a munkálatokat.
Hirtelen női sikoltásokat hallok. Azt hittem, ennél üresebb az épület. Elindulok szaladva a hang irányába, közben a fegyveremet kotorászom a táskámból, majd a zsebembe mélyesztem azt. A folyósó végén lenge ruházatú nők futnak ilyedezve velem szembe. Őket látva lelassítok, majd megállok.
-Sikolyt hallottam. Minden rendben?

Bár a szemem most borzasztóan csíp, de legalább magamra hagytak. Király! Azonnal elkezdem dörzsölni a szememet. Nagyon fog később fájni, de legalább látni fogok. Még mielőtt elhúz az összes nő, utánuk kiabálok:

-Büdös k*rvák!

Ezután - ha ellátok végre az orromig - nekiállok a keresésnek.

Mivel a picsák elhúztak, segítenem kell magamon. Bármit is találok, zsebrevágom ( ha befér) és keresni kezdek egy lépcső vagy lift után, hogy egy emelettel fejlebb jussak.

Szerencsére beindult a tűzérzékelő, így nem nekem kell cselekedni. A koponyafejű lángjai kialszanak. Ám még tűz nélkül is veszedelmes. Rábízom Sárkányra, én az íróasztal mögöttivel foglalkozom. Ám a fickó helyett egy másikat találok. Vagy ez ugyanaz? Hogy öltözött át ilyen gyorsan? Don Corleone-ból Rambó lett. Hm rossz csere. Legalábbis a mi szemszögünkből. Lehet hogy a gyilkos áll előttünk? Tán mégis igaz a közhely, miszerint a tettes mindig visszatér a tett színhelyére. Villámgyorsa elindulok kifelé, hogy a folyosón keressek menedéket. Remélem sikerül elkerülnöm a golyókat. Futás közben előbányászom a magnumot.

//Bocs, tudom, hogy nem tudom, csak véletlenül írtam Michaelt. Javítva //

Kiugrok a folyosóra majd hasra vetem magam, felkészülök a géppuska ropogásra. Ám nem hallok semmi ilyesmit. Helyette zöld füst kezd szivárogni a szobából. Mi a fene? Előrántom a magnumot. Körbenézek, és meglátok egy fickót, kezében telefon és pisztoly. A francba, ki lehet ez? Fegyvere van, tehát veszélyes. Lehet hogy bűnöző? Vagy zsaru? Nem lőhetek addig, míg nem tudom kicsoda.

-Dobd el azt a pisztolyt, öregem mielőtt egy harmadik orrlyukat lövök az arcodba! - mondom, miközben ráfogom a magnumot.

Ha lőni próbál remélem én reagálok gyorsabban, és én lövök előbb.

A nők nem válaszolnak, csak rohannak tovább. Affene, mindig belefutok valami helyzetbe, ahol muszály átvedlenem a Messiás bőrébe. Gyorsan benyúlok a táskámba, kiveszem a maszkot, miközben tenyerembe igazítom a Desert Eagle-t.
Benézek a női öltözőbe, hátha még megtalálom a galiba okozóját. Csendben eltolom üres kezemmel az ajtót, és halkan körbenézek. Egyből szembetűnik egy nagy alak, karddal a hátán. Éppen a női holmik között túrkál. Utálom a sunyi perverz dögöket, hát őt sem kezelem másképp:
- Hé, kellékes! Ha kell, adok pár csajozási tanácsot, de ha kell, el is lőhetem a térdedet.
Remélem nem csinál semmi meggondolatlant, és alaposabban szemügyre vehetem. Ha mégis, megcélzom a plafonon lévő lámpát, és kihasználva a (ablak nélküli öltözőről beszélünk) sötétséget, pár Bud Spenceres mozdulattal a földre küldöm, majd kifaggatom.

// Hát rohadtul nem igy gondoltam, hogy a zsebembe rakom a dolgokat//

Kidobálom a felesleges dolgokat a zsebemből, nem is értem, hogy miért raktam oda őket.

Aztán amikor a fickó felém fut, szúrós szemmel nézek rá.

'Cöccintek' egyet, majd a kardomat a fickó felé szegezem, szal valószínűleg abbahagyja a futást:

-Ha paprika SPRAY van nálad, most rohadt gyorsan dobd el, különben levágom a fejedet! Egyébiránt én a jó oldalon állok, nem tudom, hogy te melyiken, de remélem, hogy nem kell átrágódnom magamat rajtad. Azért jöttem, hogy kinyomozzam a nő halálát.Éppen bizonyitékokat gyűjtöttem, megkértem a nőket, hogy menjenek el, aztán vagy hatszor a pofámba fújták a SPRAY-t.

Ha még mindig támadni akarna, előkapom a késemet, és a markolatával próbálom fejbeverni.

Számíthatott volna rá. Hívja a központot? Vagy a dagadt társát? De mielőtt még dönthetne odabent a szobában jól hallhatóan felgyorsulnak az események. Előbb az ordítozás, a rövid küzdelem(?) hangjai, majd zöld füst kezd szabályosan "kiömleni" a folyosóra. Azonban ez még nem minden, mire lereagálhatná az eseményeket, már ki is szökken egy fegyveres alak a folyosóra, és egyenesen rá szegezi a fegyvert. Itt egy újabb számot tárcsáznia nem lehet idő. Reflexszerűen célozza be ő is a másikat.
- Rendőrség! Azonnal dobja el a fegyvert! - kiált vissza minden megdöbbenést és meglepettséget nélkülöző, erőteljes, határozott hangon. Hiába, mindig is jól eltudta rejteni az érzelmeit, ez olykor igencsak hasznos tulajdonság tud lenni.
- Ne tegyen ostobaságot, eressze le azt a pisztolyt. A zsarugyilkosokat még ebben a városban sem szeretik. - fűzi hozzá halkabban, rezzenéstelen arccal.

A csóka nem vett komolyan, flegma véleménykinyílvánítás közepette emeli arcom magasságába a kardját. Valami bizonyítékról, és gáz-spray-ről hadovál. Na, az utóbbit elhiszem, látva cucctól bevörösödött arcát.
-Bizonyítékokat? Miről? Kicsit levagyok maradva.-
Újamat még mindig a ravaszon tartom, készen arra, hogy tüzeljek. Mindenesetre igaznak tűnik a srác, nem hazudik. De a látszat néha mindig kib*szik velünk, nem igaz?
Azért halkan megjegyzem, hogy ne csodálkozzon, ha az emberek megijednek egy kardos alaktól.

Úgy látszik, hogy a csávó nem vágja az itteni dolgokat. Úgy vélem, hogy ideje tájékoztatni róla, hogy mi történt errefelé:

-A színház igazgatóját megölték. Ezt a gyilkos felvette, és a tetthelyen hagyta. Azért jöttem ide, hogy nyomozzak a halála érdekében. Sajnos a zsaruk nem engedtek be, nem tudom, hogy miért- mutatok a kardomra- Ezért erre kellett jönnöm. Bejöttem ide, a nők egyből lefújtak, azt elrohantak. Aztán elkezdtem bizonyítékokat keresni, de csak kacatokat találtam, amiket beraktam a zsebembe, nemtudom, hogy miért- mosolyodok el. Mellesleg Szikla vagyok. Remélem, hogy meggyőztelek, és segítesz a nyomozásban, több szem többet lát!

Mondom, majd visszarakom a kardomat a hátamra, a bowie-késemet pedig a tokjába, és kezet nyújtok.

Mérgesen ébredek fel. Rohadtul fáj a fejem, tudni illik rossz emlékeim vannak a katonaság miatt. Eszembe jutott, amikor hadifogságban voltam. Na, ez ahhoz képest semmi! Próbálom elérni a kardomat vagy a késemet (ha nálam van egyáltalán ) . Ideges vagyok a fickó miatt, szerintem ő tette, az öltönyös is az ő haverja lehetett, és összebeszéltek. Jó lenne tudni, hogy vannak-e még megkötözött személyek a teremben, úgyhogy viszonylag halkan ezt mondom:

- Van itt valaki? Szikla vagyok. Egy öltönyös barom, meg valami vadállat elaltatott. Azért vagyok itt, hogy kinyomozzam az igazgató halálának okát, ergo segíteni jöttem, nincs ok a pánikra!

A srác készségesen elmeséli a történteket, majd barátságosan nyújtja a kezét.
-Szikla? Okés, maradjunk az álneveknél: Messiás vagyok.
Hirtelen koppanásokat, és hahózást hallunk az északi szárny irányából.
-Hallod ezt Szikla? Talán itt van a nyomod.
Sziklával elindulunk a hang irányába, de mikor odaérünk, hirtelen egy szúrást érzek a nyakamba, és elterülök, mint egy zsák. Körülöttem minden elsötétül.
…
Amikor magamhoz térek, a fejem majd szét robban. Nem vagyok a gyógyszerek híve, de ide azt hiszem több kell egy kávé-cigi kombónál a fájdalom csillapítására. Megpróbálok körülnézni. A látottak alapján lehet hogy valami színteremféleségben lehetünk, de ez nem biztos. Ha igen, akkor még mindig az épületben lehetünk. A kezeimen érzem a bilincs fémes hidegét. Fain, most igazi nagy szarban vagyok. Megpróbálom kitapogatni a fegyvereimet, remélem nem nyúlt senki sem a zsebembe.
A világítás ezen az oldalon elég gyenge, nem tudom ki van körülöttem. Csak Szikla magyarázkodását hallom, mikor a végére ér, megszólalok:
-Én is itt vagyok Szikla! Mi a fene történt? Már az embert melózni sem hagyják békében?

A fickóról kiderül hogy zsaru. Őt nem lőhetem le, ő jó fiú. De hogy értessem meg vele, hogy egy oldalon állunk? Nincs időm töprengeni, érzem, hogy a levegőben terjengő zöld gáz hatni kezd rám. Elsötétül előttem a világ.

Zúgó fejjel térek magamhoz. Áh, egy nap kétszer ébredni fejfájással...
Rám férne egy ital. Ahogy kezdek magamhoz térni, észreveszem, hogy meg vagyok bilincselve. Valószínűleg elvették a fegyvereim. Remek. Ki kell találnom valamit. Ekkor meghallom Szikla hangját. Ő is itt van? Egy ismeretlen fickó válaszol neki. Vajon a többiek is itt vannak?

-Hé Szikla! Duncan vagyok, emlékszel rám? Együtt dolgoztunk a Freddy ügyön! Tudsz valamit a foglyul ejtőnkről?