Empire Szín és Opera Ház

Próbálok kiszabadulni, de nem járok sikerrel. Ekkor felbukkan egy alak a színpadon. Valszeg az, akivel az irodában találkoztunk. Ám elmélkedésemben egy másik fickó zavarja meg. Különös alak, még sosem láttam ezelőtt. Lángfejű közben megpróbál tüzeskedni, de az idegen lehűti egy vödör vízzel. Ahogy közelebb hajol foglyaihoz, meglátjuk falfehérre meszelt arcát. A fickó távozik, ám lőtte megnyom egy gombot a kezében lévő szerkezeten, és azt érzem, hogy már nem vagyok megkötözve. Vajon miért engedett el? Nincs idő ezen töprengeni. Megnézem, meg vannak-e a fegyvereim. Ha igen, előveszem a magnumot majd ellenőrzöm a tárat. Ezután várok türelemmel, hogy mi történik.

/Javítva /
A hallottakból ítélve többen vagyunk, mint 2. Szikla, én, egy ember, aki válaszolt Sziklának, egy...csontváz?! Egy lángoló fejű csontkollekció, aki megvilágítja a környezetemet. A hirtelen jött fény bántja a szemem, de nem sokáig tart, mert egy nevetés alapján defektesnek vélt egyén egy vödör vízzel nyakon önti. Amikor közelebb hajol a Lángfejűhöz, tisztán kivehető, hogy a csóka őrült: fehérre meszelt arca világít a sötétben.
Hirtelen elővesz egy kapcsoló szerkezetet, és... kiiktatja a bilincs szorítását. Utána távozik. Mocorgást hallok magam mellől, biztos az ellopott értékek után kutatnak. Én is azt teszem.

A cuccok nincsenek meg. Affene! Ha közelharcról van szó, nem maradok alul, de a fegyveremmel egyszerűbben megtudom oldani ezeket a problémákat. A fegyver másokban félelmet kelt. A félelem hatalmat ad. De most...
Miközben pár rántással elintézem a bilincset, és készülök az attackra, sejtelmes western-zene mellett megérkezik a főszereplőnk: egy mogorva stílusú alak. De hisz nála vannak a cuccaim! Körülnézek a többieken: páran már le is szedték magukról a békjót. Pisszegek egyet hallkan: ha sikerül elkapnom a mellettem ülők figyelmét, akkor kezemmel jelzéseket adok le, hogy két oldalról rohamozzuk meg a színpadon lévő szereplőt. Ha nem sikerül, akkor lassan figyelemfelkeltés nélkül elindulok az ember felé.

Ahogy gondoltam, nincsenek meg a fegyvereim. Nem annyira probléma, képzett vagyok a közelharcban is. Azért nyugodtabb lennék, ha érezném a kezemben a magnum súlyát. Mindeközben megjelenik az irodában megismert pasas, belépőjét western zene kíséri. Hé, azok ott az én cuccaim! Meg másoké is, de az nem érdekel. Ha ennyire fel van pakolva, talán nem tud olyan gyorsan reagálni. Az egyik fickó (egy újabb maszkos elmebeteg) valamit mutogat, talán azt, hogy együtt támadjuk meg a karácsonyfához hasonlító alakot a színpadon. A második sorban ülünk. Egy ugrás, első sor, két ugrás a színpad, három ugrás és a fickón vagyok. Három ugrás. Ha elterelnék a figyelmét, talán sikerülne rávetni magam. Várok, míg valaki cselekszik, ha így történik, megpróbálom rávetni magam az ellenségre.

Senki sem törődik velem. Egy keménykötésű ugyan rám nézett, de magának érezve az ötletet, elindul a sorokat átugrálva. A harmadik ugrás körül már a színpadon is van. Szikla...Istenem, ennek szárnyai vannak?
Az ülések melletti szabad részen felgyorsulok, és felszökkenek a színpadra. Az ellen szemben áll velem, Sziklával, és a "kemény emberrel". Erre nem számított, eldobja a cuccokat, és hátat fordítva menekül. Ez kellett. Sose fordíts hátat az ellenfélnek, még a legszorultabb helyzetben se. A szétszóródott tárgyak között megpillantom a fegyvereimet. Megkell ragadnom az alkalmat, egy jól irányzott vetődéssel még a levegőben felkaphatnám a földről a fegyómat, és megcéloznám a lábikráját! Az pokolian tud fájni.
Ha túl nagy a kavarodás, és nem férnék oda a cuccaimhoz, a csóka után futnék, teljes testsúlyommal ráugranék, és lehúznám a földre.

Három ugrás után a színpadon találom maga, ám ellenfelem időközben már máshol áll, így majdnem orra bukok az ugrás után. Ekkor veszem észre Sziklát aki... repül? Mióta vannak szárnyai? Elég hosszú három hónap lehet mögötte. Az ismeretlen álarcos is ott áll mellettünk, velünk szemben a gyilkos, aki látva a túlerőt menekülni kezd. Vagy ez csak csapda? Miért hozta magával a cuccainkat, ha utána eldobálja? Most színpadon közelebbről láttam az arcát. Ugyan az a fickó ez egyáltalán? Közben az idegen a fickó után ered. Nekem is ezt kellene tennem, de az ösztöneim bajt jeleznek. Megindulok pár lépéssel lemaradva mögöttük, a fegyvereimhez egyelőre nem nyúlok, lehet hogy csinált velük valamit.

Nagy lett a tömeg ezen a kis színpadon hirtelen, bár csak ketten tartják a tempót a szökevénnyel. Teodor egy kis sprint után ráugrik a fazonra és mintha sikeres is lenne a támadás elindulnak együtt, szinte kézen fogva a föld felé, de hősünk hirtelen gyorsulást érezhet, a tag előre dől és dobja a Messiást a föld felé, hogy az amint földet ér, rajta keresztül bukfencezzen a kijárat felé. Idegesen szedi a lábait, liheg és hátra néz, hogy ki követi, majd nagyot koppan a kanyarban a falon. Először megül, majd zihálva néz Duncanre, hogy aztán négykézláb próbáljon megszökni.]

Az idegen álarcost elég könnyen elintézte a gyilkos és már iszkol is a kijárat felé. Talán nincs csapda és tényleg menekül? Szikla közben felkapta a fegyvereit a kupacból. Ha nem történik a szárnyassal semmi, akkor én is felkapom a magnumot. Ha viszont látom a nyomait valamilyen mérgezésnek, akkor távol tartom magam a fegyverkupactól és fegyvertelenül próbálom meg rávetni magam a fickóra.

Ha nálam van a magnum, akkor habozás nélkül rálövök, nincs figyelmeztető lövés, kiakarom csinálni a rohadékot.

Ha valamiért ne tudom használni a fegyvert, akkor rávetem magam a fickóra, és megpróbálom megfojtani.

Rágyorsulok a fazonra, és sikeresnek indul az akció, de előre dől, és átdob saját magán. Biztos képzett harcművész, legalábbis tanult valamit. De azért sikerült lelassítanom: most négykézláb helyzetben van, próbál menekülni, de a többieket elnézve nem sok esélyt adok neki. Visszanézek: Ha karnyújtáson belül van a fegyverem, akkor felkapom. Ha nem, még mindig pusztakézzel megyek rá az alakra.

Szikla és a másik kifektette a gyilkost. Szép munka. Összeszedem a cuccaim, majd közelebb lépek a fehér zászlóshoz. A magnum még a kezemben. Freddy is így feküdt annak idején előttem. Lelőhettem volna, megszabadíthattam volna tőle a világot. De nem tettem. Nem tudom miért. Reméltem a rendőrök féken tudják tartani. Tévedtem. És a tévedésem egy ártatlan ápolónő életébe került. Ezúttal nem hibázok.
Közelebb lépek leendő áldozatomhoz. Megcélzom a fejét.
-Ha nem szeretnéd, hogy szétlőjem a fejed, mondd el, hogy ki volt az a festett arcú pofa!

Feltápászkodok, már csak azt látom, hogy egy szép kis családi kör alakult emberünk között. A keménykötésű fazon már-már lenyeleti fegyvere csövét a földön lévő ellenféllel. Odamegyek én is, ha a helyzet adja, legugolok hozzá.
- Mr. J? Miféle elbaszott név ez? Csicseregj kedves, vagy nem kezeskedem a biztonságodért! - és itt a fegyvert tartó srác felé biccentek egyet.

Mr J. Gondoltam, hogy valami álnevet fog mondani. Közben az ismeretlen álarcos is csatlakozik hozzánk. Mielőtt még megkapná büntetését a gyilkos, még előbb kiszedek belőle pár infót.

-Mondj el mindent amit tudsz erről a Mr. J-ről! Mi értelme volt ennek az egésznek? Beszélj, vagy kiloccsantom az agyad!!