Gotham Kékfény

-Estét minden nézőnknek. Én Banjamin Syruss vagyok, a Gotham Kékfény házigazdája. Műsorunk éjjeli beszélgetős show, amelyben Gotham neves és a jelenlegi legjobban foglalkoztatott személyiségeit látom vendégül. Ma nem mást, mint a neves ügyvédet üdvözölhetjük, Harvey Dentet.

Kisebb tapsvihar tör ki, mikor Dent besétál. Kifogástalan öltönyében mutatkozik, és kedvesen int a nézőtér felé, illetve a kamerák irányába. Ezek után helyet foglal a házigazdával szemben egy íróasztal mögött. A díszlet ugyan is egy irodához hasonlít. Dent kedvesen kezet fog Benjaminnal, majd megpróbál kényelmesen elhelyezkedni.

-Mr. Dent! Az ön ügyvédi karrierje felfelé ível, minden nap, minden percben. Mondja, minek tudhatjuk be ezt a fenomenális sikert? Vagy csak egyszerű szerencse?

Dent kedvesen elmosolyodik, de komolyra váltja arcát.

-Tudja a szerencsének semmi köze ehhez! Olyan, hogy szerencse nem létezik. A sikereim az igyekezetnek tudható be,úgy érzem. Mindent megteszek, hogy céljaimat elérjem. Gotham városa egyre több bűnözővel szégyenkezhet, és el akarom érni, hogy az ilyen emberek rács mögé kerüljenek.

Mondja, majd még folytatná, de a házigazda elveszi a szót, és azonnal egy igen lényeges kérdést tesz fel.

-De mr. Dent... az ügyvéd nem válogathatja meg az ügyfeleket. Mi van, ha egy bűnös személyt véd?

-Tudja, a prakszisomban megtehetem, hogy magam fogadom el a felkérést, és válogathatok. Mielőtt elvállalok egy ügyet alaposan utána nézek. Nem vagyok látnok, viszont az embereket ki tudom ismerni.

Benjamin egy "jó" show vezetőjéhez mérten minden szóba képes belekötni. Elvégre ez a dolga. Megkérdőjelezi még a mondatvégi írásjeleket is.

-Azt mondja, hogy megállapítja arcra a bűnösöket?

-Megeshet, hogy egy bűnöst védek, de még nem fordult elő. Minden ügyem sikerrel zárult, és a felmentetteimért én magam vállaltam egyfajta kezeskedést. Néhány egykori ügyfelemmel mai nap is tartom a kapcsolatot, hogy minden rendben van-e vele.

Mondja Dent, majd kicsit megigazítja a nyakkendőjét, és bele kortyol az előtte lévő pohár vízbe. Benjamin ezek után egy újabb kérdést szegez a férfinak.

-Nagyszerű. Egy ilyen férfi bizonyára akkor méltón indúl az államügyészi posztért, ha nem tévedek. Mért döntött így?

-A válasz egyszerű. -ekkor Dent a kamerákba néz. -Gotham eleget szenvedett. El akarom érni, hogy minden bűnözőt rács mögé tegyek. Gyilkosok, rablók, drogügyletekkel foglalkozók, maffiatagok. Mindenkit, aki a törvény ellen vét. Szebbé akarom tenni Gothamet.

-Igazán hatásos, mr. Dent. De ha már itt tartunk. Mit gondol ezekről a bizonyos "hősökről", akik a rendőrség helyett végzik a munkát? Bűnt követnek el, hisz önbíráskodó tetteikkel számolnia kell a rendőrségnek is. Elvégre lezáratlan aktákat hagynak maguk után, és megválaszolatlan kérdéseket. Mondja? Pártolja ezeket a személyeket?

-Nehéz, hisz amit ők csinálnak, a polgárok és a nép érdekében teszik. Úgy vélem amit tesznek, csak Gotham előnyére válhat, hisz felszámolnak a bűnözéssel. Persze ha eljön az ideje, számolniuk kell tetteikért, de szükségünk van rájuk. A városhoz túl sok szörnyűség tapad, aminek eltakarításához a rendőrség már kevés...

-Szép Estét Kívánok minden nézőnknek, aki eme késői órán ide kapcsolt. Önök a Gotham Kékfény adását látják. Korábbi adásunkban a neves ügyvéd mutatkozott be, Harvey Dant, aki épp az álamügyész címre pályázik. Ám ma egy gyönyörű nőt köszönthetünk köreinkben, aki szintén nemes célokért küzd. Köszöntsük dr. Pamela Lillian Isley!

A nézőtéren ülök tapssal köszöntik a vendéget, aki belép a helyszínre, ahol kézcsókkal köszönti őt Benjamin, majd kihúzza neki a széket, és a nő elkényelmesedve próbál leülni.


-Hát üdvözölöm, doktornő.

-Köszönöm a meghívást!

Hangzik el Pamela szájából, szerény, kissé talán visszahúzódó stílusban. Látszik rajta, nem az a nagyszájú. Inkább a csöndes típust képviseli. A formaiságok megtörténtek, és a házigazda már is bele vág a közepébe.

-Örülünk, hogy eljött! Remélem a mai napon felvilágosít néhány embert. Nem kertelek, és kerülgetem azt a bizonyos kását. Hölgyem! Maga a botanika doktora, és Gothamben eléggé elismert ezen a téren. De az utóbbi időkben igen sokat foglalkozott önnel a sajtó. Igaz, pletykák formájában. De mi ennek az oka?

Hangzik fel már is egy talán jónak mondható kérdés. Pamela megigazítja szemüvegét, és nyel egy nagyot, majd megpróbál kielégítő válasszal szolgálni.

-A média és a sajtó figyelmét nem élvezem.... nem is értem mért engem találtak meg... Mindig is a növények védelmében álltam. Tiltakoztam az esőerdők kiirtásáért, a fakitermelés ellen, és gyűjtést szerveztem, vagy tüntetést. Már igen rég óta. De még is csak most kerültem a figyelem középpontjába...

Hirtelen Benjamin ragadja meg a szót.

-A Mindennapi Gothami a következőt írta, és most idézem: "...dr. Isley több fenyegető megjegyzést tett a gothami fakitermelő cégnek, amiben részletesen taglalta, mit tesz a vezetőséggel, ha bármikor is a keze ügyébe kerülnek. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy nagyot ugrik a nyúl. A rendőrség nem vette komolyan a szavakat, ezért nem is foglalkoznak vele, pedig talán érdemes lenne. Néhány tüntetővel együtt, ms. Isley talán még szörnyű tettekre is képes lehet."

Benjamin ezzel az újságot félre teszi, és össze fonja ujjait, ránehezedik az asztalra, és várja a reakciót. Pamela csak visszafogottan nyilatkozik.

-Nem tettem fenyegető megjegyzést... mind össze annyit mondtam, hogy nincs joguk életeket kiontani, amik minket éltetnek. ... hisz növények nélkül mi nem lennénk. Nekik köszönhetjük az oxigént, és az ő szépségük szépíti meg a világot. ... ezt észre kell vennie mindenkinek.

Utolsó szavainál eléggé nagy áhítattal beszél.

-Mondja csak, min dolgozik manapság? Szervez még tüntetést?

Kérdi Syruss, immáron visszafogva élcelődő, és kissé számon kérő stílusából.

-A Gotham-i Botaikai kert jelenleg azon dolgozik, hogy egy olyan mesterséges termőföldet találjunk, ami gyorsítja a növények fejlődési fázisát. Emellett pedig új távol keleti országokban honos virágok importálását várjuk. ... ... Tüntetéseket mindig is szerveztem, és most is fogok, mert a növényeknek is vannak jogaik az életre. Szükségtelen és hasztalan eltaposni őket. Attól, hogy nem beszélnek, éreznek, és szeretnek. Meghálálják a törődést, és nélkülük mi sem lennénk.

-Azt hiszem ez remek végszó volt, doktornő. Kívánok önnek, hogy elérje céljait!

-Szép Estés Gotham! Ismét jelentkezünk, és nem kisebb személy ma a vendégünk, mint maga dr. Arkham, aki a város elmegyógyintézetének feje. Ő az a férfi, aki mint tudjuk azért hivatott felkelni minden reggel, hogy otthonunkat megvédje bizonyos szintig a mentálisan zavart emberektől. Üdvözöljük Jeremaiah Arkhamot!


Kisebb taps köszönti a színpadra belépő doktort, aki most is fehér köpenyében van, és névjegykártyája ott lifeg a ruháján. Nem adott arra, hogy egy éjszakai tévé műsorban mutatkozik, pontosan úgy néz ki, mint aki az elmegyógyintézetből érkezett volna ebben a pillanatban. Arca kissé megviselt, de csupán csak a fáradtságtól. Szemüvege alól néz fel a házigazdára, mikor egy kézfogással üdvözlik egymást, majd helyet foglal, eléggé lassan, nem sietve sehová.

-Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat, doktor úr! Örülünk, hogy sikerült időt szakítania ránk, főleg mostanában.

-Ezt hogy érti?

Kérdi zavartan, és értetlenül Arkham, mire Syruss elmosolyodik, és válaszol vendégének.

-Arra gondoltam, hogy minden bizonnyal mostanában sokkalta nagyobb összpontosításra van szüksége, miután ms. Pamela Isley az ön hatásköre alá került. Valószínűleg nagyobb odafigyelést igényel. Nem így van?

-Tulajdonképen ms. Isley kettős személyiség zavarban szenved, és megkavarodott az emberi ítélő képessége, illetve kezd távolodni az emberi társadalomtól. Súlyos állapotban érkezett az intézetbe, de vannak sokkalta veszélyesebb, és előrehaladottabb státuszban raboskodó hölgyek, és urak Arkhamban. Ms. Isley, vagy ahogy önmagát nevezi... Méregcsók... igazából nem sokban tér el társaitól, csupán annyiban, hogy nem szabad növények közelébe engedni.

Mondja a férfi, aki olykor kicsit megigazgatja szemüvegét, és kezeit óvatosan, lassan összefonja, majd nyel egy nagyot, mintha csak kellemetlenül érezné magát a jelen helyzetébe. Fél szemével sandít a néző közönség felé, és a kamerába egyaránt. Syruss azonban nem nagyon törődve azzal, hogy vendége esetleg kényelmetlenül érzi magát, folytatja kérdéseit.

-Tehát véleménye szerint Méregcsók lényegében ugyan olyan mint a többi betege? Sőt, talán mondhatni még ártalmatlanabb is? Biztos hallott arról, hogy mit tett.

Dr. Arkham iszik egy keveset a pogréből, amiben víz pihen, majd válaszol.

-Igen, hallottam, de mindegyik másik betegem is hasonlót, vagy talán még rosszabbat is tett volna, ha olyan erő birtokába jut. Természetesen mindenki egyedi bánásmódot igényel, de ms. Pamela nem rosszabb mint bárki más. Azért vagyok ott, és kollégáim, hogy segítsünk rajta, ahogya többi betegen is. Megpróbálunk mindent megtenni, hogy ismét szabadok lehessenek, és 100%-is Gotham tisztes polgárai lehessenek, mert --

-Micsoda? Dr. Arkham! Csak nem gondolja komolyan, hogy a betegeit kiengedi? Méregcsók embert ölt, és nem beszámítható. Korábbi adásunkban ő maga is vendégünk volt, még a balesete előtt, és bár nem tűnt veszélyesnek, van egy mondás... Nagyot ugrik a nyúl... tehát--

-Mindenkinek jár egy második esély, mr. Syruss. Mindenkinek.

Mondja Arkham vissza véve a szót, és szavait eléggé halkan hallatja. Syruss kissé feldúlt, de csak az adás teljesítőképességeinek keretein belűl, ellenben Arkham a kezdeti zavartság ellenére most sokkalta nyugodtabb. Hangja teljesen higgadt, és magabiztos.

Syruss csak kínjában ereszt egy mosolyt, és nemlegesen csóválja a fejét, majd folytatja szavait.

-Úgy gondolja, hogy a gyilkosoknak is jár második esély?

-Ezek az emberek betegek... nem józanul gondolkodnak, nem képesek felfogni mit cselekszenek. Miután meggyógyulnak, rádöbbennek szörnyű tettükre, és nem folyamodnak ismételten ilyen borzalmak felé.

Syruss láthatóan egyáltalán nem ért egyet Arkham szavaival, és a nézőtéren is suttogás, és kisebb zavargás tör ki egyet nem értések közepette. A műsorvezető próbálja kicsit elcsendesíteni a közönséget, majd folytatja az interjút.

-Úgy véli, hogy képes meggyógyítani az ilyen betegeket? Hogy megváltozhatnak?

Kérdi Syruss erősen kételkedve saját szavaiban is.

-Igen, mr. Syruss! Képes vagyok rá. Nem egy az intézetben élők közül hatalmas változásokon ment keresztül, és már közel vannak ahhoz, hogy kiengedhessük őket. Természetesen megnyugtatásul közlöm önökkel, hogy komoly kivizsgáláson mennek keresztül ezek a betegek a szabadulásuk előtt. Ms. Pamela Isley is elindul a gyógyulás útján, és hiszek benne.

-Remélem igaza van, és a betegek tényleg meggyógyulnak, teljes értékű emberekké válnak. Bár nézze el de még mindig hitetlenkedek.

-Kérem! Megértem a kételyeit. De ha úgy gondolja, jöjjön el az intézetbe, és nézze meg. Nézze meg miért is dolgozunk mi és miféle elképesztő folyamatokon mennek át az oda kerülők. Ismerje meg belülről az Arkham Elmegyógyintézetet.

Ezzel Syruss szeme felcsillan, de egyben kissé a kétely is megmutatkozik, viszont nem riad vissza. Elfogadja a felkérést.

-Rendben, dr. Arkham! Elfogadom a meghívást! Az intézetben tett látogatásom alatt talán válaszokat kapunk. Extra interjút adok önöknek... -ezezl Syruss feláll a székéből és egyenesen a kamera felé sétál, és ujjával rá bök, így a tévénézők úgy érezhetik, mintha rájuk mutatna. - ... megtudhatják milyen is az élet Arkhamban!

Végül a doktorhoz sétál, akivel kezet fog, és elköszön tőle.

-Szép estét Gotham!