Jackson Park

Megérkeztünk a Jackson Parkba. Apám, ez nagyon durva. Ámulatomban véletlenül kiszalad egy megjegyzés a számon, amit a többiek nem nézhetnek jó szemmel.
- Itt is nagy buli lehetett, heh!
Amúgy az utazás zökkenőmentes volt. Vörös Tornádóval utaztam, elég kedves, és tisztelettudó ember. Vagy nem ember?
Mindegy, a lényeg a személyisége. És az rendben van. Supergirl kiadta parancsnak, hogy nagyon figyeljünk. Főleg Supermanre.
A frászt hozta rám, hogy esetleg összefuthatunk vele. A fegyveremet nem kriptonittal töltöttem, szóval csak a zombiharapás áldásaiban bízhatnék, de még nem fedeztem fel képességeim határait eléggé.
A romok, és hullák látványa félelemkeltő. Amikor néhány hős elesett maradványait vélem felfedezni, elfog a rettegés.És ha mi is így végezzük? Fegyveremet egyre görcsösebben markolom,bármilyen gyanús dologra célozni készen. Ésolyan érzésem van, mintha valaki figyelne...

Szépfiú megjegyzésére nem igazán reagál senki. Supergirl lassan járkál körbe, és az elhunytakat nézi. Sokat közülük ismert, ahogy Szépfiú és Mr. Quid is. Ha csak látásból. Közben mindenki egyre jobban érzi magán az égető pillantásokat a sötétből. Olykor meg-meg rezzen egy fa lombja, kövek csúznak meg, és egyre biztosabb, hogy van itt valaki. Supergirl társai felé fordul. Sóhajt egy nagyot, míg feldolgozza a látványt.

-A tervünk egyszerű lesz akkor. Nem válunk szét semmi esetre sem, együtt maradunk, és szépen átvizsgáljuk az egész parkot, --

De nem képes befejezi szavait, ugyan is Vörös Tornádó szakítja félbe, aki megemelt hangon kiált fel, bár kissé egysíkú hangnemben.

-Veszély!


A társaság minden tagja kiszúrhatja a zombit, aki nehéz, vontatott léptekkel közeledik feléjük. Kezében egy egyszerű fa husáng, amivel aligha tud kárt tenni, hisz mire oda érne a társasághoz, talán már rég valóban halottá válik. De pár pillanattal később nem csak emiatt az egy zombi miatt kell aggódni. Mögötte, és a társaság minden oldalánál, szinte a semmiből jelennek meg az élőholtak, akik legalább 50-en vannak. Mindegyikük csak nyög, és hörög. Egyesek kezében fejsze, baseball ütő, vascső, fogó, és hasonló fegyverré kinevezett holmi pihen.

-Rendben srácok, küldjük vissza őket a halottak közé!

Mondja Supergirl, és Vörös Tornadó kicsit a levegőbe emelkedik, hogy felkészüljön a harcra. Csáp pedig elő veszi fegyvereit, és vállán semmiből egy holló jelenik meg. Majd a levegőben újabb, és újabb fekete madarak kezdenek gyülekezni a hősök felett. A férfi haja pedig hullámzik valami különös energiától, ami átjárja őt.

Supergirl az, aki először megtöri a csendet. Az elkeseredés hallatszik a hangjában, de tudja, erősnek kell mutatkoznia. Ami azt illeti, csodálom is ezért. Példát kéne vennem róla, ebben a reménytelenségben sem veszti el a céljába vetett hitét.
Hirtelen Vörös Tornádó veszélyt jelez. Jól éreztem, hogy valaki figyel minket, mivel hirtelen minden oldalról több tucat zombi jelenik meg. Komótosan csoszognak felénk, mindegyikük egy-egy támadásra alkalmas fegyvert tart a kezében. Fegyveremmel célba veszem az egyik zombi fejét, míg Supergirl és Vörös Tornádó a magasba emelkedik. Csáp fura módon vonzza a hollókat, meglátom mi sül ki belőle. Várok a „parancsra”.
- Tisztára úgy érzem magam, mint egy Romero-filmben. - mondom, miközben felvesszük az alakzatot. Ha a többiek támogatják, megpróbálhatunk egy kört bezárni Csáppal, és Mr. Quid-del, fedezve egymás hátát. Ha a kevésbé biztonságos szétszórt alakzatot követjük, akkor megvárom, míg az első zombi elég közel kerül hozzám, és lövök.

Szépfiú és Mr. Quid egyaránt tüzelni kezdenek. Minden kilőtt golyójuk egyenesen a célba fúródik. A zombik Tehetetlenül dőlnek hátra ahogy a fejüket ért lövedék a földre viszi őket. Csáp hollói nem e világi lények. Mindegyik vörös szemmel izzó démoni madár, akiknek hatalmas serege egyre csak gyűlik, és zuhanórepüléssel tarolják le az élőholtakat, akiket szó szerint elevenen felfalnak, akár csak egy pusztító sáska raj. Supergirl szeméből lézert lőve metszi le a lények fejét, míg Vörös Tornádó minden félelem nélkül repül be a legnagyobb tömegbe. Android lévén neki nincs mitől tartania. Nem kell félteni az átváltozás végett. Szépfiú és Mr. Quid minden lövése célba talál ha ismét meghúzzák a ravaszt. A zombik sorban dőlnek ki a csapat együttes támadásától.

Nem jelent nagy kihívást mind ez egyikük számára sem, és végül csáp fejezi be a küzdelmet. Hatalmas fekete tüskés indág csapnak ki teste több pontjából is, és már talán érteni mért kapta a "Csáp" becenevet. Megragadja vele a maradék lényeket, és a magasba emeli. Nem öli meg őket, csak nézi, ahogy babán rágni próbálják az indákat, és azok mindig megszúrja a holtak száját, és nyelvét. Már amelyiknek van még nyelve. Majd pedig Szépfiú az eltorzult arcok között egy ismerőst fedezhet fel. Egy hozzátartozóját pillanthatja meg, aki már a holtak seregének tagja.

//Rád bízom ki az//

- Ez már anyag fiúk, lányok!- mondja Mr. Quid, és lő. Követem a példáját, minden találatunk célba ér, a zombik egymás után dőlnek elfelé. Csáp hollói sáskák módjára eszik az élőholtakat, Supergirl, és Vörös Tornádó is hozzák a maguk formáját. Hidegvéremet megőrizve pumpálom a shotgun-t, mikor több tüskés inda húz el mellettem. Csáp testéből több csáp nyúlik ki a zombik felé, tüskés mivoltuk miatt a halottak tehetetlennek bizonyulnak.
Már-már érzem a siker ízét a rothadt hús szagával vegyítve, mikor egy ismerős arc tűnik ki a járkáló hullatömegből.
- Apa? Jesszusom, ez apa. –Kiáltom meglepetten, átharsogva a csatazajt. Ez meglepheti a többieket, akik leállhatnának pár másodpercre az aprítással, ami ebben a helyzetben nem lenne szerencsés. Megpróbálhatom Apát errefelé csalogatni, „Ne lőjj!” kiáltások közepette. De ha nem reagál értelmesen - bármennyire is fáj-, hidegvérrel szétloccsantom az agyvelejét.

A mészárlás végéhez ér néhány perc leforgása alatt. A zombiknak igazából esélyük sem volt a csapatta szemben, ám azt mindenki tudhatja, hogy mind ez csak egy kezdő hullám volt, ami még csak nem is emelkedett magasra. A zombik nem jelentenek kihívást hőseinknek. Még Szépfiú apja se, aki ezúttal végérvényesen halálát leli Mr. Quid keze által. Supergirl hallván az iménti észrevételt, nem tud mit szólni. Körbe néz a rengeteg halotton, és csak támogatólag tud oda lépni társához.

-Muszáj volt megtenni. Sajnálom. Átérzem a helyzeted...

Mondja a nő, és egy kissé mérgelődő, ám valamelyest megértő szemmel néz Quid-re. Elvégre meg kellett tennie. Vörös Tornádó csak a távolba mered, és figyel. Életjelek után kutat, már ha lehet annak nevezni a zombik létét. Csáp kár valami gusztustalan mocskokat, úgy engedi el a tövises indái közül a hullákat. Kicsit letakarítja a ruháját a néhol ráfröccsent vér miatt, majd elrugdossa a köré gyűlt tetemek darabjait. Ez idő alatt madarai jóízűen csemegéznek a döghúsból. Supergirl kicsit hezitálva néz körbe, és nagyot sóhajt. Még mindig nem képes feldolgozni az utóbbi időket.

-Vége... azt hiszem.

Mondja, és reméli valóban nem fenyegeti őket több pokoli rémség. Kissé feszűlten figyeli Mr. Quid és a Szépfiú közti légkört. Remélni tudja csak, hogy nem lesz semmi gond az imént történtekből.

A mészárlás befejeztével Supergirl odajön hozzám, és vigasztalóan elereszt pár mondatot. Tudom, hogy igaza van, de megmakacsolom magam, nem vagyok képes tényként elfogadni. Mr. Quid most nyírta ki az apámat. Miközben Csáp önmaga tisztogatásával van elfoglalva, és Vörös Tornádó ellenőrzi a halottakat, megindulok Mr. Quid felé, miközben a puskámat a hátamra igazítom. Csak most ne avatkozzanak közbe a többiek. Tudom, hogy más célért vagyunk itt. Ha nem ütközök ellenállásba, odaállok elé, mélyen a szemébe nézek, és azt mondom:
- Kértelek, hogy ne lőjj!- Ha viszont a többiek megállítanak, gyenge lökdözéses ellenállást tanusítva(Mint a filmekben, ehh!) szó nélkül szemezek vele, hátha szavak nélkül is ki tudom fejezni magam.

Míg a két fél beszélgetésbe elegyedik, addig Tornádó továbbra is figyel. Majd hirtelen egy női sikolyt hallani. Kétségbeesett, és kiáltásából egyértelműen kivenni a félelmet. Talán veszélyben van, és bizonyára nem meglepetésként érheti a hősöket, ha valóban úgy van. Tornádó azonnal abba az irányba fordítja fejét.

-A kiáltás észak-nyugat felől érkezett. Javaslat: Mielőbb siessünk a helyszínre.

Ezzel az android a levegőbe emelkedik, és azonnal abba az irányba repül, mikor Supergirl megindul, felkapva egy-egy kezébe Mr. Quidet és Szépfiút.

-Most nincs idő a vitára!

Mondja, és pár pillanat múlva a park egyik szegletében állomásozik le a brigád Csáppal együtt. Előttük eddig még ismeretlen jelenség. Egy zombi fej... elméletileg ebben az esetben halottnak kellene lennie, de még sem. Egy nőt terrorizál. Izzó vörös szeméve az érkezők felé néz.

-Vendégek! Csak nem végig nézik hogy szórakozunk?

Mondja a démoni lény, aki zombi révén meglehetősen jól beszél, és hosszú nyelvével végig nyalja a nő arcát, kit épp fogságban tart a husos nyúlványaival, amikkel körbe ölelte az ártatlant. Annak szemében csillog a félelem, és csak elcsukló hangon néz a hősökre, miközben kiejti a "segítsenek" szót. Szemeiben látszik, ahogy lassan a könnyek is összegyűlnek.

Bármennyire is rühellem Mr. Quidet, megkell hagyni, jól céloz. Legalábbis ez a zombi kifeküdtnek látszik a fejestől. Odafordulok Quidhez, és gúnyosan megjegyzem:
- Szép lövés amígó, de most lőttél le egy „kulcsfigurát”. Tudod, kevés beszélő zombi van idekint, nem mindegyik bírható szóra, heh!- kajánul eleresztek egy vigyort, és odasietek a nőhöz. Gyönyörű szép szőke haja van, mikor a szemeibe nézek, hirtelen eláll a lélegzetem. Ilyen szép szempárt még életemben nem láttam. Nyújtom a kezem a lány felé, és közben megkérdezem:
- Jól van hölgyem?

A fej golyót kap, ám elképesztő sebességgel regenerálódik a sérülése. Zombitól igen meghökkentő lépés. Zombi egyáltalán? Minden esetre mikor Szépfiú oda megy a nőhöz, a különös lény húsos nyúlványaival teljesen össze kötözi a férfit és a nőt is.

-Láttam miféle csoda rombolást végeztetek az imént. Meg kell valljam...

A fej a magasba néz, és könnyek gyűlnek szemébe.

-... szerettem őket...

Ebben a pillanatban bele harap Szépfiú nyakába. A férfi éles fájdalmat érezhet, és az szétterjed egész testében. Majd pár pillanat alatt kitépi azon húsdarabot, a fej, amit megragadott, és lenyeli.

-Hmmmmmm

Ízlelgeti Szépfiút, és a hozzá kötözött nő csak ordítva kiált segítségért. De talán nem bölcs döntés mind ezt ezekben az időkben tenni. Talán még ide csődít más valamit is. Supergirl, és Tornadó feszülten figyel, míg nem a nő lézerszemével lyukat éget a fejen. De semmi. Azonnal regenerálódik a lény. Tornadó szólal meg.

-Túlságosan gyorsan regenerálódnak a szövetei! Megfigyelés: Támadásaink haszontalanok.

Mondja, és a fej egyre erősebben kezdi összeszorítani két foglyát.

-NEM!

Kiált Supergirl, és hatalmas sebességgel üti meg a zombit, mellé hatalmas erő is párosul, mind ennek következményeképpen leszakad a lény, és Szépfiú, illetve a nő kiszabadul. Ám a nyúlványok még mindig össze kötik őket. A fej csak aprón mozgolódik, és hörögve nevet. Szépfiú pedig semmi fájdalmat nem érez már a nyakában. De valami különös, megfoghatatlan érzés árasztja el őt. Mintha mindent másképpen érzékelne ami körülötte van. Egyszer megúszta a Zombiharapást,de úgy néz ki másodjára nem fogja. Csáp előre lép. Közben a fejdarab még mindig él, és nevet.

-Át fog változni. Ez a lény, nem szokásos halott volt. Éreztem.

Ez elhamarkodott döntés volt. Nem figyeltem eléggé, a francba is, a nők mindig is a gyengéim voltak. A zombi az imént elmondottak alapján megfogja torolni a „leölt spanjait”, és hirtelen beleharap a nyakamba. Iszonyatosan fáj, a csápok túl erősen hozzászorítanak a nőhöz, nem tudom leellenőrizni a sebet. Szerintem kiharapta azt a részt a nyakamból. A fájdalom éles, de néhány pillanat múlva enyhülni kezd, míg a végére teljesen megszűnik.

A lány segítségért ordítozik, üvöltözésemet benntartva összeszorított fogakkal odaszisszentem neki, hogy ne kiabáljon. Még a végén a többi élőholt is idejön, akkor leszünk ám bajban.

Supergirl egy jól irányzott mozdulattal leüti a zombifejet, de nem hal meg. Az a földön nevet tovább, míg a csápok egyre erősebben szorítanak. Hirtelen különös érzés ragad el. Szédülök, és émelygés tör rám, a látásom homályosul, nem látok kettőig. Hallom a megrökönyödést, és a zombifej szavait:

-Át fog változni. Ez a lény, nem szokásos halott volt. Éreztem.

Részben igaza volt. Legalábbis remélem. Egyszer már túléltem egy harapást, ami hatalmas erővel ruházott fel. De hogy átváltozzak? Kizárt dolog. Szerintem azt akarja elérni, hogy Mr. Quid előbb célozzon rám, mint őrá. Egyel kevesebb, nyert ügye lehetne.

Erőt vehetek magamon, és emberfeletti erőmmel megpróbálhatom széttépni a fej csápjait, mielőtt beüt a baj. Ha ez sikerül, a shotgunom tusával péppé verem a zombifejet.

//Csáp mondta az előző reagomban az utolsó mondatot. Gondoltam szólok//


Supergirl aggódva nézi Szépfiút. Tornádó irányába tekint, aki akár egy cövek nézi a férfit, míg végűl megszólal.

-Analizálás! A vérébe került méreg hatása... .... ... ... ... ... ... ... Kiteljesedik!

Közli, és immáron biztos, hogy Szépfiú át fog változni. A fej nevetése, aki mind ennek okozója pedig nem halkul el. Supergirl ezen a ponton rátapos a lényre, akinek koponyája szétroppan és agya elterül a földön. A nő aggódva megy oda megharapott társához, és nem tudja miben kellene segítenie. Mr. Quid szavairól látszólag senki nem akart tudomást venni. Ám a nő, kit kiszabadított a csapat, még mindig félelemtől reszketve ordít. De Szépfiú számára a kiáltása, és rettegése egyre csak elhalkúl. Mintha minden hirtelen tompulna. Majd az átváltozása végbe. megy gyorsabban, mint bámikor máskor, az eddig ismertek alapján. A férfi tudatánál van, és semmi féle késztetést nem érez a gyilkolásra. Kizárólag üveges tekintete, és a harapásnyom utal arra, hogy ő már nem ember.

-Szépfiú?!

Supergirl hátrál pár lépést, és félve néz szembe a társával. Készül épp egy lézersugárral átégetni fejét, ha csak egy lépést is tesz. Tornádó e közben a megmentett nőt hozz biztonságba, míg Csáp félmosollyal készül a gyilkolásra. Mr. Quid számára pedig teljesen más dolog kötheti le a figyelmét. A földön, mintha egy apró csapóajtónak a "kilincsét" látná kibukkanni, ami feltűnően tiszta, és vértől vagy mástól mentes. A jel arra utal, hogy használatba van véve, rendszeresen.

Kiszabadulok a csápok szorításából, de a harapás nagy kárt tett bennem. Négykézláb támasztom a földet, nem tudom, hogy most elájuljak, vagy csak hányjak. A rosszullétem miatt mogok, meg nyüszítek, mint egy állat. Vagy mint egy zombi? Várjunk csak! Gondolkodom, tehát vagyok. A harapás csak lelassított, de nem ment végbe. Úgy látszik az első harapás ellenszérumként viselkedett. És most jön a kérdés, hogy a véremben található fertőzés a folmatot másoknál is visszafejtheti-e?
Eképpen filozofálgatok, mikor érzem, hogy valaki skúlót nyom az arcomba.

-Még élhetsz, de csak egy vicsorítást engedj meg magadnak és én abban a pillanatban ólommal kövezem ki az utolsó fogvillantásod tárgyait…-

Quid az. Ránézek, de ő rám sem néz. Ellenben Supergirl a nevemet mondja, miközben hátrál, és támadásra kész. Őt elnézve van baj. Tornádó lenyúlta a csajt, Csáp pedig készül a gyilokra. Megpróbálhatok mondani egy "Jól vagyok!"-ot, és közben felegyenesedni. Bár a látásom még homályos, remélem érthető, amit mondanék, nem pedig valami morgás-féleségnek hallatszódhat. Akkor vége a poénkodásoknak.