Nicholas Greene lakása

Nicholas Greene lakása egy régi építésű, de felújított házban található, amely a Wayne toronytól pár utcányira tálalható.
Maga a lakás kétszobás, modern berendezésű, leginkább a Wayne művek gyártotta dolgokkal teli.
Az előszobából nyílik a hálószoba, a nappali, a fürdőszoba, és a konyha is.
A nappaliban lévő dohányzóasztalon pár tervrajz fekszik kiterítve, mellette a földön még több összegyűrve.

A munkából hazaérkezve belépek a lakásba, majd bezárom magam mögött az ajtót. Fáradtan ledőlök a kanapéra, de a tekintetem már is az előttem lévő papírokra vetem. Átnézem még egyszer a földön fekvő félig gyűrött kupacot is. Majd felkelek, odamegyek a szekrényhez, kihúzom a fiókot, és egy kisebb széfből előveszem a hangfegyver prototípusát, majd azt is az asztalra helyezem. Közben bekapcsolom a televíziót, megnézem a híreket, úgymond lazításképpen. Azután elkezdem a prototípust szétszedni, közben a terveket nézem, hogy mit kellene módosítani a hosszabb hatóidőhöz.

Épp az iratokat rendezgetem, projektkérvényezés, technikai leírások, dokumentációk, amikor a szemem elé került annak a férfinek az arcképe aki majdnem fellökött amikor ma belém jött az utcán, mintha akkor valami szúrást is éreztem volna, de biztos képzelődtem, épp szemügyre venném a képet amikor furcsa dolgot hallok a TV-ből:

"Elhunyt életének 71. évében Nicholas Greene, a Robaj".

És a bemondó ugyanúgy néz ki mint a fickó a képen, épp arra készülök, hogy jobban szemügyre vegyem a képet, amikor a látóterem egyre inkább szűkül, majd lehunyom a szemem csak egy pillanatra, de amikor körülnézek, mintha minden megváltozott volna. Ez pedig biztos nem történhetett egy pillanat alatt, vegyük figyelembe a lehetőségeket, ennyire megváltozott a lakásom, kicserélték a televíziót, elpakolták az iratokat, vagy engem szállítottak egy másik helyre amelyik feltűnő hasonlóságomat mutat az én lakásommal, esetleg a harmadik lehetőség, hogy hallucinálok, ez figyelembe véve, az eddig nem látott fickó képét az irataim között, majd a televízióban, majd jobban körülnézve itt van mindjárt négy példányban.
Az egyik meg is szólal:

-Felébredt, főnök!

Majd látom, hogy valami tűvel tart felém, hallucináció vagy nem, valamit tenni kellene. Szerencsére az akusztikus fegyverem a szobában van, és ha közel van, bár hasogat a fejem, akkor el tudom érni hogy a fickók se érezzék túl jól magukat, már ha tényleg itt vannak. Szóval megpróbálom megragadni a hangfegyverem, és a fickók felé irányítani, hátha nyerek annyi időt, hogy kimeneküljek a lakásból.

Látom ahogy az előttem lévő "emberek" homokszemcsékké válnak, ez nem lehetséges legjobb tudásom szerint, tehát biztos valamiféle hallucináció lehet, talán pszeudo-hallucináció, vagy hogy is hívták azt amikor tudom, hogy nem valós események történnek. Azt hiszem jobban oda kellet volna figyelnem amikor a Bevezetés a pszichológiába óráim voltak. De nincs időm nosztalgiázni az ajtó felé veszem az irányt amikor előjön még egy a többiekhez hasonlító alak, és megszólal:

- Ahhoz képest, hogy 71 éves vagy, és halott elég jól elbántál három emberemmel!

Nem értem miket zagyvál, de úgy hiszem nem most fogom kideríteni, hiszen mintha egy kést kapna elő, nincs időm gondolkozni, felé emelem a hangfegyverem, majd egyből használom is, és várok, hogy mi történik vele, persze még maradhat benne annyi erő, hogy megtámadjon, szóval felkészülök a kitérésre. Majd emlékeztetem magam, hogy csak egy hallucináció, szóval kiszámíthatatlan események is történhetek, folyton eszembe kell juttatni, mert olyan valóságos ez az egész.

Amikor ez a fickó is elporlad elhatározom, hogy körülnézek. Egy pillanatra lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, de amikor ismét körbenézek, már minden a régi. Hát ez gyors volt, gondolom magamban. Ellenőrzőm a közelben lévő dolgokat de minden olyan, mint tegnap ilyenkor volt. A híradóban közben a gazdasági hírek szólnak,mivel ez nem érdekel inkább kikapcsolom, majd megvizsgálom a találmányom teljesen működőképesnek tűnik. Épphogy elkezdeném tüzetesebben átnézni, hallom, hogy valaki kopog, a legfelső tervrajzot megfordítom a papírkupacon, majd az ingem tűröm le a kezemhez, hogy többé kevésbé eltakarja az alkaromon lévő berendezést. Majd kinézek a kémlelőnyíláson, és beleborzongok, amikor ezt az alakot látom. Hátrébb lépek és végiggondolom a helyzetet, semmi értelmes ötlet nem jut az eszembe. Úgy tűnik nem adja fel a kopogtatást, bár eléggé rémültnek nézett ki, és ez jobban belegondolva még tanácstalanabbá tett. Megpróbálok mosolyt erőltetni az arcomra, vagy legalábbis kevésbé rémült képet vágni, felrakom a biztonsági láncot, majd résnyire kinyitom az ajtót, és megszólalok:

-Jó napot, miben segíthetek?

Pedig csak ki akartam nézni, hogy mit akarhat, de már rohan is el mellettem. Csak behajtom az ajtót, és egyből belekezd a mondanivalójába:

- Kérem, se-se-se-se-se segítsen! Üldöz! Üldöz! Üldöznek! Meg kell őket ölnie! Csak magára számíthatok! Én tudom mi történt magával! Kérem segítsen, és elmondom!

- Nyugodjon meg, és mondja el, hogy ki... - mondom, de épp a mondat közepén nyitják rám az ajtót, éppen elkerülöm, hogy felkenődjek a falra.
Látom, hogy elkezdenek beözönleni az ajtón, úgy néznek ki mintha klónok lennének. Pedig már épp kezdtem remélni, hogy végre véget ért a hallucináció, de ezek alapján nem úgy tűnik. Azért megpróbálok velük szóba állni, hátha rájövök valamire. A tömeg és a rettegő közé állok, majd megszólalok:

-Mindenki nyugodjon meg. Először mondják el, hogy miért keresik ezt az urat?

Majd várom a reakciókat, arra is felkészülök, hogy nekem esnek, vagy elszáguldanak mellettem, mindkét esetben használni fogom a hangfegyverem, de reménykedek, hogy ez nem fog bekövetkezni.

Hallgatom a történetet, kicsit alábbhagy a figyelmem, ahogy hallgatom a történetet. Eléggé kuszának tűnik, de van benn némi logika. Viszont úgy érzem vannak még homályos pontok, meg is kérdezem még van rá időnk:

-És hol tudjuk megszerezni azt az ellenanyagot?

A válasz sajnos már nem tudom megvárni, a hasonmások azonnal megtámadnak minket. A fickó előkap egy furcsa fegyvert, valami tőr lehet, remélem ért hozzá, mert rátámadtak páran. De én se vagyok jobb helyzetben, már felém is elindultak, sőt nem is kevesen. Megpróbálok behúzódni a konyhába, és ott lerendezni a "klónokat", egy rövidebb lövéssel, hátha elég lesz most is, de nem akarom, hogy meglássa a hangfegyverem, azért mégiscsak egy cégtitok.

Ezek a képzelt fickók egyre ügyesebbek, az egyik máris a hátam mögé került, így sajnos nem őt találtam el, hanem a valódit. Épp újra céloznék, amikor a "klónok" megragadják az eredetit, aki még egy mondatot el tud mondani.

- A csatornákba visznek, Burnleybe! Kérem segítsen!

Majd porrá válnak, mind. Úgy érzem egyre zavarosabb ez a hallucináció, a fickó akit eddig valódinak hittem hirtelen eltűnt, mintha sosem lett volna ott. Ami megkérdőjelezhetővé tesz mindent amit mondott, de akkor nekem már előtte is kellet tudnom ezeket, vagy semmi nem igaz abból amit mondott, ez is csak a képzelgések része, de nincs időm gondolkozni, mert újabb "vendégek" érkeznek hozzám, méghozzá hat izmos, öltönyös, napszemüveges fickó. Mintha valami B kategóriás film titkosügynökei lennének. Egyébként kik lehetnek, vajon ők is a hallucinációk részei, vagy ők már élő emberek lehetnek? Mindenesetre nem beszélgetéssel fogom megtudni, az egyik nekem is esik. A túlerő és az erőfölény miatt kénytelen vagyok használni a hangfegyverem, bármik is legyenek ők, majd a hatást látva talán okosabb leszek.

//Bocs a késésért //

Amint a támadód felé fordítod a fegyvert, az egy bukfenccel a lábad elé érkezik. A mögötte álló csávót azonban eltalálja, a földre hullik, és a fejével a jobb kezére érkezik. Amikor felkel, látszólag nem tudja mozgatni. A bukfencezó fickó behúz egyet neked, nem túl erősen, de azért megérzed, és pár lépést hátramész. Ezután mind a hat felsorakozik eléd. A pofozkodós egy rúgással próbálkozik, ami a bal térdedet célozza.

//Semmi gond, én is csak ritkán írok//

Elkezdem az esélyeimet mérlegelni, ha nem sikerül elég hamar ártalmatlanná tennem őket, akkor sarokba szorítanak, ahol nem sok esélyem lesz, mind a létszám, mind az erőfölény náluk van. És úgy tűnik, a fegyverem se üti ki őket sokáig, mondjuk azt nem is csodálom, amilyen nagydarabok, szóval inkább ügyesebbnek kell lennem. Hátrálok, nem akarok a fickó rúgásának útjába kerülni, majd a kezem ügyébe kerülő apróbb tárgyakat dobálni feléjük, majd a fegyverrel csak azután lőni, amint a dobásra reagáltak, hátha így nem tudnak a lövés elől kitérni. Ha a terv sikerül, akkor megpróbálok az ajtó felé áttörni rajtuk, ha nem, akkor elkezdek másik menekülési út után nézni.

Miközben a mobiltelefonom és pénztárcám kirepül a kezemből végiggondolom az ötletem helyességét, és arra gondolok, hogy a közeljövőben még szükségem lehetne ezekre a tárgyakra. Szerencsére a váza már hatékonyabban szerepel ellenük, épp ahogy terveztem. Úgy vélem nincs elég időm felvenni a földről a dolgaimat, ezért inkább megkerülve a fickókat kifutok a lépcsőházba. Hátrapillantva látom, hogy egy páran már fel is kelte a földről, és elindultak utánam, szóval lefele indulok meg, van egy kis előnyöm talán meg tudom tartani, amíg leérek a földszintre. Ha ez sikerült, akkor folytatom az utat, ki az utcára, és megpróbálok valahol eltűnni, egy sikátorban, vagy egy mellékutcában.

//Baszuuuuuus! Ne haragudj, nem jelezte, hogy írtál! //

Nicholas gyorsan fut, jelentős előnyre tesz szert, lassan már ellenfelei cipőjének kopogását sem hallja. Amikor a földszintre ér, és kinyitja a bejárati ajtót, ismét észreveheti üldözőit, akik úgy néz ki, hogy gyorsabbak nála. Az utcán sok ember jár, meg is bámulják Nicholast, amikor futásnak ered, és a háztól jobbra lévő sikátorba menekül. Azonban - mint ahogy a thrillerekben szokott lenni - zsákutcába ér és négy dühös férfi megy utána... azok, akikkel a szobájában elbánt.

Gyorsan futok lefele a lépcsőn, hamar elérem a bejárati ajtót, de az előnyöm dacára, az üldözőim ismét látótávolságba kerültek, szemmel láthatóan jobb kondícióban vannak mint én. Amint kiérek az utcára ismét futásnak eredek, az emberek eléggé bámulnak, talán eszükbe jut rendőrt hívni, nekem is jobb lenne segítségért kiáltanom, de most örülök, hogy még kapok levegőt. Gyorsan befordulok egy sikátorba, itt könnyeben lerázom őket. Mármint leráznám őket, ha nem lenne egy zsákutca, legszívesebben dühöngenék, de hallom, hogy elég közel járnak, sietős lépteik már nagyon közelről szólnak.
Talán van még annyi időm, hogy valami búvóhelyet találjak, egy konténert, ami mögé elbújhatok, vagy egy beugrót valamelyik kapualjba. Valószínűleg látták, hogy ide futom be, de talán egy lesből való támadás megzavarja annyira őket, hogy el tudok menekülni előlük, viszont enélkül nem lesz más lehetőségem, mint felvenni velük a harcot, ami eléggé reménytelennek ígérkezik ígérkezik.

//Bocsi, hogy ennyire sokára írok csak //

A sikátorban akad pár bútor, pár kupac újság, és egy szemetes konténer, amelyből orrfacsaró bűz száll fel. Épp megnézném a bútorokat, amikor meghallom a közeledő lépteket, és szinte gondolkodás nélkül a kukába vetem magam. Már közel járnak, épp arra gondolok, hogy elő kellene ugrani, hogy én támadhassak előbb, amikor meghallom a beszélgetésüket:


- Talán itt van a rohadék!

-Áh, megvesztél! Ez a pali a világ összes kincséért nem mászna bele ebbe! Ő túl nyápic ahhoz!

Ekkor megnyugszom egy kicsit, de ezt a nyugalmat megzavarják az eldördülő pisztolylövések. Elég közel voltak, és a lövés hangjától kicsit zúg a fülem, de mintha épp távolodnának. Óvatosan kikémlelek és látom, hogy ketten őrt állnak a sikátor végében. Múltkor kicsit gyengén működött a hangfegyverem, talán túl nagy területet céloztam. Kicsit várok, ha lankad a figyelmük, akkor megpróbálok kimászni a konténer másik felén, megpróbálok körülnézni, talán észreveszek valamit amit eddig nem, és megnézem a konténert, hogy mennyire mozgatható, mennyi újság van és a bútorok milyenek. És a fickóktól is el fog választani a konténer, ennyi szeméttel tele, talán felfogja a lövéseket, ha arra kerülne sor. Ha látom, hogy a fickók közelednek, akkor rájuk lövök az akusztikus fegyveremmel, egyébként csak körbenézek és várok.

//Semmi baj! Ment egy pm, ott leírtam, amit szerettem volna //

Nicholas, amikor kimászik a kukából, láthatja, hogy a bútorok nem elég nagyon, így nem tud elbújni mögéjük, a konténert sem túl könnyű. Amikor kiszáll belőle, és bebújik mögé, egy ronda macska karmol bele a hátába. Nick önkéntelenül is felugrik, amire odanéznek a gengszterek. A férfinak nem volt ideje védekezni, az egyik azonnal fejbe verte egy feszítővassal. A földre kényszerül, nem bír felállni, csak homályosan lát... Aztán hirtelen a már jól ismert kopasz palit látja, aki pár jól irányzott ütéssel kiüti a bűnözőket. Ezután Nicholas elájul.... A szobájában ébred, egyedül van, a kanapén fekszik, a feje pedig nagyon fáj. Az asztalán egy papírt talál:



Ez a kép van rajta, valamint egy levél van gémkapoccsal hozzárögzítve:

Jó reggelt, Mr. Greene!

Ez a fegyver elképesztő erővel bír. Sajnos én nem veszem hasznát, ezért úgy döntöttem, hogy magának adom, hogyha tényleg segít nekem. A találkánkat sajnos el kell halasztani, de pontosan egy hét múlva várom a Robinson Parkban, éjfélkor. Kérem jöjjön el!

Üdvözli: Terence Philips, a kopasz!

// A kalandodnak vége! Sajnálom, hogy ilyen hamar le kellett zárni, de rajtad múlik, hogy elmész-e a találkára, vagy nem! Ha az előbbit választod, akkor szívesen lemesélem neked a kaland többi részét. A jutalmad most a tervrajz lesz, aminek később nagy hasznát veszed! Írj egy bővítményt, és hozzáírhatod a felszerelésedhez!

Ré //