Második utca

//Bocsi, kicsit elkéstem a névadással:)//

- Milliószor mondtam már, Justin hogy ne használd a tüzet ha az ellenfeled a magasban van!

Kiálltja Annabeth.

A gyerek nem nagyon foglalkozik vele, van neki annál nagyobb baja is, mégpedig az, hogy egy hatalmas széllökés, amit ráküldtél vagy tizenöt méterrel arrébb dobta le. Nem esett olyan nagyot, a látása viszont visszatért, és máris feléd rohan egy mágikus karddal, amit az imént idézett. A kard kétszer akkora, mint maga a gyerek, a pengéje pedig lángokban áll, mint ahogy azt már láthattad az alakváltónál. Justin azonnal egy szúrással indít, a combodat célozza...

A mágia szinte láthatóan felerősödik a testedben. Szétárad az ereidben, és úgy érzed, hogy még sosem voltál ilyen jó formában! Teljesen kipihent vagy, nem érzel semmit, a korábbi sebeid nem fájnak, és a teremben már nem csak a démon, de a te energiád is nagyon érezhető. A széllökés, amivel hárítani próbálsz, nem csak hogy megment titeket, de egyenesen visszafújja a démonhoz, és a parázs -akárcsak korábban- a szemébe megy, ő pedig elvakul. Annabeth sajnos nem volt elég gyors, rá forró láva csöppent, és fájdalmasan a földre esik. David is kapott valamennyit, bár neki csak a lábára fröccsen. Rajtad áll, hogy kihasználod az alkalmat, hogy megtámadd a szörnyet, vagy valamelyik barátodon segíts.

// Annabeth segítségével ezennel elérted az elementális mágia szél ágának 2. szintjét. Gratulálok! //

- LÁTOD, NEM TUDSZ A DÉMONOKNAK ÁRTANI! JÓ VOLT VELED LENNI, DE MOST EGY KICSIT... ELFOGLALT LETTEM. SZÉP HALÁLT, EMBER!

Nem szabad pánikba esnem! Koncentrál...VÉR...j! A sav a szájából elméletileg rájuk is ártalmas, ez megér egy próbát! Add I...MEGHALSZ...s...KITÉPIK A BELED...t...A LEL... csönd legyen! Elget zavartál engem te démon, ez itt az én testem és ölni is hajlandó vagyok érte! Ez a test az enyém!!!

A démon szájából csöpögő savra koncentrálok és megpróbálom a testére fújni a cseppeket. Ha ez sikerül, akkor egy mágia segítségével átugrok a démonon és még mielőtt megfordulna elkezdem ütlegelni a fontosabb részeit (fej, gerinc, vese) remélve, hogy sikerül valami nagyobb kárt okozni a démon kezemmel.

- Megdöglesz te fertelem!



// A testrészeket egy embernek megfelelő helyen próbálom ütni, még ha nem is ott vannak. //

Antidote minden ütése közben érezhet valamiféle különös hatalmat ami percről-percre még inkább bekebelezi, és egy egy csapása közben alig bírja megállni, hogy folytassa azt. Az ütései észrevétlenül, öntudatán kívül igen hamar átesnek a ló túloldalára, és már harap, mar, karmol, démoni kezével, ezzel pár pillanata alatt végezve az egyikkel, és az már csak eltorzult testével fekszik a betonon. A másik lény csak a távolból meghúzódva figyel, és valamiért nem támad csak nézi a jelenetet.

Antidote feje egyre inkább hasogatni kezd, és belülről szervei mintha lángra kapnának, és égni kezdenének. Különös, eddig talán még soha nem tapasztalt érzés megy végbe a férfin, aki egyre inkább kezd elváltozni. Jelmeze megfoszlik, és egyre csak kezd elvékonyodni az alkata, és kezd hasonlítani azokra a fenevadakra akikkel eddig harcolt. A hangok is egyre erősebbek a fejében és elviselhetetlenek. Érzékei pár pillanatra eltompulnak, majd robbanásszerűen kiélesednek, és megérezhet valakit... vagy valamit. De mind az idő alatt azt is megélheti amint az imént kivégzett démon lassan neki áll felépülni.

Antidote a démonok sorait erősíti immáron, bár még az átváltozása nem teljes, de inkább természetfeletti már, mint ember. Fedezék után nézve hirtelen mintha megállna a lény körül az idő, és mintha megfagyna a levegő. Nem tud mozdulni, és az eddig kihalt utca most mintha nem is létezne. Mintha nem is létezne sem az idő, sem a tér. Mintha minden megszűnt volna. Majd egy erőteljes kissé eltorzúl férfi hangját hallja meg a démon, ami üvöltve csendűl fel fülében, és mellkasán hatalmas erőt érez. Perzselő, elsöprő erőt, ami egy épület falához löki, ésaz átváltozott Antidote háta hatalmasat reccsen.

-Takarodj belőle ördögi teremtmény!!!

Majd minden normális, és Antidote észreveheti, hogy az iménti különös nincstelenség, és semmibe vesző érzése megszűnt. Mellkasán hatalmas pentagramma izzik, ami parázslik, és egy egyfajta mágikus pecsét, amit még felismerhet, ám jelentését nem. A démoni érzékek amilyen hamar jöttek, úgy távoznak, és elváltozott, eltorzult teste is vissza nyeri eredeti alakját, a két démon, akik közül az egyik még küszködik sebeivel pedig hamar elrohannak sikítva, és hörögve, látván az érkezőt, aki csapást mért Antidotere, és akit az imént érezhetett.