N öröksége

A szálloda előtt állok, ahonnan az értesítést kaptam. Különös, és rejtélyes dolog az ilyen, és nem is értem az egészet. Az 1800-as évekbe nem volt ennyi különös eset. Olyannyira egyszerű volt az egész, hogy kívánni sem tudnék szebbet. Raboltak, öltek, loptak, és én a rács mögé dugtam a gaztevőket. Nem volt agya fúrt talány, nem volt feladvány, csak a nyers történet. De ezekben az időkben túl sok ez nekem. De nem hagy nyugodni az egész. Kalapomat átáztatta az eső, amit talán mindennél jobban utálok, és a ruhám is tocsog a zápor miatt. A szálloda ajtaja előtt behúzódom az időjárás miatt, és leveszem kalapomat, majd egyszer-kétszer erősebben megrázom, és vissza veszem. Aprón megcsóválom fejem, és rágyújtok egy szivarra, amit kényelmesen kezdek elszívni. Hosszú percekig, talán egy fél órányi időt is kint töltök, és nézem a várost eltűnődve a különös levélen. Majd végül eldobom a szivart, ami egy tócsában kioltódik, és én belépek az épületbe, ahol átáztatva hagyom magam után a lábtörlő szőnyeget. Majd pedig egyenesen egy portáshoz megyek, vagy nem tudom miként hívják itt őket, és a kapott levelet előkaparom kabátom zsebéből, és a pultra teszem. A víz igaz megviselte, de minden leírt szó olvasható.

-Még is mi ez, jó ember? -teszem fel a kérdésemet mogorván.

Reménykedtem benne hogy végre pihenhetek egyet, de sajnos nem úgy alakult. Egy különös meghívást kaptam Email-ben egy szállodába. Különös, mit akarhat tőlem? Kinyomtatom a levelet, majd magamhoz veszem a jelvényem és a fegyverem, majd bepattanok a kocsimba és elindulok. A szálloda előtt megállok egy percre. Ki lehet a titokzatos feladó? Bent talán megtudhatom. Egy különös, kalapos fickó áll a recepciónál. Fura alak, talán ő küldte a levelet? Odalépek mellé, majd magamra vonom a recepciós figyelmét.

-Jó napot kívánok! Wallace ügynök vagyok, az FBI-tól. - megvillantom a jelvényem. -Feltehetnék önnek pár kérdést?

Közben előveszem a levelet.

Utánam valami ügynök érkezik, és egy másik maszkos. Nocsak! Úgy néz ki nem csak velem akarnak mulatozni. Miután megkapom a választ, elindulok, mindenféle segítség igénybevétele nélkül. Sietősen megyek, majd a liftbe beszállva nem kérem az ember társaságát, így mielőtt beléphetne ő, vagy bárki más, megnyomok egy gombot. 217-es szoba. Ez kell nekem, szóval oda veszem az irányt. Nem tudom hányadik emeleten lehet, ezért tippelek, és ha nem, akkor vissza szállok a felvonóba, és annak megfelelően megyek a következő emeletre, hogy ott ahol megáltam, milyen számozásba ütköztem.

Csatlakozik hozzánk egy benga nagy fickó, arany maszkkal. Szemlátomást ideges. Ám ekkor felbukkan egy idősebb úriember. Elküldi a másik kettőt a 217-es szoba felé, majd felém fordul, várja a kérdéseim.

-Ki lakik a 217-es szobában? Mivel fizetett, készpénzzel vagy kártyával? Szoktak-e igazolványt kérni a vendégektől? A 217-es lakójától kértek-e? Mióta lakik a szállodában? Jöttek látogatók hozzá? Ha igen, kik?

Előveszem a noteszem, és mindent lejegyzek, amit a fickó mond.

-Köszönöm az együtt működést. Ha bármi eszébe jutna, vagy történik valami különös, hívjon fel!-átadom a névjegykártyámat, amin rajta van a mobil és az otthoni számom, valamint az email címem.

Ezek után vissza megyek a kocsimhoz, és magamhoz veszek pár mikro kamerát és lehallgató készüléket. Előveszek egy toll kamerát, ami úgy néz ki mint egy golyóstoll, majd a felső zsebembe teszem. A poloskákat és a nyomjelzőket a zsebembe helyezem. Miután felszerelkeztem, elindulok a 217-es szoba felé.

//Egy napot kések, és leharapják a fejemet... szörnyű. //

Az ajtónál állva megjelenik az a másik alak. Azt hiszi, hogy valaki, miközben egy senki... a préri kutyái cafatokra tépnék szét, ha ott lenne ahol én voltam. Nem túl kedves alak, de hát én sem vagyok a barátiasság mintaképe. Kicsit hátrálok az ajtóból, és kalapom takarásából nézek fel, majd számba egy fogvájót teszek, amit nyelvemmel forgatok egyszer-kétszer jobbra, majd balra. Ez a csizma nem volt olcsó, és nem szívesen tenném tönkre. A sarkantyúját külön az egyik jó barátom készítette, szóval vigyáznom kül rá. Nem erőltetem magam, a férfi hagytegye ami az ő dolga. De amint elvégezte a betörői munkát, előkapom fegyveremet, és megforgatom a kezemben, majd marokra ragadom, és célba veszem azt akibent van, és a másik fegyverrel pedig azt, aki berúgta az ajtót. Mind ezt tisztes távolságból.

-Most pedig válaszokkal szolgálsz nekem! Ki vagy te, és mit keresel itt?

A másik fegyvert pedig arra a személyre tartom, aki a szobában lakik, ha megpillantom. Ha nem, akkor pedig minda kettőt arra a fazonra irányítom.

Megérkezem a 217-es szoba elé. Meglepődve látom, hogy az ajtót feltörték. A recepciónál látott két alak is itt álldogál. Nem valami bizalom gerjesztő figurák, de mivel valszeg őket is ugyanaz hívta meg, aki engem, így egyelőre nem próbálom meg bevinni őket. Valami különös, zöld füst száll a levegőben. Belépek a szobába. Kíváncsian várom, hogy mi vár rám odabent.

A férfi betöri az ajtót, és szívem szerint lábon lőném, hogy tudja kit lökdössön, és kicsit helyre tegyem, de itt nem így működnek a dolgok. Zöld porfelhő takar be, ami cseppet sem tetszik. Mind két fegyveremet egy pörgetés kíséretével vissza teszem a táskájába, majd pedig leveszem a kalapom, és kicsit legyezni kezdek vele, hogy a por elkerüljön. Kérdően nézek körbe a szobába, de még a küszöbét nem lépem át. Sehol senki. Úgy néz ki nincs ki válaszoljon, ha csak nem az ajtótörő kos nem akar beszélni.

-Hé! Valaki?!

Szólalok meg, hátha valaki előjön. Bár ha erre a betörésre nem riadt fel senki, akkor bizonyára semmire nem fog. Belépek a szobába az öcsköst félre lökve, ha bármilyen módon gátolná az utamat, és minden helységbe benézek, mind végig a fegyveremen tartva egyik kezemet. Ajtókat berugdosom, és valami életet keresek, aki némi magyarázattal szolgálhatna.

//Ha nem írok 2 napon belül, nem kell rám várni. Mehet a körváltás, és csatlakozok//

// Csak nem mertem az árnyékokban megbúvó istenünket kihagyni egyetlen körből sem, még a végén megjártam volna. //

Rébusz

Elsőnek lépsz be a lakosztályba. Csodálatos látvány tárul eléd, a szoba hatalmas. Egy a szoba méreteinek megfelelő impozáns íróasztal ragadja meg elsőnek a tekintetedet, majd ahogy körbejáratod a szemed, rájössz ez nem is lakás hanem egy dolgozó ember irodája.



A sarokban iratszekrényeket látsz, balra a fal mellett egy nagyon kényelmesnek látszó díványt, a dívány előtt egy méregdrágának tűnő perzsa szőnyeg van, emellett még egy mívesen kidolgozott ruhásszekrény növeli helyiség színvonalát. A falakat festmények díszítik, és ahogy az ablakon kinézel csodálatos látvány tárul a kivilágított botanikai kertre.
Az iratszekrényekben meglepő felfedezést nem teszel, tele vannak dossziékkal. Több mint 1000 darab is meglehet. A ruhásszekrényben fogasokon elegáns női ruhákat találsz. A díványt átnézve pedig kiderül számodra, hogy színtiszta bőrből készült, nem egy állat adhatta az életét ezért a darabért. Végül az íróasztalt átnézve, különböző irodai felszereléseket, laptopot, nyomtatót, és papírokat találsz.

Duncan

Mire eléred az ajtót a zöld felleg már leülepszik. (rád már nincs hatással) Előtted lép be a két idegen a szobába, és elkezdenek kutakodni. A látottak Rébusznál leírtam.

Batman

A dolgozószobából két ajtó nyílik, az elsős berúgva a fürdőszobába jutsz. Életnek semmi nyoma, de látszik hogy valaki rendszeresen használja ezt a helyiséget is. A második ajtót betörve, érdekesebb dologra figyelsz fel. A szoba inkább pihenésre szolgál, nem úgy mint az előző. Egy egyszemélyes kényelmesnek tűnő ágy, egypár szekrény, és itt is megtalálható a méregdrága szőnyeg, minden bizonnyal a kinti párja.
De ami nem igazán emeli a szoba fényét az az őszhajú nő aki a szőnyeg közepén fekszik mozdulatlanul.
Hason fekszik, az egyik keze maga alá van gyűrődve, a másik csak úgy lazán a teste mellett fekszik. Az egyik kosztümkabátja van rajtam, hasonlók, mint amit a kinti szekrényben láthattál.

Ahogy belépek az ajtón egy iroda tárul a szemeim elé. Elég meglepő egy szállodában. Az aranymaszkos egyből neki áll kutakodni. Remélem nem keveri össze a nyomokat. A szobában nincs senki. Mindeközben a kalapos a belső szobákba nyomult. Talán ott vár ránk az üzenet írója? Követem a kalapost. Odabent szörnyű látvány fogad. Egy idős hölgy fekszik mozdulatlanul. Odarohanok hozzá és megnézem életben van-e még.

// Na akkor kihagyjuk Batmant, majd ír ha akar. //

A fekvőt megvizsgálva, észreveszitek hogy már halott a nő. Még nem hűlt ki teljesen, de már beállt a hullamerevség. Nem találtok rajta semmilyen külsérelmi nyomot, nincs vér, nincsenek lila foltok. Semmilyen dulakodásra utaló nyomot nem találtok a nőn. A zsebei a méretükből adódóan szinte teljesen üresek, egy két női piperecucc van bennük: egy női púderes doboz tükörrel.

Kimegyek a folyosóra, nem foglalkozom a két idegennel. Előveszem a telefonom, majd tárcsázom a 911-et. Nincs itt a levélküldő, így nincs dolgom. Ez egy gyilkossági ügy, kötelességem értesíteni a hatóságokat. Szólok zsaruknak, hogy van itt egy ismeretlen holtest.

Miután elintéztem a hívást, visszamegyek a szobába, és megpróbálom magamra vonni a két álarcos figyelmét.

-A nevem Dean Wallace, FBI ügynök vagyok.-mondom, miközben felmutatom a jelvényem. -Értesítettem a hatóságokat. Amennyiben szeretnének részt venni a nyomozásban, maradhatnak, mint külsős tanácsadók. Ám arra kérem önöket, ne akadályozzák a hatóságok nyomozását. Ez az ügy elsősorban a rendőrségre tartozik, mi csak segíthetjük az ő munkájukat. És most szeretném megkérni önöket arra, hogy álljanak félre, szeretnék ujjlenyomatokat keresni a helyszínen.

A kis monológom után, előveszem a bizonyítékgyűjtő szettet, és körbenézek a lakosztályban, ujjlenyomatok, haj -és bőrminták után kutatok.

Nekiállok a nyomgyűjtésnek, ám hamar kiderül, hogy ide egymagam kevés vagyok. Meg kell várnom a laborosokat. Amíg megérkeznek a zsaruk, addig átnézem az iratokat az íróasztalon és a fiókban, hátha találok valami hasznosat.