A torony

Ez szép. 15 őr a földön plusz 3 a tetőn kábító lövedékkel. Remélem a többiek is hallották. Az a repülő pasas elkaphatná őket. Nincs más hátra, bekapcsolom a szuper képességemet. Nagyon gyors reakció idő és mozgás, jobb hallás, látás, és szaglás. Fújj a csatorna bűzét érzem, pedig rég elhagytuk azt a helyet.
Kiugrok a csatorna nyílásból és megragadok egy férfit. Remélem a meglepetés erejétől lefagynak, így eltudom lökni őket a fegyveres társaihoz, ezzel őket feltartóztatva. Majd a hozzám legközelebbre eső pasast tökön próbálom rúgni,és ha nem sikerülne, akkor megtérdelem a fejét. Gyorsaságomat kihasználva próbálom el venni a gumibotját. Rendőri mivoltomnak és a kravmagás edzéseknek köszönhetően jól bánok az ilyen fegyverekkel, akár kettővel is.
ezek után gyorsan szétnézek, várom, honnét támadnak és próbálok kitérni a támadások elől, vagy a testfelületükön rést keresni, ahol megtámadhatom őket, úgy, hogy ők nem tudnak majd reagálni. Legyen ez lágyék, tarkó, gyomor száj. Próbálok a lőfegyveresekhez közel jutni és harcképtelenné tenni őket. Rendőr vagyok, meg értem őket, nem tehetnek semmiről. Biztos halálra dolgozzák magukat, hogy a családjukat eltudják tartani. Nem akarom, hogy ártatlanok halljanak meg az én kezem, vagy bárki másé által. Lehet, hogy nem bírok pár embert, de azokat indokoltan nem bírom. Nem vagyok gyilkos. Hülye voltam, hogy ilyen szituációba keveredtem. Bárcsak vissza forgathatnám az időt.

- Ez az hallgassatok a madár ember tanácsára. - kiáltom a tömegnek, majd meg próbálok kitérni az ellentámadásaik elől. Képességemnek kihasználásával, csak remélem nem kapok ütést és eltudok hajolni ,vagy oldalazni a támadások elől. A hozzám legközelebb eső őrt meg próbálom hatástalanítani egy jobb és egy bal egyenessel.
- Ezt nektek, ha nem értettek a szép szóból. Mossátok ki a fületeket.- ha lehetséges az egyiket pofon vágom a fülén, hogy megszédüljön, majd nyomatékosítani próbálom pár felütéssel, ami először a hasában érezhető a bal kezem által, majd a jobb kezem próbálom az állába ütni.
- Nah mi van?- szólok nekik.

Nincs mit tenni, az emberek oda rohantak a fegyveresekhez. Azok ránk szegezték a puskájukat és feladásra késztettek. Én fel emeltem a karjaimat és megadom magam.
Elég hülyén nézett ki, hogy ezt teszem, mivel a repülő ember nem akarta meg adni magát. Azon gondolkodtam, hogy ha közelebb lépnek, annyira, hogy elérjem a puskájukat, akkor megpróbálom az egyiktől elvenni, úgy, hogy közben a puskatusával fejbe verem, utána az egyiket lelövöm. De csak akkor csinálom ezt, ha a feltételek engedtek.

Hát semmi esély nem látszott arra, hogy megmenekülünk. A Grifftől sem féltek. Egyszer csak ki törik az ablak. Egy kommandós fazon áll két stukkerrel a kezében. Minden őrt fejbe lő uram irgalmaz nekik. Sajnáltam az őröket. De fordítva ők engem nem sajnáltak volna. Megértem őket hisz a munkájukat végezték. Csak rosszkor voltak rossz helyen és időben. Ha vége ennek az akciónak lemosom magamról a bűn mocskát és új életet kezdek.
A kommandós fazon felénk közeledik, majd bemutatkozik.
- Üdv és kösz, hogy segítettél- ami idegesített benne, hogy tudja a nevemet. Itt mindenki ismer? Lehet a sok akciómról halhatott már.