Lakóépület sor

Otisburg egy hosszabb lakóépületből álló utcája, rengeteg lakással. Néhányuk kiadatlan, vagy épp lelakott állapotban van de a nagy része aránylak elviselhető.

Painter a szobába nyitva, meglehetősen nagy változást tapasztalhat. Talán nem várt módon tágas, és rettentően tiszta. Több gyerekjáték minden felé, gyerekek ruhája és csokoládé. Rengeteg csokoládé. Viszont van ami eltorzítja a képet. Az a két kislány, aki a parkban is látott a férfi. Egyik, amelyiket épp előtte rabolták el, másik, amelyik a furgonban volt. Továbbá egy szintén nagyon fiatal fiú. Ketten csak halkan pityeregnek, ám a harmadik, az egyik kislány nagyon is sír. Az ő hangját lehetett hallani. Tőlük nem messze viszont két felnőtt, egy férfi és egy nő holttestét látni.



Painter alakját, amint megpillantja a három gyermek, félve kezdenek hátrálni. Talán a maszkos kiléte miatt lehet mind ezt betudni, talán másnak. Bármi is az oka, lerí, minden mozfdulatbólk, hogy a gyerekek rettegnek Paintertől. Az egyik lányka meg is szólal halkan, ártatlan, remegő és félelemmel vegyített hangon.

-Kérem... kérmeszépen... hagyjon minket békén. Az anyut akarom...

Mondja, küszködve könnyeivel, miközben lassan hátrálni kezd, csak úgy mind két társa is.

A szobába belépve a következő gondolat futott át az agyamon: Vazze... Egy gyerekparadicsomban álltam. Mindenhol játék, csoki, ruha, síró gyerekek... Síró gyerekek? Igen, három is van. A két kislány, akiket még a parkban láttam, és egy kisfiú. Remélem, hogy ő Richard Watson. A picurkák nagyon meg vannak ijedve. Ez látszik rajtuk. Amint meglátnak engem, elkezdenek hátrálni. Az egyik kislány remegő hangon megszólal:

-Kérem... kérmeszépen... hagyjon minket békén. Az anyut akarom...

Valószínűleg a maszk hatása, ezért leveszem, majd ezt mondom nekik: Semmi baj, nem akarlak titeket bántani, kiviszlek innen benneteket. - majd barátságosan elmosolyodok, és elteszem a kést a zsebembe. Ekkor pillantom meg a két holttestet.

- Meséljétek el szépen, hogy mi történt? - majd odalépek a két holtesthez és alaposan szemügyre veszem őket.

A gyerekek még mindig félve néznek Lopezre, hiába vette le az arcát takaró maszkot. Ám nyugtató kedves hangja hiába való, az sem segít helyzetén. A két kislány és a fiú bizalmatlan marad továbbra is. Miközben a férfi átvizsgálja a holttesteket, egyértelműen látja, hogy a nő fegyver áldozatává vált. Egyet kapott a hátába, míg egy másikat a koponyája jobb részbe. A hátba kapott lövés nagy valószínűséggel azt mutatja, hogy menekülni próbált az áldozat, de a gyilkos a fejlövéssel biztosra ment. A férfin nem látszik golyónyom sehol. A nyakán viszont kidörzsőlt mély szorításnyom van jelen, ami arra utal, hogy megfojtották. Kettejük között pedig egy fegyver, ám viszont ha Lopez megnézi a tár üres.

A gyerekek talán félelmükben, de megpróbálnak mindent elmondani. Elsőként a fiú kezdi.

-Egy... egy néger bácsi rabolt el... mindhármunkat. Itt tartanak, és... és...

Elcsuklik a hangja, nem bírja folytatni, majd talán még az eddiginél is jobban sírva fakad. Az egyik kislány próbálja folytatni.

-... bántanak... csúnyákat... csúnyákat csinálnak velünk...

Ekkor a gyermek egy komódon lévő videó kamerára mutat. Abban a pillanatban pedig Lopez a szomszéd túloldali szobából nyöszörgésre emlékeztető hangot hall. Mintha valaki kiabálna, de nem képes rá, mert szája be van fogva.

Hallgatom a gyerekek szavait, miközben megnézem a két hullát. Az egyik le lett lőve, a másik nagy valószínűséggel meg lett fojtva. A pisztoly ott van kettejük között, ám a tár üres. A fegyvert magamhoz veszem, jó lesz még később is. Van egy ismerősöm, aki tud szerezni könnyedén töltényt hozzá.

// Ezért le kell e vonni kreditet? //


-... bántanak... csúnyákat... csúnyákat csinálnak velünk...

Ahogy ezt mondja a kislány a komódon egy kamerára mutat. Ezek az állatok még fel is vették. Nagyon remélem, hogy az egyik pedofil még életben van, mert ezért csúnyán meg fog fizetni. Amint elindulok a kamera felé, a szomszéd szobából nyöszörgést hallok. Illetve olyan hangot, ami leginkább nyöszörgésre emlékeztet. Ekkor újra felhúzom a maszkot, előveszem a kést, és odaszólok a fiúnak:
- Te vagy Richard Watson, ugye? - megvárom míg bólint aztán folytatom - Richard kérlek vigyázz a két lányra, amíg megnézem, hogy ki van a másik szobában. Ők ketten kik? - majd rámutatok a két holttestre.

//Nem.//

A fiú bólint. Vaklóban ő Richard Watson, és lopez szavaira nem tud mit reagálni. Ám mikor arra kérdez, hogy kik a halottak, senki nem tud választ adni rá. A férfi amikor benyit a másik szobába, egy matarac nélküli ágyhoz kikötött alakkal találja szemben magát. Lábai, és kezei az ágyrácshoz vannak szíjazva, és próbál szabadulni, de nem sikerül neki. Szája be van kötve, és testén több vágás is látható. Ha Painter közelebbről is megvizsgálja az illetőt, rá jöhet, hogy nem más mint Angus az. A Wayne irodákba többször is találkozhatott vele. De mielőtt azon kezdené el tőrni a fejét, hogy hogyan tovább, az a férfi jelenik meg a semmiből, akit a parkban is látott. Ám most valahogy másképp. Mintha nem is ő lenne az. Mintha sokkalta idősebbnek tűnne. Kezében egy fém rúddal támad rá Painterre, akinek kevés ideje van cselekedni.

Fumetsu Kyuusaisha, Kalandja

Álmosan ébredsz fel. Kemény napod volt a laborban, aztán pedig siettél haza, hogy legalább egy kicsit pihenhess, mielőtt járőrözni indulnál. Amit az utóbbi időben csinálsz, mióta szert tettél a különös erődre. Igaz kevésbé fáradsz ugyan, mint egy átlagos ember, de azért ott bujkál a fáradtság a testedben.
S meg kell hagyni elég jól is csinálod, bár néha szerzel egy-két horzsolást. Most nincs különösebb célod, de ahogy a sikátorok közt sétálgatsz, egy éles sikoltásra leszel figyelmes, ami szinte áthasítja az éjszaka hangjait. A hang nem messze tőled, egy lepukkant több emeletes lakóházból jön. Tudomásod szerint üresnek kellene lennie, hisz lebontásra vár. A sikoly viszont egyáltalán nem utal kihaltságra. Valaki segítségre szorul...