Lakóépület sor

Tárgy: Re: Lakóépület sor Pént. Nov. 05, 2010 5:00 pm

Ahogy a lény fölé állsz, annak a teste ijesztő mértékben kezd el lebomlani, némi furcsa állagú port hagyva maga után. Mintha a felfújt izmai és egyéb testrészei leválnának róla, és csak egy megviselt tizenéves fiú teste tűnik elő. nem lehet több 16-18 évesnél. Amennyire megtudod állapítani már régóta halott lehetett, az hogy miként tudott mozogni és beszélni még rejtély számodra. Mielőtt végleg megadná magát a még karmos kezeivel, egy képletet karcol a poros, mocskos padlóba. Ami rémisztően ismerős a számodra. A képlet jócskán megváltozott de az alapja hasonlít a te kísérletedre, amitől te kaptad a képességeidet. A fiú eltorzult arcvonásai pedig nagyon ismerősek a számodra, de nem tudod hova tenni. A szemlélődésből, fékezés és rendőr, mentő autók szirénáinak hangja zökkentenek ki. Még gyorsan körül nézhetsz, de ha nem akarsz a rendőrök kérdéseire felelned, főleg mivel lerongyolódott maszkban és ruhában vagy, talán jobb lesz ha egyenlőre lelépsz.

Tárgy: Re: Lakóépület sor Szomb. Nov. 06, 2010 12:13 pm

Nem tudok már segíteni... elvesztettem. De amit ekkor látok, megdöbbent. A lény bőre porrá örlődik, és eltűnnek a szörnyre jellemző elváltozások, és csak egy fiatal srác arcát pillantom meg. Nem... mit tettem? Elförmedek magamtól, és csak megdermedve figyelem a gyereket. Hisz alig lehet idősebb 16 évnél. Majd még a karmoktól elváltozott kezével egy képletet ír a föld poros talajába. Különös érzés fog el, amit nem tudok megmagyarázni. A képlet... a képlet az az a képlet, ami azzá tett, ami most vagyok. Döbbenetem teljesen úrrá lesz rajtam, és fel sem fogom az egészet. Még is ki ez a fiú. Eltorzult arca ismerőssé kezd válni, de nem... nem tudom ki ő. Honnan ismerheti a képletet? Ebben a pillanatban szirénák hangjára leszek figyelmes. Biztos az a nő hívta ki őket. Jól tette... de nem láthatnak meg... nem... engem tennének felelőssé... de én nem akartam elkövetni mind ezt. Viszont... nem megyek el. Lehet jobb ötlet lenne. De ennek a srácnak köze van hozzám. Nem tudom mi, de valami kötelék van közte, és köztem. Nekiállok átnézni a helyszínt, főleg azt a kémcsövekkel teli asztalt, amit érkezésemkor pillantottam meg. Talán ott válaszokat kapok még mielőtt a rendőrök nekem támadnak.

Tárgy: Re: Lakóépület sor Pént. Nov. 12, 2010 1:59 pm

A fiú végleg kiszenved, míg te a körülnézel. a harc során a legtöbb kémcső széttört, szétfolyatva a tartalmát. Így nem tudsz mintát venni belőlük. A papírokon semmit mondó feljegyzéseket láthatsz. Semmi hasznos.....A szirénák elhallgatnak, majd kiáltásokat és lépteket lehet hallani ahogy behatolnak az épületbe. Ideje lelépned, még a szemed hirtelebn megakad egy névjegy kártyán, amin egy temetkezési vállalat neve és címe áll. A semminél ugyan több, talán hasznos lehet. A rendőrők egyre közelednek, így csak a tetőn fogsz tudni kijutni.

//A következő kalandrészt, három nap múlva kezdem, egy új helyszínen. Írj még ide egy reagot, aztán a lakásodra ha van.

Tárgy: Re: Lakóépület sor Vas. Nov. 14, 2010 8:42 am

Semmi... a keresésem eredménytelen, hacsak nem.. egy névjegy kártyára lelek. Temetkezési vállalkozó? Ez meg mit jelentsen? A kémcsövek töröttek, és ami bennük volt semmissé lettek. Nem tudok mintáét szerezni, a feljegyzések mind értelmetlen zagyvaság számomra, ami használhatatlan, mert nem árulnak el semmi lényegeset. Egyedűl ez a kártya maradt. Zsebre teszem, majd felfigyelek a sziréna elnémulására, a léptekre, és a rendőrök hangjára. Tényleg ideje lenne elmennem. De mielőtt távoznék, még az elhunyt fiúra nézek. Az én hibámból kerűlt most ebbe a helyzetbe... de megtalálom és megállítom ezt az egészet. A sérüléseim ellenére még megpróbálok erőt venni magamon, és lendületet, majd kirepülni a tetőn, áttörve a felettem sorakozó emeleteket. Haza kell jutnom, hogy megtudjam ki is ez a temetkezési vállalkozó, és mi köze volt a sráchoz...

Szerencsére csak néhány háztömbre lakok innen, de kicsit tovább ugrálok a tetőkön, ha esetleg észre vettek volna, akkor megzavarva őket, ne tudjanak követni. Az első sikátorban leugrok utána, majd pedig a ruhámat egy konténerbe dobom. Mindenhol szétszakadt, megviselték a harcok, és csak hiábavaló lenne már megvarrni. Amint haza jutok, néhány órányi pihenés után neki kezdek kutakodni, hogy még is ki lehetett az a srác, és legfőképpen most ezután a névjegykártya után kezdek el szaglászni.