Michael White

Egyéb név: Sárkány
Kor: 16
Magasság: 175 cm
Súly: 80 kg
Hajszín: barna
Egészségi állapot: egészséges
Család: Susanne White (anya), Joseph White (apa) Maggie White (testvér)
Foglalkozás: bűnüldöző
Oldal: jó
Ellenségei: nincs jelentősebb ellensége
Szövetségesei: Adam Stamford - Szikla (igazi kilétét nem ismeri)
Törzshely: Othona

Jellem: Segítőkész, humoros, de könnyen dühbe gurul. Fontosnak tartja az életet, így nem öl.
Szakképzettségek: Mesteri fegyverforgatás és harcművészet a kard által.
Képességek: Átlagosan 2 tonnát képes felemelni, ez azonban a külső hatások által nagyban növekedhet. A gyorsaság is ettől függ, de átlagban 80 km/h. 10m-es ugrásokra képes helyből. Bőre nem áll ellen a különböző fegyvereknek, azonban az ütésektől kevésbé sérül, csontozata nehezebben törik. A kard segítségével gyorsabb gyógyulásra is képes. Fegyverrel a kezében képes előhívni előző énje harci tudását. Az egyszerű emberek ütései nem okoznak sérülést, ha kezemben van a kardom.

Vagyon tárgyai:
misztikus ereklye - kard

NJK: nincs

Összes Kredit: 6 kredit
Elköltött kredit: 3 kredit
misztikus ereklye - kard.
Fennmaradó kredit: 3 kredit

Elfogadva, jó játékot!

Éppen járőröztem, mikor szirénákat hallottam. A hangokat követve egy buszhoz lukadtam ki, amelynek utasait túszul ejtették. A rendőrök megpróbáltak tárgyalni, de válasz helyett egy ismeretlen fegyverrel válaszoltak, amely hatalmas pusztítást vitt végbe. Tapasztalatlanságom miatt nem tudtam pár civilt megmenteni. Önfejűen megtámadtam a buszt, de a társa, ki eddig bújkált, sarokba szorított. Végül a rendőrökkel együtt sikerült megoldani az ügyet. A vezetőjük, egy őrmester, gratulált, majd egy Yao Ming nevű alak jött oda testőrével, aki miután négyszemközt maradtunk, felkért, hogy csatlakozzam a Sárkányok Szövetségéhez, amit visszautasítottam. Ebbe Ming nem akart belenyugodni, kaptam egy telefonszámot, amit eltettem. Az őrmestertől érdeklődtem a férfiról és a Szövetségről, majd elmentem. A nap vége felé egy ház tetején találkoztam a Kobra Trinity ninjáival, akik azt mondták, hogy vagy csatlakozom a Sárkányok Szövetségéhez, vagy meghalok. Inkább harcoltam. A verekedés közben ketten leléptek, csak egy maradt. A tető után egy sikátorban folytattuk a harcot, melynek szirénázás vetett véget, miket meghallva a ninja lelépett. A rendőröket a járókelők hívták ki. A rendőrök közt ott volt az őrmester, aki ott maradt velem, míg a többi zsaru elment. Infókat gyűjtöttem a ninjákról, majd elment ő is, de út közben a ninják felrobbantották a kocsiját, minek hangjára minden rendőr visszafordult. Le kellett lépnem, mert úgyis engem gyanúsítottak volna a kopó halálával. Valószínűleg gyilkossággal köröznek.

Kikapcsolódásként elmentem Bruce Wayne aukciójára. Ott a tulaj sorra vette meg a saját vagyontárgyait, majd feltűnt két macskának öltözött nő, akik elloptak egy ékszert. Pánik tört ki, kirohantam egy közeli helyre, ahova az álruhám rejtettem, átöltöztem, majd felsiettem az épület tetejére, ahol már több jelmezes is várt, illetve a rendőrség. A társaim neve Genzo és (mint az később kiderült) Szikla. A macskanők megpróbáltak meglépni, de az egyik sérülést szenvedett és lezuhant. Megmentettük Genzoval, visszavittük a rendőrökhöz, majd a másik csaj után eredtünk, aki már Sziklával és egy újabb álarcossal, Kalapossal harcolt, majd később becsatlakozott Arany Szem is. A rendőrök erősítése már éppen ránk törte volna a tetőn az ajtót, de megjelent egy magát Batmannek nevező férfi, aki megakadályozta az ajtónyitást, odaadott pár aktát és elment a macskanővel. Elhúztuk a csíkot, majd áttanulmányoztuk az aktákat. Fredderick Johnson (becenevén Freddy), Tarbuckles és a Tolvajok Fejedelme volt a fő téma bennük. Nem sokkal az átolvasás után megjelent újra Batman és felbomlott a csapatunk: én Sziklával mentem az utcákat tisztogatni, a többiek a denevérrel.
Volt néhány jelentéktelen összetűzés, semmi extra. Egészen addig, míg lövést nem hallottunk. Odasiettünk, s egy újabb macskanőt találtunk, aki 3 fickóval harcolt, két másik (később bemutatkoztak: Painter és Duncan) pedig segíteni próbáltak rajta. A lány elhúzta a 3 férfit, majd jött megint két macskanő, akik csatlakoztak társukhoz. Aztán sikolyt hallottunk. A tetőre érve egy horrorfilmbe illő figura aprította a lányokat. Ez volt Freddy. Menekülőre fogta, Duncan a nyomába eredt, Painterrel pedig megpróbáltam ellátni a csajokat, de nem tehettünk semmit, csak mentőt hívhattunk. Duncan nem tudta elkapni a tettest, viszont volt egy sejtésünk, hogy hova mehetett. Ezt követve eljutottunk a Tolvajok Fejedelmének búvóhelyére. Itt volt egy kis összetűzésünk a banda tagjaival, majd a helyzet kimagyarázása után Duncan és Szikla vallatóra fogták azt a három pasit, akiket korábban láttunk. Végül kinyögtek egy címet, de nem tudtunk elindulni, mert a maffia tört be a raktárba. Több halott és sebesült is volt, köztük Painter is, akinek elkezdték ellátni a sérüléseit. Miután elbántunk velük, újra indultunk volna, de ekkor Freddy jött, aki újabb macskanőket ölt meg. Felment bennem a pumpa és úgy megrúgtam a szemetet, hogy utána alig tudott mozdulni. Féltem, hogy belehal a sérülésébe, de nem sokáig mélázhattam: Freddynek segítői is voltak, akik felgyújtották a raktárat. Duncan kint maradt Freddyre vigyázni, én meg a TF vezetőjével és pár társával besiettem kimenteni a bent ragadtakat. Idő közben Szikla is bejött segíteni, valamint kiértek a tűzoltók, így foglalkozhattam a gyújtogatókkal. Megpróbáltuk Duncannel elfogni őket, de helyettünk a zsaruk kapták el őket. Visszasiettem a többiekért, de ekkor már kint volt a média. Szikla tartott egy kisebb beszédet, amivel belopta magát a rendőrök szívébe, majd átadta a telefonszámát, amit eltettem és elment. Ezután tartottam én is egy kisebb beszédet, hogy enyhítsem az indulatokat, majd leléptem, amilyen gyorsan csak tudtam. Út közben a kétségeim mardostak, amit később kiadtam magamból, de volt valami más is, amit nem bírtam kiverni a fejemből: valami félelmetes kacagás, amit nem tudom, mikor is hallottam pontosan.

A világon egyre több különös erővel rendelkező személy jelent meg. Én portyázásaim során szerencsére eggyel sem találkoztam, max néhány furcsa ruhába öltözött idiótával. Igaz, néhányszor láttam egy-egy repülő embert, talán Genzot mindannyiszor, de mire odaértem, már hűlt helyét találtam. Néhányszor gondoltam rá, hogy telefonálok Sziklának, de féltem, hogy leharapná a fejem, hogy csak közös járőrözésre gondolok, és semmi egetrengető dolog nem történt.
Az akcióimmal kisebb hírnévre tettem szert, de ez elég vegyes az emberekben. Sokan megörültek nekem, mikor segítséget nyújtottam, de többen jobban megrémültek tőlem, mint a támadóiktól. A legtöbb hír is azt sújkolta, hogy bűnöző vagyok, csak néhányan álltak ki mellettem. Gondolom az egyik oka az, hogy zsaru-gyilkosságba keveredtem még korábban. Egy bankrablás megakadályozása során a rendőrök golyózáport zúdítottak rám, kevésen múlt, hogy el tudtam menekülni. Az esti hírekben és az újságokban is az volt, hogy a tolvajoknak segítettem, pedig több szemtanú is ennek ellenkezőjét állította. Ekkor elhatároztam, hogy rendbe teszem renomémat, és valamilyen szinten kapcsolatot kell tartanom a médiával.
Kissé önömlengés, de minden cikket és hírt megtartottam, amiben benne voltam, hogy ha történik valami, utána tudjak keresni. Ez kapóra jött, hiszen így könnyebben utána tudtam nézni azoknak a riportereknek, akik eddig valamilyen módon hírt közöltek rólam. Végül kisebb kutakodás után kiválasztottam Sarah Rainer-t, ki hol így, hol úgy közölt rólam cikkeket az újságban, ami azt a benyomást keltette, hogy nem igazán tudta, hova tegyen és mindig a körülményeknek rendelte alá megérzéseit. De igazából azért esett rá a választásom, mert utánanéztem a múltjának, és nem volt semmi, ami rossz ember benyomását keltette volna, nem törekvő, hanem az igazságot keresi, de nem minden áron, és ami a legfontosabb: megbízható. Egy este meglátogattam a lakásán, ahol exkluzív interjút kínáltam neki, amire rögtön lecsapott. Az interjú jó hangulatban telt, úgy tűnt, sikerült meggyőznöm a hova tartozásomról. A személyazonosságomat persze nem árultam el neki, sem a képességemről nem közöltem adatot. A másnapi újságban olvasva a cikket, teljesen meg voltam elégedve. Nem színezett ki vagy írt át semmit, egy-két lényegtelen részt vágott ki csupán. Jó színben tűntetett fel, mégha a ninjákat nem is vettük bele a riportba, de megpróbált tisztázni a nyomozó halála ügyében.
Még aznap felkerestem újra a lakásán, s megegyeztem vele, hogy hetente legalább egyszer adok neki riportot, ő pedig információt egyes esetekről és személyekről, felhívja a figyelmem a különös dolgokra. Bíztam benne, hogy azok alapján, amiket megtudtam róla és amilyen természetet mutatott, nem fog feldobni, s ez így is lett. Idővel elég személyes lett vele a kapcsolatom, legalábbis ahhoz képest, hogy csak "munkakapcsolat" a miénk. Volt, hogy a heti megbeszélésünket vacsora mellett bonyolítottuk le (hát igen, a kivitelezése vicces volt). Nagyon csinos és vicces, teljesen odavagyok a személyiségéért, tetszik, mint nő. Néha úgy érzem, én is neki, de... talán majd kialakul valami.
A suliban nem történt sok változás, a jegyeim ugyanolyanok, mint eddig, és azt hiszem, egyre jobban megtalálom a hangsúlyt két személyiségem közt is.

Elfogadva, +1 kredittel!

Köszi! A sebzéses dolgot választom akkor. Fel is írom a változásokat.


Nemrég megölték egy színház igazgatónőjét. Sarah, a riporterismerősöm megkért, hogy nézzek utána az esetnek, hiszen a barátnője volt az áldozat. Nem nagyon akartam belemenni, hiszen nem értek a nyomozáshoz, de megígértem, hogy utánanézek.
A színházba az ablakon keresztül jutottam be, majd megkerestem az igazgatónő irodáját. Az ajtóban találkoztam egy régi ismerősömmel, Duncannel, valamint egy ismeretlen pofával, aki nem haverkodott semmit, hanem betört az irodába. Utána mentünk és egy férfit találtunk ott, aki hamarosan fegyvert fogott ránk. Az ismeretlen társunk átváltozott egy égő csontvázzá, majd egy kisebb dulakodás alakult ki hármunk között, Duncan meg kiugrott az irodából. Az emeletet gáz árasztotta el, amitől mindenki kifeküdt.
Felébredvén a színpad előtti székekben ültünk lefogva. Kiderült, hogy vannak még rajtunk kívül is a sorokban: egy ismeretlen pasi, egy ismeretlen maszkos, valamint Szikla is. Örültem, hogy még egy ismerős arc van a közelben. Mögöttünk egy kifestett arcú pali mászkált, majd hamarosan lelépett és bejött az, aki az irodában is volt, nála minden felszerelésünkkel. A láncok elengedtek minket és páran felugrottunk a székekből, páran meg ott maradtak. Duncan és az ismeretlen maszkos nekiment a fegyverhordozónak, majd Adam is követte őket. Én nem mertem, mert a fegyverem nélkül semmit sem érnék. A pasas berezelt és elszelelt. Mikor páran felvették a fegyvereiket és nem történt semmi velük, én is odasiettem kardomhoz és utánuk eredtem. Mikor beértem őket, éppen kikérdezték a pasit a többiek. Én is becsatlakoztam a vallatásba. Kiderült, hogy ő és "Mr. J" (talán a meszelt arcú) ölték meg az igazgatónőt. A vallatásban megzavartak a zsaruk, így muszáj volt lelépnünk. Leütöttem a mukit és mivel nem tudtam magammal vinni, otthagytam a rendőröknek. Duncan még előttünk lépett le pár perccel, Szikla és én pedig becéloztunk egy ablakot és kimenekültünk, majd szétváltak útjaink. Ezt sajnáltam, mert jó lett volna dumálni, érdekelt volna az a szárnyas sztori. A többiekről nem tudok semmit. Később kiderült, hogy a rendőrök nem találták meg a kifektetett pasit.
Sajnos cserben hagytam Saraht, nem kaptam el a barátnője gyilkosát. Viszont most már tudom, kit keressek, és ha megtalálom, akkor kő kövön nem marad.