Útváltás
Éppen, hogy meg tudtam lógni a zsaruk elől. Mérges voltam, és úgy éreztem tehetetlen vagyok.
~ Minden fegyverem ott maradt, kellett nekem átöltözni. Még a ruhám is… ezer éves fegyverek maradtak ott. A nyomorult rendőrök miatt ki se élhettem magam. Most meg pénz se kapok munkámért mert nem teljesítettem.
Szépen csöndesen haladtam a sikátorokon át. Végig azon, járt az eszem, nehogy találkozzak egy zsaru járőrrel vagy egy ballon rám világítson. Teljesen vére, volt a ruhám és néhány kisebb sérülés is volt rajtam. Elég érdekes látványt nyújthattam. Képességem még tudtam tartani, így sikeresen eljutottam Jackhez. Ő egy őrült fegyver árus, szinte minden van nála. Persze feketén, a maffia védi, gyakran szoktam hozzá ellátogatni. Eddig nem sokat vásároltam nála, de ő pontosan tudta, hogy valamire még jó leszek neki. Egy húszas éveiben járó magas fiatalember Jack.
~ Most még pénzem sincs. Amivel vehetnék valamit.
Ekkor jutok el a bolthoz, nem ég lámpa a közelbe, csak egy nagy fekete kocsi áll a nagy kirakat előtt. A kirakatban miden féle fegyver volt. Nézegettem magamnak. Belépve egy különös, sötét alak állt a pultnál. És ott volt Jack aki ijedten szólalt meg:
- Bisur, hogy nézel te ki?
Eközben a fickó felém nézett, majd ő is megszólalt.
- Kíváló munkát végzett, a buli vérfürdőbe fulladt és hamar híre ment a rendőrök miatt. A pénz már a számláján van.
~Mi a számlámon?! Dehisz. Mindegy,ő vérfürdőt akart, így legalább van pénzem.
- Nem volt olyan nehéz, de a zsaruk beleszóltak.
Ezután a különös alak elment, Jack gyanúsan nézett utána, majd beljebb invitált az ajtóból. Kinyitott egy ajtót, ami egy kis raktárba vezet, utána egy csapó ajtót és egy perc múlva már a föld alatti titkos raktárban voltunk. A tiltott ötvenes kaliberektől egészen a digitális páncélokig miden volt. Némán követtem, gyanús volt, hogy nem szólt semmit.
- Mit akarsz mutatni?
- Az úriember nem vásárolni volt itt. Hosszú lenne elmondani… a lényeg, ki kéne próbálnod valamit. És akkor én nem leszek veszélybe.
~ Veszélybe… és mégis mit?! kéne kipróbálnom?!
Egy teremhez értünk, kinyitotta az acél ajtót. Bent sötét volt, egy kihallgató hoz hasonló volt, egy plexivel el volt választva a két rész.
~ Különös.
Ő bevezetett abba a terembe ahol csak egy szék volt.
- Ülj le! –parancsolta-
Nem tudom miért, de megbíztam benne és leültem. Ő átment a másik szobába, de láttam őt. Minden féle gépek voltak odaát. Majd mikrofonon át hallgattam a hangját
- Tudom fura a helyzet. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. –ekkor kattant az ajtó zára-
- Mi a fene?! El akarsz intézni?
~ Nem tudok szabadulni, hogy lehettem ilyen hülye.
Minden esetre tovább ültem a széken. Majd egy panel nyílt a padlóból. Volt rajta egy tároló és a tárolóban egy sötét massza. A massza fura volt és folyadékban volt, néha kékessé vált a színe, és lehetett látni, hogy mozog.
- Ez egy szimbióta. Egy olyan lény ami nem képes egyedül élni mert DNS láncából hiányzik a természetes megújulás génje. Szüksége van valaki másra, hogy éljen, cserébe ő fejleszti a tested. Ettől függetlenül… remek bio páncél amely a te igényeidhez igazodik…
~ Hmmm… csodálatos, egy élő páncél..
- Rendben –vágok a tudományos dumába- gondolom azért próbálod rajtam mert nem kockázat mentes.
- Igazából lehet, hogy megöl téged, mert ez csak egy prototípus és nem stimmel a DNS-etek. De nem hiszem. Szólj ha mehet.
Kitisztítottam a fejem. Nagy levegőket vettem, ekkor éreztem testem sebeit, ütődéseit. A terem is hideg volt.
- Kezdhetjük.
Majd a tároló kinyílt, előre nyújtottam kezem, és mikor hozzáértem a massza felfutott a testemen. Majd eltűnt, hirtelen erős fájdalmat éreztem, minden homályos lett. Mintha az ereim égtek volna és hirtelen egy fekete szobába találtam magam.
Majd mintha hideg szél fújt volna át a testemen. És hirtelen újra a valóságba voltam, Jack „ébresztgetett” tompán halottam és homályosan láttam. Majd hirtelen minden kitisztult. Mintha a ruhám lett volna rajtam, teljesen úgy nézett ki. Kezeimen karmok jelentek meg, fura érzés fogott el. Majd Jack szólt:
- Jól vagy?! Minden oké?
- Azt hiszem bevált.
Erre csak egy mosollyal válaszolt, majd intett hogy kövessem. Útközben végig néztem magamon. Sötétkékes, fekete csillogó ninja ruha, karmokkal.
~ Micsoda cucc ez.
Majd hirtelen kiélesedtek a karmaim, de én szépen lecsillapítottam őket. És ökölbe szorítottam a kezem. Jack egy szobába vezetett, olyasmi volt mint az előbbi. De most csak annyit mondott:
- Most meglátod mit tud a kicsike.
Majd gőzt engedett rám, éreztem, hogy meleg, de nem értettem mi értelme langyos gőzt engedni rám. Ekkor vettem észre, hogy +100 fokot mutat a hőmérő. Majd hirtelen fagyosak lettek a csövek ahogy a -50 fokos gáz vett körül. Mire észbe kaptam volna bizsergést éreztem a lábamnál, a padlón mintha villámok futottak volna végig.
- Kíváló, gyere ki Bisur.
Ezután kimentünk a boltba és elköszöntünk. Megköszönte, hogy megmentettem az életét, bár még mindig nem tudtam, hogy, mi hogyan függ össze. Úgy éreztem megállíthatatlan vagyok. Gyorsan és hangtalanul futottam végig néhány sikátoron. Egy banda járt arra, egyszer csak szimbionta páncélom eltűnt, mintha ott se lett volna. Amikor a banda közel ért, rögtön felfigyeltek rám:
- Hé te, te buzikám. Ez a mi területünk.
~ Csak nyugodtan.
- Te vagy a buzi, Nigger! –szóltam-
Ekkor akart ütni az egyik srác, baseball ütővel és előkerültek a viperák is. Hirtelen újra megjelent a páncél.. Karmaimmal elvágtam az ütőt, másik kezemmel egy viperát. A legközelebbi srácot torkon ragadtam, már készültem volna az ütésre amikor megláttam a srác nyakából ömlő vért. Társai elhűlve nézték majd tovább álltak. Jó érzés töltött el. Majd úgy döntöttem, elbújok, tesztelem a ruha képeségeit.
Egy sikátorban voltam, lefele lógtam egy tűzlétráról. Egy öregember söpört odalent valamit. Hirtelen leestem, de talpra érkeztem. Az esésnek semmi hangja nem volt. Szépen a háta mögé osontam, és a karmaimat a hátába vájtam, felemeltem, csak egyet tudott nyögni majd elernyedt a teste. Ezután eldobtam a testét, csupa vér voltam megint. Ezzel minden őrült, gyilkos vágyam kielégült, helyébe más milyenek léptek.
~ De régen voltam, már nővel. Nem is olyan régen, de az nem az volt. Mindegy,
Hirtelen eltűnt a páncél, normális utcai ruha volt rajtam. Kifordultam a sarkon és ismerős helyen voltam. A kávéház ahova járni szoktam. Bementem, önkénytelenül is körbe néztem. Megint megláttam őt, még mindig gyönyörű volt, fekete haja gyönyörű fürtökben omlott fehér vállára, mosolya elvarázsolt. Erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most leülök mellé.
- Szabad.
- Persze.
Ő is közeledni akart hozzám, így hát jót beszélgettünk. Mennie kellett haza, munkáját számítógépen rendezte, de csak éjszaka volt mindig munkája. És miután végzett lejött ide kávézni. Teljesen szerelmes lettem, eddig nem éreztem ilyesmit.
~ Na 110 évig egy kegyetlen gyilkos vagy aztán jön egy nő és 10 perc alatt megszelidülsz.
- Haza kísérhetlek Angela? –kérdeztem-
Erre ő egy mosollyal válaszolt.
Nem kellet sok, öt perc múlva már nála voltam. Rögtön a lényegre tértünk.
~ Azt hiszem, ez most nagyon jól fog esni.
Felébredtem, még eszembe volt az édes éjszaka. Az órára néztem, csak öt óra volt még. Távozni akartam, mert nem voltam otthon annyira nő ügyben és már az új szerzeményemet akartam próbálgatni. Szépen felálltam és felöltöztem, majd hallok egy hangot a hátam mögül:
- Ugye nem akartál búcsú puszi nélkül elmenni?
Hirtelen mintha elszégyelltem volna magam, rossz érzés fogott el. Megfordultam, de meglepetésemre ő kedves arccal, teljes szépségében mosolygott rám.
- Persze hogy nem.
Majd adtam neki egy hosszú csókot.
- Még úgy is találkozunk.
Ezután egyszerűen kisétáltam és a szálódámba mentem.
~ Na, nem is volt olyan nehéz. Röpke egy évszázad alatt össze szedted magad. Mostantól a saját törvényeim szerint élhetek. Hála az új páncélomnak.