Victor Nelson

Születési név: Victor Pompadour Nelson
Egyéb név: Mr. Pókerarc
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1979. Július 22. Gotham.
Kor: 31 éves
Magasság: 172 cm
Súly: 69 kg
Hajszín: Szőke
Bőrszín: Kaukázusi
Vércsoport: Ab+
Egészségi állapot: Elmebeteg, üldözési-mániával küzd, szerencsejátékfüggő, alvajáró.
Család:

Hugo Nelson - apa, halott
Silene Nelson - anya, halott

Stella Diana - nevelőanya, valószínűleg halott.
Darren Diana - nevelőapa, - I I -

Foglalkozás: divattervező, stilist, sminkes, szerencsejátékos, tolvaj, rabló.


Oldal: Rossz

Előtörténet:

"Elmebeteg állat!" Kiáltja aki rám néz. Igazuk van....

Gothamben születtem, egy sötétnél is sötétebb éjszakán. Anyám utált. Apám vert. Testvérem nem volt. Mégis úgy éreztem, hogy imádom az életet! Imádom magamat, másokat viszont utálok... Ezt akkor gondoltam, amikor még két éves poronty voltam. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, ráeszméltem, hogy nem az emberekkel van a gond, hanem az egész világgal. De ne siessünk úgy előre! Az Én történetem 1979 Július 22-én kezdődik: a születésem napján.

Az orvos a kezébe vett, és boldogan anyámra nézett:

-Kisfiú!

Mondta nevetve.

-Ó, a rozsseb!

Mondta anyám, majd rágyújtott.

Hogy miért nem hagytak ott, hogy egy normális család befogadjon, felneveljen? Ki tudja? Ők ilyenek. Amikor apámat először megláttam, örültem. Azt gondoltam, lesz valaki aki nem csak ronda szavakkal bombáz engem. Hát ő nem is: Ő inkább az öklét használta!

Persze nem az egy éves gyermeket pofozta... Nem ám! Eleinte csak kegyetlenül bánt velem. Majd amikor negyedik születésnapomon arra készültem, hogy elfújjam azt az egy szál gyertyát a száraz kenyérdarabon, amit kaptam, apu halántékon csapott, és azt mondta:

- Senkiházi!

Anyám jót nevetett rajta, és kortyolt egyet az én születésnapi ajándékom árából vett vodkából.

Aztán hat éves koromig így ment minden. Majd egy szakállas férfi állított be hozzánk. Anyám ilyedt hangon mondta:

-Ne, Vito, kérlek! Megadjuk a pénzt, megadunk mindent! Csak kérlek hagyj életben! ÁÁÁÁÁ!!!!

Aztán egy durranás hallatszott, utána pedig semmi egyéb. Lefeküdtem és elaludtam. Amikor reggel kimentem a "szobámból" rendőröket láttam.

-Odanézzen, rendőrfőnökúr! Fiam te meg ki vagy?

Kérdezte.

-Victor Nelson vagyok. Mit csinálsz itt, bácsi?

Mondtam. Furcsa volt számomra, hogy ilyen folyékonyan beszélek. Eddig alig beszéltem valamit, mivel minden egyes szó után egy lila folt lett a szemem körül....

- Ne félj, nem lesz baj! Keresünk neked valakit, aki vigyáz rád! Sajnos a mamád és a papád meghalt. Ők felszálltak istenhez, és onnan vigyáznak rád mostantól!

És Én mindent értettem: a pokolba jutottak azért, amit velem tettek.

Két hét múlva áthelyeztek egy másik családhoz. A Diana család gazdag volt, és sikeres. Minden percüket velem töltötték. Azonban az Én életem már tönkre volt téve. Nem mutattam sok javulást, az iskolában azonban kitűnő jegyeim voltam. Az osztálytársak azonban utáltak. A tanárok is. Az egyetlen barátom egy sakk-szakkörös srác volt, Jackson Prime. A srácn kitűnően játszott minden hangszeren, és jó hangja is volt. Mi voltunk a különcök.

Ugorjunk: 15 éves lettem! A család egyre-inkább hanyagol engem, én pedig kezdek rájönni, hogy a világ kicseszett velem! Én, meg Jackson egyik nap elhatároztuk: meglógunk otthonról. Egy hideg, októberi este volt. Mindkettőnk vállán egy-egy apró hátizsák. Az ablakomon kavicsok kopogtak: ez volt a jel: ideje eltűnni. Levelet nem hagytam: had szenvedjenek még jobban. Jack és én elindultunk az autópáya szélén. Étel és ital volt nálunk, és jól éreztük magunkat. Amikor jött egy autó, stoppolni kezdtünk. Körülbelül négy órát vártunk, míg egy kamionsofőr fölszedett minket. Az anyósülésen egy 18 körüli barna hajú lány ült: A lánya volt. A csávó azt mondta, hogy Párizsba mennek. A lánya - akit Monica-nak hívtak- meggyőzte, hogy mi is mehessünk. Párizsban az élet fenékig tejfel volt. Minden nap előkelő partikba jártunk. Nem gondolkodtunk rajta, hogy egy kamionsofőrnek honnan van erre pénze. Pedig kellett volna....
Egyik éjjel ugyanis egy tag kereste a pasast. Azt mondta, hogy sürgős. A "kamionos" leküldött minket- gyerekeket- a pincébe. Mi ott maradtunk. Aztán csak lövésket hallottunk: pont mint kicsikoromban. Ezután én meg Jack megnéztük a teherautót: tele volt droggal. Monica kiborult. Jack nem törődött vele. Én sem : A drogokat elégettük, majd éltük tovább az életet. Elkezdtük szórni a pénzt: Jack hangszereket vett, Monica ruhákat - ez boldogította - én pedig beleszerettem a szerencsejátékokba. Főleg a pókerbe. Minden este pár nagyfejessel pókereztem. Rengeteg pénzt nyertem. A többieket nem zavarta... engem egyenesen boldogított. Aztán elkezdte, veszíteni. Mindig veszítettem.... Elnyerték a pénzemet. A többiekkel is ez volt: Monica elköltötte minden pénzét, de a ruhái értéktelenek voltak ( a fekete piacon vette, hatszor drágábban, mint az eredeti ár ) , Jack pedig drogokra költötte mind...

Életem sorsdöntő pillanata egy tavaszi reggel volt, amikor 19 éves voltam. Én, Jack és Monica az utcán éltünk, és lopással kerestük a kenyeret. Loptunk, csaltunk, hazudtunk. Én leginkább csaltam: 'itt a piros, hol a pirossal', vagy kártyajóslással vertem át az embereket. Aztán jött egy rosszarcú fickó: azt mondta nekem, hogy adjam át az összes pénzem... Mit tehettem volna? Átadtam mindent. Aztán elsötétült minden. Azt hiszem, hogy itt őrültem meg... Felkaptam egy kártyát, és teljes erőmből a hozzávágtam. Aztán odamentem: a kártya átment a testén... Én nevetni kezdtem. Örültem annak, hogy kioltottam egy életet. Megfogtam az egész paklit, és elkezdtem dobálni a fickót. Három órán keresztül dobáltam. Ha jól emlékszem, 27 kártyapaklinak megfelelő lappal a testében hagytam ott, a hideg utcán. Amikor elmeséltem Jacknek, nem úgy reagált, ahogy számítottam rá: ő is elmondott egy titkot: különleges képességei vannak: képes manipulálni az embereket a gitárjával. Amikor játszik, az akkordok megbűvölik a gyengébbeket, és azt tesz velük, amit csak akar... A "sikerélményem" azonnal elmúlt: nekem is kellett ilyen erő. Nem akartuk elmondani Monicanak... Ő más volt mint mi. Aztán Jack meg én együtt jártuk Párizs utcáit. Naponta 100-200 dollárnyi pénzt kerestünk. Monica aztán egyik este azt mondta nekünk:

- Mikor akartátok elmondani, hogy rablógyilkosok vagytok? Hogy te egy elmebeteg vagy, aki embereket öl kártyákkal, és hogy te meg zenéléssel irányítasz másokat?

Kiabálta. Elmondtunk neki mindent. Ő sem úgy reagált, mint ahogy számítottunk rá:

-Én is benne vagyok.... Szereztem egy pisztolyt a rendőrésgnél, valamint pár maszkot.

Mondta, majd megbeszéltük a következő rablás tervét. Mi voltunk a város egyik rettegett bűnbandája. Amikor elég pénzünk lett, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk Gothambe. Az a hely megváltozott: maga a paradicsom lett! Bevettünk még négy embert a bandába: Sütit, az izomagyú testépítőt, Eric Blockert, aki a széfek mestere volt, George Bullt, alias A Búvárt, aki pénzelte az akciókat, valamint kiváló búvár volt, és az ő barátnőjét, Maggie Wrecket, a meta-humánt, aki amúgy kiválóan értett a gépekhez.

Kiváló csapat voltunk egy igazi nagy bankrabláshoz! A tervek készen voltak, a fegyvereket megszereztük, a szökés megtervezve, a zsaruk elterelve. Királyok voltunk. De semmi sem mehet simán, igaz?
A széf előtt álló rendőr pisztolya elsült. Monica holtan esett össze... Jack odalépett hozzá, és nem akart tágítani. Időközben megjöttek a zsaruk. Akkor döntöttem úgy: Én nem fogok lebukni ilyen idióták miatt! Odamentem a Virtuózhoz ( Jack akkoriban ezzel az álnévvel dolgozott) és beletérdeltem a szájába. Elájult. A társak - akik viszont nem voltak hajlandóak a csapat leghasznosabb tagját otthagyni - nekem akartak támadni. Nekem elég volt csak a zsebemben lévő kártyapaklihoz nyúlnom, és mozdulatlanná váltak...

- Nem én vagyok az ellenség! És nem is ők voltak! -mutattam Jackre és Monicára - De nem kockáztathatunk!

Mondtam, majd kisétáltam. Többé nem találkoztam a banda egyik tagjával sem. Azonban az interneten azt olvastam, hogy a börtönben vannak, és ott is lesznek, életük végéig...

Most, hogy egyedül kellett dolgoznom, és nem volt, aki pénzeljen, kellett egy munka, és egy civil személyiség. Amerika ebben az időben még nem ismerte a francia divatot: hát megismertetem velük!

Gondoltam. Divattervező lettem. Annyira megtetszett a szakma, hogy tovább akartam képezni magam: sminkes, majd stilyst lettem, és a filmiparban kezdtem a színészeket felkészíteni, hogy többet tanuljak a színészkedésről.

Elkezdtem újra pókerezni. Ezúttal már a bűnözők között. Mivel mindig én nyertem, elneveztek Mr.Pókerarcnak. Szép név, nemde? Nekem tetszett! Hát azóta ezen a néven dolgozom. Elég sikeres lettem, meggazdagodtam. Nappal mint divattervező és sminkes, éjjel pedig mint Mr.Pókerarc. Tökéletes volt az élet. Gondtalanul éltem, mígnem kinyitottam a legborzasztóbb újságot, amit valaha a kezemben tartottam. A címlapon az állt:

"Monica Happen él? Részletek az első oldalon!"

Aztán lapoztam:

"Két napja a Virtuózként ismert Jackson Prime szökött meg a börtönből, majd tegnap a társai is utánamentek... A helyszínen Monica ujjlenyomatait találták. Mi lesz ezután a régi banda hetedik tagjával, Mr. Pókerarccal? "


Jellem: Talpnyaló és álnok. Szivesen szemétkedik másokkal, örömet okoz, ha bánthat ( mint fizikailag, mint mentálisan) másokat. Nem riad vissza a gyilkosságtól, de nem szeret lövöldözni, inkább eljátszik a célponttal. Remekül álcázza magát, ebből adódóan nagyon jól meg tudja játszani, hogy ő egy kedves, ártatlan nő, vagy akár egy agresszív, izomagyú kigyúrt férfi.

Szakképzettség:

Képzett kártyahajító: képes a kártyáit hihetetlen erővel és pontossággal elhajítani.

Pókerarc: Mr. Pókerarc remekül meg tudja játszani, hogy megijedt, hogy magabiztos, hogy minden a terv szerint megy stb... Ezt a sok szerencsejátéknak köszönheti.

Hangutánozó : Viszonylag jól tudja utánozni mások hangját.

Empátia: Bámulatos sebességgel meg tudja állapítani egy emberről, hogy éppen milyen hangulatban van, mit érezhet, stb. Sokan ezért gondolatolvasónak hiszik...

Francia-nyelv: Perfekt beszél franciául.

Képesség: nincs

Felszerelés:

Élezett kártyapakli : Mr. P. saját készítésű kártyapakliai, amelyeknek az élei kétszer olyan hatékonyak, mint egy átlag kártyának. Van köztük olyan is, amely meghatározott időn belül robban...



FONTOS: Rébusz és Adam Stamford multija vagyok!

Elfogadva, +1 kredittel tied a játéktér!

Köszi!