Falcone birtoka

A rohadék! Ez az ál udvariaskodás idegesítőbb mint Jimmy dilis megjegyzései. Legszívesebben elkapnám a fickót. De Zack miatt nem tehetek semmit. Felajánlja hogy ellátja Zack sérüléseit. De vajon tényleg így tesz, vagy csak elviteti és kinyíratja. Meg kell valahogy szöknünk. De hogy? Egyedül talán megtudnék szökni. De ahhoz fel kell áldoznom Zackat. Ér ekkora áldozatot a kis keresztes hadjáratom? Vagy adjam fel, hátha legalább Zack megússza, és törvényes keretek között leszámol a maffia-val? Gondolkodásomból Salvatore szavai zökkentenek ki.
Hogy miféle adósságról? Mintha nem tudná a szemétláda. Átkozottul magabiztos. Ki kell találnom valamit! Gyerünk, te szerencsétlen, gondolkozz.

-Hová viszi?-kérdezem.

-Ne féltse, mindjárt vissza jön, csak rendesen ellátják a sebét. Ne vele törődjön.

Vittorio int az őröknek, hogy nyugodtan távozzanak, akik csupán egy pillanatig hezitálnak, majd elmennek. A férfi ezután fel kel a helyéről, és Duncan mögé sétál, majd pedig atyáskodóan vállára teszi a kezét.

-Tudod, én elleneztem, hogy ide hozzanak téged, de te akartál megtorlást, bár nem értem mire fel. Hisz te kezted el az egész viszályt. Jaj... gondolj bele Duncan. Milyen kár azért az angyali arcért. Selena? Oh, nem... Sarah, igaz? Milyen szép kis lány volt...

Ekkor egészen közel hajol Duncan hez és fülébe suttog.

-Hogy sikított, mikor megmutattam neki milyen egy igazi férfi, csak úgy ahogy az anyjának...

Gúnyos nevetésben tör ki és nem bírja megállni, hogy befejezze.

Vajon tényleg ellátják Zack sebét? Ha, így van egyenlőre nem provokálnom ezt az elmebeteget. Ám hamar feledésbe merül ezen elhatározásom, Salvatore utolsó szavait hallva. A szemétláda. A rohadt mocsadék! Szabadon engedem a dühömet! Már nem számít Zack épsége, nem számyít hogy én megúszom-e élve. Csak az számít, hogy kinyírjam ezt a mocskot, hogy megszabadítsam a világot tőle, hogy senki más ne élje át miatta azt a kínt, haragot és gyászt, amit én. Ahogy közelhajol, megpróbálom a szemébe nyomni az égő cigarettát, majd rávetem magam, torkon próbálom ragadni, hogy ne tudjon kiáltani, és megpróbálom megfojtani.

Újabb gyilkos bűnhődött meg szeretett családom haláláért. De nem érzek diadalt. Lehet hogy ezzel aláírtam Zack halálos ítéletét? Meg kell találnom őt. De előbb gondoskodjunk a hulláról. Először átkutatom, van-e nála valami hasznos. Például egy kocsikulcs. Vagy egy fegyver. Vajon hol lehet a .44-esem? Lent maradt a pincében, vagy egy maffiózó felhozta? Esetleg eltette magának? Ha van nála pénz, azt is elrakom. Elveszem a telefonját (ha van neki) és kikapcsolom, nehogy a csörgés alapján megtalálják. Aztán berakom a holttestet az asztal alá, remélem a székek és/vagy az abrosz eltakarják legalább egy kicsit. Mindezek után az ajtóhoz lopakodom, próbálok kikukucskálni a kulcslyukon és az ajtórésen, állnak-e őrök az ajtó előtt? Próbálok hallgatózni is.

A pisztolyt elrakom a magnum tokjába, a pénz jól jön, elvégre nekem is meg kell élnem valamiből. A kulcsot is elrakom, talán megtalálom melyik autó az övé. Lassan kilopakodom az étkezőből, és ekezdem követni a vérfoltokat, óvatosan lopakodva. Ha menet közben lépteket hallok, megpróbálok elbújni valahova. Ha nincs hova, megpróbálok elmenni mellettük, mint akinek ott van dolga. Ha nem jön be, megpróbálom lelőni őket.

Szerencsére nem ismernek fel, így szabadon mászkálhatok a "kastélyban". Sok értékes tárgy. Mindhez vér tapad. Egy ajtó előtt két fickó fegyvert ránt rám. Az ajtó mögül meghallom Zack hangját. Valahogy be kell oda jutnom!

-Üdv, én vagyok az új fiú!-vigyorgok a két őrre. Lassan közelebb megyek.- Vito Salvatore vett fel, mert segítettem elkapni azt az átkozott Duncan MacFarlane-t. Kemény csata volt, de cserébe Mr. Salvatore be vett a csapatba. Ő küldött, hogy nézzem meg, mi van a zsaruval.

Remélem beveszik, mindenesetre próbálom elterelni a figyelmüket, hogy fegyvert ránthassak.

Szerencsére bevették elég átlátszó mesémet, vagy csak úgy csinálnak. Bementem a szobába, az ajtót becsuktam magam után. Odabent az ifjabb Salvatore várt rám, és habozás nélkül fegyvert rántott. Gyorsan kell cselekednem. Nem szabad hagynom, hogy elsüljön a fegyver. Ám a hantompítóst nincs időm előhúzni. Megpróbálom rávetni magam, egyik kezemmel a fegyvert tartó karját ragadom meg, próbálom erősen szorítani, remélve, hogy elejti a fegyvert A másik kezemmel megpróbálom kézéllel torkon vágni Giovannit, és remélem hogy az ütéstől elakad a hangja addig, amíg sikerül leütnöm.

Még mindig próbálom lefegyverezni a Salavatore-t, miközben folyamatosan püfölöm a fejét, hogy elájuljon. Közben észreveszem a székkel settenkedő "dokit" is. Tovább csépelem Giovannit, ha végre elájul, akkor a kezembe "ugratom" Jessica pisztolyát, és ráfogom a dokira.

- Csak semmi meggondolatlanság! - mondom neki.


Ha nem tudom leverni Salvatore-t, a doki támadásáig, akkor megpróbálok kirúgni felé, remélve, hogy ezzel elgáncsolom.

Kezd elegem lenni a mai napból. Remélem nem lesz ma már több verekedés. Zihálva feltápászkodom. Előveszem a hangtompítóst, majd fejbelövöm vele az ájult Salvatore-t, majd villámgyorsan a dokira fogom a fegyvert.

-Ha kiált, maga is így járhat! Láthatja, nem viccelek! Hozza rendbe a társamat, akkor megússza a mai napot élve.

Nekitámaszkodom az ajtónak, hogy nehezebben tudjanak bejönni, és folyamatosan a doktoron tartom a fegyvert.

A dokinak igaza van, pokoli nehéz lesz kijutni innen. Kell egy jó terv. A Rambó módszer most nem működik.

-Feküdjön a földre, arccal a padló felé! Gyerünk! -mondom az orvosnak. Ha azt teszi amit mndok, akkor Salvatore nadrágszíjával összekötözöm hátul a kezeit, a száját pedig bekötöm, Giovanni nyakkendőjével. Miután ezzel végeztem, átkutatom Salvatore holtestét, nála is kocsikulcsot keresek, illetve neki is kikapcsolom a mobilját. Elrakom a tárcáját is. A pisztolyát Zack kezébe nyomom, bár szegény valszeg nincs olyan állapotban, hogy rendesen tudja használni. Mindezek után a szobában nézek körül, hasznos dolgot keresve. Megvizsgálom az ablakot (ha van) megnézem merre néz.

Egyelőre pihenek egy kicsit, hogy új erőre kapjak. Megnézem a kulcsot, van-e rajta riasztó kapcsoló? Ha van, akkor megnyomom, a Ferrari felé tartva, bár nem valószínű, hogy pont azt nyitná. Legalább egy próbát megér.

A francba, ennyi autó közt hogy találjam meg a megfelelőt? Gondolkodnom kell, vagy pedig, fel kell törnöm a szemben lévő Ferrarit, hisz értek az autókhoz is, meg az elektronikához is. Elmélkedésemet az őrök hangja zavarja meg.

Közelebb megyek a dokihoz, és a halántékához nyomom a fegyvert.

-Most leveszem a kendőt a szája elől. Ha segítségért kiált, kinyírom, ha viszont kiszól, hogy minden rendben, akkor éltben marad. Választhat.

Leveszem a kendőt, és várom a doki reakcióját. Ha ezt megúszom, a szemben lévő Ferrari felé kezdek futni, és megpróbálom feltörni. Ha maffiózók bukkannak fel, megkérem Zacket, hogy fedezzen.

Szerencsére a doki okosan döntött, bár az őrök gyanakodnak, minél gyorsabban le kell lépnünk innen. Baj nélkül odaérek a Ferrari-hoz, ami nyitva van, és a kulcs is bent van. Ez különös. Mindegy, most nincs idő ezen agyalni, mert megjelentek az őrök, és már lőnek is ránk. Szólok Zacknak, hogy bukjon le, és én is megpróbálom minél kisebbre összehúzni magam. Beindítom a kocsit, és padlógázzal elindulok a kapu felé. Megpróbálok minél gyorsabban hajtani (egy Ferrari-val nem nehéz), hogy nehezebben találjanak el. Ha valaki elém áll, habozás nélkül elgázolom. Ha a kapu csukva, megpróbálok áttörni rajta.