Régi dokkok területe

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Kedd Jan. 18, 2011 10:22 pm

// Ja és valamiért még törölni se engedte a postot Jokerként, sebaj:D//

Mire kisétálok a lyukhoz lent már csak hűlt helyét találom a szörnynek, kit elébb taszítottam a mélybe. Mikor jól kihajolok ráfogok a kalapomra, hisz az nincs oly mód rögzítve, mint szélfútta nyakkendőm. Amit amúgy meg is szorítok mikor vissza lépek a házba, hol a morgásokat hallhatom a szélcsendben. A szemem sarkába vándorol a pupillám, ami ismét tágulni kezd. Sóhajtok egyet, ahogy ismét a kalapomra teszem a kezem és egy fordulás után futásnak eredek. Ki az ajtó félfák között az emelet széléig és elrugaszkodom, ha akadály van előttem már akkor anyagtalanná válok, majd a lépcsőre próbálok érkezni, onnan ismét ugrok és sietek ki a házból.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szer. Jan. 19, 2011 3:29 pm

Trant

A felszólítással nem sokat ér, a sárga szempár csak továbbra is rámered, miközben az a valami halkan morog. A test hirtelen újra felsikolt. Ez bizony nagyon úgy hangzik, mint az előbbi lány lenne. A szempár hirtelen villan egyet, majd hátat fordítva neked, gyorsan futni kezd a tér túloldala felé, miközben a lányt tovább vonszolja magával.

Edward

A morgás fokozódik, baj nélkül eljut a lépcsőig, ám onnan már csak zuhanva jut lefelé. Oldalról egy ütést kap, ami a lépcső aljába löki. Néhány erőteljesebb zúzódáson kívül, más sérülést nem szenved. De a homályból két lény bontakozik ki, egyik a lépcső tetején áll, nyilván ő csapott le, míg a másik a bejárati ajtónál áll fenyegetően.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szer. Jan. 19, 2011 4:41 pm

// Mindig csak az utolsó hozzászólást lehet törölni. Very Happy

Ezért nem tudtad megtenni. //

Gondolkodás nélkül utána rohanok, és előkapom a sokkoló fegyveremet. A pisztolyomat futtában visszateszem a tokjába. Ha rálőnék még a végén megsebesíteném a nőt is. A sokkoló fegyverrel megcélzom, majd minden erőmmel azon vagyok hogy lőtávolon belül kerüljek vele, és ha sikerül akkor meghúzom a ravaszt. A testére célzok, az a legbiztosabb ha el akarom találni, és ha az áram megcsapná az áldozatát is az sem baj, mert ez nem halálos fegyver.
Ha nem sikerül elég közel érnem, vagy eltalálnom, akkor csak követem, amíg meg nem áll, vagy el nem vesztem a nyomát. Ami remélem nem történik meg.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szomb. Jan. 22, 2011 12:36 pm

Az első pillanatban meglepődés látszódhat az arcomon, miként felkászálódok a földről. De utána meglátom a két ellenségem. A pillanat hevében nem is gondolok bele, hogy akár többet is rejthet az óvó sötét. S, még kaján mosolyt is öltök, midőn meglátom a két bestiát. Nem tűnnek eszes fajtának és ezekhez olyan szép sablonok vannak, miket legyőzésükre használhatok. Először csak lassú léptekben kezdek hátrálni a két ellenfél elől. Azt akarom, hogy ők kezdeményezzek. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy nekik rontsak saját erőből. Megigazítom a kalapom. A kezeim egymás után emelem fel, hogy a kesztyűkkel is így tegyek, majd karjaim kitárom, hogy egy rántás után a kabátom elinduljon le. Le a hátamról és jobb kezembe vehessem azt.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Pént. Feb. 04, 2011 2:17 pm

Trant

A lény gyorsabb mint, ahogy az ember gondolná. Főleg úgy is, hogy egy emberi lényt vonszol maga után. A lány tompa sikolyokat hallat. Trant tudja tartani a tempót, és becéloznia is sikerül a lényt. A lövés talál, pár másodpercre megtorpan, megrázza magát, majd tovább fut, a közeli csatorna kijárat felé. Nem tett túl nagy kárt benne a lövés, s a lányt sem engedte el. Pár perc után eléri a nyílást, és a zsákmányával együtt eltűnik.

Edward

A lények fenyegetően morognak, s ahogy hátrál az alakjuk is kibontakozik, a hold rájuk vetülő fényében. Leginkább groteszk emberi alakra hasonlítanak, természet ellenes izmokkal, amik szinte külön életet élve vonaglanak, a hulla fehér bőrük alatt. Szemük sárga, szájukból méretes agyarak lógnak ki. Testtartásuk görnyedt, szaguk pedig sokhetes hullához hasonlítanak. Ahogy Edward hátrál a lépcsőnél lévő, hirtelen elrugaszkodik és Edward felé ugrik, s pont elérné mikor a másik bömbölve, őrjöngve sodorja el, és esik neki. Egymást tépik és szaggatják őrjöngve, figyelmen kívül hagyva a férfit. Legalábbis egyenlőre...

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Pént. Feb. 04, 2011 4:01 pm

Majd kiszakadnak a lábaim, hogy tudjam tartani a démoni lény tempóját. A csatorna fedő előtt megállok, és tárat cserélek, kis keresgélés után a foszforos golyókra esik a választásom, jól jönnek még a sötét csatornában, és ha eltalálom vele, még könnyebb is nyomon követni.
A leugrok a nyílásba, de bal kezemmel azért kapaszkodok a perembe, hátha veszélyesen mély. Ha sikerül bokatörés nélkül lejutnom, előveszem a zseblámpámat, és hozzácsatlakoztatom a fegyveremhez.
Mielőtt még felkapcsolnám, csendben hallgatok pár pillanatig, hátha csak arra vár hogy megpillantson, majd ha semmi ijesztőt nem hallok, bekapcsolom a lámpát, és módszeresen körbepásztázok mindent. Ha találok valami nyomot a fenevadtól akkor olyan halkan amennyire csak telik tőlem követem, és minden rémítőnek tűnő dologra ráfogom a fegyverem a biztonság kedvéért. Ha szembekerülök a szörnnyel, azonnal lövök ha tiszta a célpont, de a rabjára vigyázok nem akarom eltalálni.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Kedd Feb. 15, 2011 7:49 pm

Jobb kezemben a kabátommal állok, mikor egymásnak esik a két furcsa lény, mi kedvenc városom pirosló arcát csúfítaná, mint, hogy nincs más dolga. Szégyent érzek, mikor a logika arra vezet, hogy futni most indokolt. Bár taktikai vissza vonulás ez, nem szeretem szépíteni. Pár lépést hátrálok, miközben a lényeket nézem, majd elkezdem keresni az első kijáratot, miközben megfordulok, a szabad bal kezem a kalapomra teszem, néha a lényekre vissza nézek. A futás közben, amit nagy léptekben művelek határozott léptek azok, ahogy a képben még látszik, ahogy a kezem dobálom a gyorsabb haladás illúziójával. Ha észre veszek startoló undormányokat akkor gyors ugrással próbálom elkerülni a sérülést. Ahogy utána is folytatom a futást, egyenlőre megpróbálok kijutni a szabadra és nem harcba bocsátkozni.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Feb. 20, 2011 10:00 pm

Trant

Lövedék típust cserélsz, és beugrasz a nyílásba. A kapaszkodás feleslegesnek bizonyult, mivel a lábad majdnem leér az aljára. Ami azt illeti elég szűkös a járat, épp hogy egy ember elfér, kicsit görnyedten tud gyorsan is haladni. A lány sikolyait még hallani lehet, de egyre halkabban és távolabbról. Senki sem támad rá, nyugodtan és gyorsan is tud haladni, s kell is ha nem akarja elveszteni a lény és a lány nyomát. Hirtelen egy forduló után, valóságos útvesztő tárul a szeme elé, rengeteg bejárat, folyosók és egy nagyobbacska szennyvíz vízesés is láthat, ahogy a központi víztisztító felé zubog a lé. Három lépcső sor vezet le a bűzös vízfolyam mellett. Ott is járatok nyílnak, s az egyikbe épp a lányt vonszolják be.

Edward

A két lény elemi erővel tépi egymást, próbálják a másik torkát elkapni, feltépni. Semmi rendszer nincs a mozdulataikban, de így is épp elég veszélyesnek tűnnek. Ahogy hátrál kifelé, tudomást sem vesznek róla, épp elérné az ajtót mikor egy test suhan el a feje fölött, és az ajtó melletti falba csapódik. A becsapódott lény azonnal felpattan és elrugaszkodik, a karmait kimeresztve ugrik Edward felé, bár inkább a mögötte lévő másik a cél, nem zavarja ha útközben eltiporja a férfit, aki menekülni próbálna.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Hétf. Feb. 21, 2011 6:33 pm

A környék szemrevételezésével csak lassítottam magam, és most szidom az isteneket, hogy nem tudom gyorsabban szedni a lábaimat. Szerencsére még látom a menekülőt, és az áldozatát, ezért félreteszem a bűntudatomat későbbre amikor lesz időm foglalkozni vele. Elkezdem lélekszakadva üldözni őket, nem is törődve vele, hogy a fegyverrel be van-e célozva vagy sem, és a zseblámpámat is inkább a lábam elé irányítom, nehogy félrelépjek ebben a nagy sietségben. Nem kímélem magam, utol akarom érni a szörnyet, és mint egy kamikaze rohanok a járat felé, ahol eltűntek a szemem elől.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Kedd Feb. 22, 2011 11:30 pm

Épp, hogy nem viszi le a kalapom a felettem elszáguldó test. Bár amúgy is fogtam ezt a kényelmes kis fejfedőt. De ha már így nézzük attól sem voltam ám messze, hogy a karommal együtt vigyék azt. Nem lett volna túl örömteli élmény egyik se. De most két tűz között állok, mikor ugrásnak feszül az egyik lény. Így le sem veszem a kezem a fejemről, így vetődök el a lénnyel egy ütemben, hogy bukfencben landolhassak és onnan felpattanva rögtön folytathassam utam a fény felé. De elég nekem már egy nyitott vagy gyengébben leszögelt ablak, hogy a párkányának ugorjak, hogy onnan a szabad ég várjon.

» Dokkok