Régi dokkok területe

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Pént. Feb. 04, 2011 4:01 pm

Majd kiszakadnak a lábaim, hogy tudjam tartani a démoni lény tempóját. A csatorna fedő előtt megállok, és tárat cserélek, kis keresgélés után a foszforos golyókra esik a választásom, jól jönnek még a sötét csatornában, és ha eltalálom vele, még könnyebb is nyomon követni.
A leugrok a nyílásba, de bal kezemmel azért kapaszkodok a perembe, hátha veszélyesen mély. Ha sikerül bokatörés nélkül lejutnom, előveszem a zseblámpámat, és hozzácsatlakoztatom a fegyveremhez.
Mielőtt még felkapcsolnám, csendben hallgatok pár pillanatig, hátha csak arra vár hogy megpillantson, majd ha semmi ijesztőt nem hallok, bekapcsolom a lámpát, és módszeresen körbepásztázok mindent. Ha találok valami nyomot a fenevadtól akkor olyan halkan amennyire csak telik tőlem követem, és minden rémítőnek tűnő dologra ráfogom a fegyverem a biztonság kedvéért. Ha szembekerülök a szörnnyel, azonnal lövök ha tiszta a célpont, de a rabjára vigyázok nem akarom eltalálni.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Kedd Feb. 15, 2011 7:49 pm

Jobb kezemben a kabátommal állok, mikor egymásnak esik a két furcsa lény, mi kedvenc városom pirosló arcát csúfítaná, mint, hogy nincs más dolga. Szégyent érzek, mikor a logika arra vezet, hogy futni most indokolt. Bár taktikai vissza vonulás ez, nem szeretem szépíteni. Pár lépést hátrálok, miközben a lényeket nézem, majd elkezdem keresni az első kijáratot, miközben megfordulok, a szabad bal kezem a kalapomra teszem, néha a lényekre vissza nézek. A futás közben, amit nagy léptekben művelek határozott léptek azok, ahogy a képben még látszik, ahogy a kezem dobálom a gyorsabb haladás illúziójával. Ha észre veszek startoló undormányokat akkor gyors ugrással próbálom elkerülni a sérülést. Ahogy utána is folytatom a futást, egyenlőre megpróbálok kijutni a szabadra és nem harcba bocsátkozni.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Feb. 20, 2011 10:00 pm

Trant

Lövedék típust cserélsz, és beugrasz a nyílásba. A kapaszkodás feleslegesnek bizonyult, mivel a lábad majdnem leér az aljára. Ami azt illeti elég szűkös a járat, épp hogy egy ember elfér, kicsit görnyedten tud gyorsan is haladni. A lány sikolyait még hallani lehet, de egyre halkabban és távolabbról. Senki sem támad rá, nyugodtan és gyorsan is tud haladni, s kell is ha nem akarja elveszteni a lény és a lány nyomát. Hirtelen egy forduló után, valóságos útvesztő tárul a szeme elé, rengeteg bejárat, folyosók és egy nagyobbacska szennyvíz vízesés is láthat, ahogy a központi víztisztító felé zubog a lé. Három lépcső sor vezet le a bűzös vízfolyam mellett. Ott is járatok nyílnak, s az egyikbe épp a lányt vonszolják be.

Edward

A két lény elemi erővel tépi egymást, próbálják a másik torkát elkapni, feltépni. Semmi rendszer nincs a mozdulataikban, de így is épp elég veszélyesnek tűnnek. Ahogy hátrál kifelé, tudomást sem vesznek róla, épp elérné az ajtót mikor egy test suhan el a feje fölött, és az ajtó melletti falba csapódik. A becsapódott lény azonnal felpattan és elrugaszkodik, a karmait kimeresztve ugrik Edward felé, bár inkább a mögötte lévő másik a cél, nem zavarja ha útközben eltiporja a férfit, aki menekülni próbálna.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Hétf. Feb. 21, 2011 6:33 pm

A környék szemrevételezésével csak lassítottam magam, és most szidom az isteneket, hogy nem tudom gyorsabban szedni a lábaimat. Szerencsére még látom a menekülőt, és az áldozatát, ezért félreteszem a bűntudatomat későbbre amikor lesz időm foglalkozni vele. Elkezdem lélekszakadva üldözni őket, nem is törődve vele, hogy a fegyverrel be van-e célozva vagy sem, és a zseblámpámat is inkább a lábam elé irányítom, nehogy félrelépjek ebben a nagy sietségben. Nem kímélem magam, utol akarom érni a szörnyet, és mint egy kamikaze rohanok a járat felé, ahol eltűntek a szemem elől.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Kedd Feb. 22, 2011 11:30 pm

Épp, hogy nem viszi le a kalapom a felettem elszáguldó test. Bár amúgy is fogtam ezt a kényelmes kis fejfedőt. De ha már így nézzük attól sem voltam ám messze, hogy a karommal együtt vigyék azt. Nem lett volna túl örömteli élmény egyik se. De most két tűz között állok, mikor ugrásnak feszül az egyik lény. Így le sem veszem a kezem a fejemről, így vetődök el a lénnyel egy ütemben, hogy bukfencben landolhassak és onnan felpattanva rögtön folytathassam utam a fény felé. De elég nekem már egy nyitott vagy gyengébben leszögelt ablak, hogy a párkányának ugorjak, hogy onnan a szabad ég várjon.

» Dokkok