Maverick/ Richard Archer

Születési név: Richard Archer
Álnév: Maverick
Faj: Genetikailag módosult ember
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1991 november 11., Gotham City
Életkor: 19 év
Magasság: 186 cm
Súly: 68 kg
Hajszín: Fehér
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: 0
Egészségi állapot: Egészséges
Család: Harold Archer(apa), Mary Greyman-Archer(anya)
Foglalkozás: Joghallgató
Oldal: Jó

Előtörténet:
Egy teliholdas éjszakán jöttem világra Gotham nyugati oldalán, egy kis kórházban. A szüleimnek a közelben volt egy házuk, ahol szerény körülmények között éltek. Apám történelemtanárként dolgozott egy középiskolában, anyámnak pedig bátyja, Jonathan zöldségüzletében volt állása eladóként. Máig ugyan ezzel foglalkoznak, úgyhogy sosem vetett fel minket a pénz. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért sosem alakult ki közöttük komoly veszekedés, tehát békés körülmények között nőttem fel.
Egészséges, de sovány, gyenge testalkatú gyerek voltam. Négyéves koromra kiderült, hogy rövidlátó vagyok, ezért attól kezdve szemüveget hordtam. Amikor iskolás lettem, gyámoltalan külsőm miatt, és mert soha nem tűrtem szó nélkül, ha valakit bántottak, hamar a "kemény mag" figyelmének középpontjába kerültem. Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna barátaim, viszont sok zaklatást kellett elszenvednem általános iskolás éveim alatt. Itt ismerkedtem meg Rob Duncannal is, aki máig a legjobb barátom és bizalmasom. A nagydarab, de rendkívül jólelkű osztálytársam sokszor védett meg engem, amikor bántani akartak.

Ahogy egyre idősebb lettem, annál inkább nyilvánvalóbbá vált számomra Gotham romlottsága. Tudtam, hogy ha ez így megy tovább, annak beláthatatlan következményei lesznek, de nekem nincs erőm megváltoztatni ezt. Aztán felbukkant a semmiből Harvey Dent, és új célt adott nekem. Az ő határozottsága, bátorsága, és persze sikerei rádöbbentettek arra, hogy úgy is lehet harcolni a várost beborító sötétség ellen, hogy az ember nem rendelkezik természetfeletti adottságokkal. Elhatároztam hát, hogy jogi egyetemre megyek, és én is ügyész leszek. Tizenhat éves koromtól kezdve tehát elkezdtem komolyan venni a tanulmányaimat, amiket eddig elhanyagoltam, és eredményeim egyre jobbak lettek.

Aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott az életem. 2007 szeptember 18-án történt. Valamiért a szokásosnál később indultam haza az iskolából. Alig tettem meg száz métert, amikor hirtelen kitört a vihar, úgyhogy futni kezdtem. Az iskola és a házunk között félúton volt egy gyár, amit mára már lebontottak. Már akkor is évek óta be volt zárva, állítólag valami környezetszennyezési botrány miatt. A komplexum hűtővízgyűjtőjét megkerülve szoktam általában hazamenni, de az nagyon nagy kerülő lett volna. Volt a tó közepén egy korhadt fahíd, amit mióta az eszemet tudom, soha nem lehetett használni, de senki nem vette hozzá a fáradtságot, hogy lebontsa. Átmásztam a szalagkorláton, és gyorsan megpróbáltam átmenni. Nem volt hosszú híd, legfeljebb öt méter lehetett. Az első néhány lépésnél semmi gond nem volt, úgyhogy megszaporáztam a lépteimet. És ekkor az egész híd recsegve-ropogva leszakadt. Rögtön nyeltem egy nagyot a vízből, aminek íze leginkább a rothadó húséra emlékeztetett. Fuldokolni kezdtem. Egyébként nem voltam rossz úszó, de a szél nagyon erős volt, és pont a tó belseje felé sodort. Elkezdtem teljes erőmből úszni arrafelé, amerre a szél sodort, hogy kiérjek a túlsó parton. Tíz perc küzdelem után már majdnem elértem a túlsó partot, amikor a testem hirtelen görcsbe rándult. Éreztem, ahogy az ereim egyenként pattannak el. Az agyamra jótékony homály borult, de még hallottam a mennydörgést, amiből rájöttem: villám csapott a tóba. Tudtam, hogy innen nincs menekvés, meg fogok halni. A világ elsötétült, és úgy éreztem, mintha egy feneketlen szakadékba zuhannék, majd minden megszűnt számomra...

Egy kórházban ébredtem fel. Mindenem sajgott, tele voltam égési sebekkel, de úgy éreztem, hogy nincs semmi komoly bajom. Amikor kinyitottam a szemem, a nővér felsikoltott, majd elrohant. Hamarosan visszatért egy orvossal, akinek az arcán határtalan meglepettség és öröm keveréke látszott. Amikor magához tért döbbenetéből, megszólalt:
- Az, hogy maga életben van, az csak csodával magyarázható, ugye tudja! A sors adott magának egy új esélyt. Biztos vagyok benne, hogy magára még nagy dolgok várnak!
Nem is tudta, mennyire igaza lett. Másnap kiengedtek a kórházból, mert semmi súlyos sérülést nem szenvedtem. Két más hatása viszont volt: a baleset következtében teljesen megőszültem, de valami rejtélyes a szemem meggyógyult, így többi nem volt szükségem szemüvegre.

Amikor visszatértem az iskolába, a második napon testnevelés órán történt az első furcsa dolog. Ötven fekvőtámaszt kellett volna csinálnom, amiből eddig harmincat is csak kínkeservesen sikerült lenyomnom. Végül a tanár százharmincnál állított le. Ettől kezdve fokozatosan elkezdtem próbálgatni a határaimat, és rájöttem, hogy sokkal kitartóbb lettem,, mint egy átlagos ember. Hamarosan észrevettem, hogy a mozgásom is megváltozott. Ezelőtt meglehetősen ügyetlen voltam, de a balesetemtől fogva rendkívül kifinomult mozdulatokra voltam képes, valamint nagyon hamar képes lettem megtanulni különböző mozdulatsorokat. A sors valóban adott egy új esélyt: most már nem csak arra volt lehetőségem, hogy a bíróság előtt harcoljak a gonosszal. Egy hónappal a baleset után hozzá is láttam tervem megvalósításához: kondizni kezdtem, valamint torna, taekwondo és kobudo edzésekre jártam. Új képességeimnek köszönhetően gyorsan fejődtem. Egy évvel később döntöttem úgy, hogy már elég felkészült vagyok ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjek. Amikor elkezdtem igazságosztói működésemet, álruhám még csak egy fekete kapucnis pulóverből és napszemüvegből állt.

2010-ben befejeztem a középiskolát, és jelentkeztem a jogi egyetemre. Korábbi eredményeimnek hála elsőre felvettek. Itt ismerkedtem meg az iskola egyik legmegbecsültebb tanárával, Howard Flinthouse professzoral. Ez az idős férfi óráin mindig már szinte vallásos áhítattal beszélt a Sötét Lovagról, a hősről, aki meg fogja menteni Gothamet a pusztulástól. Tudtam, hogy ahhoz, hogy a bűnözők rettegjenek tőlem, és a többi álruhás bűnüldöző megbecsüljön, nem csak erőre, hanem stílusra is szükségem van, ezért úgy döntöttem, hogy feltárom a titkomat a professzor előtt. Rob után ő volt a második ember, akinek elmondtam az igazságot. Ahogy reméltem, ő örömmel hajlandó volt segíteni nekem. Kapcsolatait megmozgatva valódi "felszerelést szerzett nekem. Így született meg végül Maverick.

Jellem:
Nagyszájú és szemtelen, de azok iránt feltétlen tiszteletet tanúsít, akiket arra érdemesnek tart. A legfőbb vezérlő erő az életében az igazságérzete, nem bírja elviselni, ha ártatlanok szenvednek. Könnyen barátkozik, és barátaihoz rendkívül hűséges. Fegyelmezetlen és szétszórt, de ha nagyon motivált valamiért, úrrá tud lenni ezen a tulajdonságain. Mindemellett önfejű, és utálja, ha parancsolgatnak neki, de ez nem azt jelenti, hogy nem képes együttműködésre, csak ki nem állhatja az erőszakos vezéregyéniségeket.

Szakképzettség:
Fekete öves a taekwondoban(rúgásokra építő harcművészet), a kobudóban(ősi japán fegyverek) , valamint kiváló tornász Középfokú spanyol, valamint alapfokú latin nyelvtudással rendelkezik. Második félévesként jogi ismeretei még csekélyek, de folyamatosan fejlődnek.
Képességek:
Emberfeletti kitartás: Balesete következtében az agyában az izomműködésre vonatkozó szabályozó mechanizmusok megváltoztak, ezért ötször kitartóbb, mint egy olimpiai hosszútávfutó. Akár ötven kilométert is képes sprintelni megállás nélkül, vagy akár 36 órán keresztül megállás nélkül harcolni.
Megváltozott idegrendszer: Mozgáskoordinációja különlegesen kifinomult, gyakorlatilag bármilyen ember által kivitelezhető mozdulatsort képes végrehajtani. Az új idegpályái sokkal gyorsabban alakulnak ki, mint más embereknek, így a különböző mozdulatokat sokkal gyorsabban sajátítja el.

Felszerelések:
Jo

Tonfa

Ruházat:

(sajnos csak ilyen képet találtam) Ezen kívül még az avataron látható maszkot és fekete napszemüveget visel.

Engem miért hagytatok ki?

Nem hagytunk ki, nekem nincs jogom előtöriket ellenőrizni, Stalker pedig nem új játékos, az ő előtörténetén csak átfutottam, és elfogadtam, mert már ismerjük a játékát.


Joker valószínűleg nemsokára leellenőrzi a történeted.

Addig is légy türelemmel!

Ré

Bocs a sürgetésért, ezt nem tudtam!

Köszönöm szépen, akkor az adatlapomat már ott csinálom meg.