A buszos utazás sajátos alkalmazásával megóvtam magam egy hosszú sétától, s viszonylag hamar haza is értem. Mikor Samson meglátott, öreg szíve majdnem megállt a döbbenettől. Azt láttam, hogy merő szennyvíz vagyok, de a szagomat csak a sisak levétele után éreztem meg. S a legrosszabb csak ezután következett. A tükörbe nézve egy szaros páncélt viselő, karikás szemű, beesett arcú szerencsétlenséget láttam. A vérten nyoma sem volt már az egykori csillogásnak, Immáron külsőm is olyan lett, mint lelkem. Megtört, szennyezett, taszító. Kudarcot vallottam, még itt is. Azt az egy kopaszt is alig bírtam elintézni, és társai, akik pedig szinte még gyerekek voltak, is elmenekültek. Úgy éreztem Isten súlyt engem. Semmi sem sikerült, mind a szívügyek terén, mind a harcban elbuktam. Dühösen a falba csaptam egyet. A tükör leesett, de elkaptam, mielőtt eltörhetett volna. Hét évnyi balszerencse hiányzott volna a legkevésbé. Látva dühkitörésemet, Samson barátságosan a vállamra tette kezét, s kedves hangon szólt.
-Ne törődjön a gondokkal úrfi. Mindenkinek lehet egy- egy rossz napja.
-Igaz… De hány embernek van rossz élete? Hány embert súlyt így az élet még Samson?
-Ugyan már, túl reagálja…
-Nem reagálom túl! Nézz rám! Mit látsz? Huszonegy éves vagyok, soha sem volt barátnőm, azt sem tudom, hogy kell csókolózni, viszont nyakig szarosan jöttem haza a csatornából a semmiért…
-Tegye hozzá azt is, hogy megmentette egy ártatlan hölgy életét annak idején. Ön jól harcol uram, elkötelezett, de mindennek megvan az ára.
-Inkább takarítsunk Samson.
A ruha már szinte fertőzés veszélyes volt, így hát gyorsan átöltöztem, s Samson segítségével hozzáláttunk a letisztításához. Fertőtlenítő szerrel, és az összes létező szappannal, na meg bő vízzel dolgoztunk, így sikerült egészen újszerű állapotba hoznunk. A biztonság kedvéért két teljes flakon sprayt is ráfújtam, hogy még csak emlékképe se maradjon a szagnak.
A kopasz ember levágott fejéről sem feledkeztem meg. Eltettem egy hűtőtáskába, amit egy légmentesen záródó ládába tettem, a szagok miatt. A kis trófea jól jön majd, mikor visszatérek a kanálisba, hogy végleg leszámoljak az ottani patkány kolóniával.
Mivel eléggé elfáradtam, a tisztítási művelet után újból letusoltam, majd tiszta pizsamát öltve ágyba bújtam. Viszonylag hamar elaludtam, ám nem volt nyugodt álmom. Lidércnyomás gyötört. Először levágott fejek keringtek körülöttem, véres, kifordult szemekkel. A rémképek után egy történetbe csöppentem. Futottam, de nem valaki elől, hanem valaki után. Egy lány szaladt előttem, nem nézett hátra, de felismertem Esther barna fürtjeit. A csatornákban voltunk, s a víz egyre mélyült, amitől lelassultam, ám az álomhölgy változatlan sebességgel futott, így egyre jobban lemaradtam. Utána nyújtottam a kezemet, de Ő eltűnt az egyik kanyarban. Mikor odaértem, már csak egy hármas elágazást láttam. Mindenfelől hangokat hallottam, de mindegyik más volt. Jobbra Esther éneke zengett, balra halálsikolyok és hörgések, egyenesen pedig nem hallottam, hanem láttam, egy öltönyös fickót, drága autóval, és az én arcommal. Tettem egy tétova lépést a lány felé, majd balra, s hirtelen felébredtem. Teljesen leizzadtam, a paplan és a lepedő szanaszét volt hányva.
Az óra reggel fél hetet mutatott. Tekintve, hogy mikor értem haza, s meddig voltam még fent, ez igen korai óra volt még, alig aludtam valamennyit, így hamar ismét elnyomott az álom. Ezúttal békésen aludtam, s Samson ébresztett.
-Kelljen fel úrfi, hamarosan megjön a szabó?
-Milyen szabó?- kérdeztem álmos hangon, s kitöröltem a csipát a szememből.
-Ma este elmegy egy bálba uram. Nyilvános ünnepség lesz az egyik kultúrházban, s úgy gondoltam önnek is ott a helye.
-Viccelsz velem?
-Hamar, ki az ágyból!
Kelletlenül, de felkeltem, megmosakodtam, s a szabó öltönyeit is felpróbáltam. Egy sötét kék darab, fehér csíkokkal különösen jól állt, így meg is vettük.
Az este túl hamar eljött. Samson kíméletlen volt, s személyesen fuvarozott el a helyszínre, megbizonyosodott róla, hogy bemegyek, majd elment.
Odabent elegáns emberek táncoltak, vagy beszélgettek, s a háttérből kellemes zene szólt. Kicsit beljebb mentem, s körülnéztem. Minden olyan idegen és nyomasztó volt, de találtam valamit, ami csábítóan hívogatott. Egy bár pultot. Szerencsére volt egy üres hely is, így leültem, s rendeltem egy martinit. Hirtelen egy női hang szólalt meg mellettem.
-Nocsak, még egy őrült, aki keverve szereti.
Odapillantottam, s egy szőkésbarna hajú, barna szemű csajt láttam. Annyi idős lehetett, mint én. A szemébe néztem s abban a pillanatban felborult a világ. Igéző barna írisze volt, s a parfümje sem volt semmi. Teljesen zavarba jöttem, kortyoltam egyet az italból, de majdnem magamra öntöttem.
-Hogy én? Khm.. igen, úgy finom… Miért te is úgy iszod?
-Hogy másképp te buta? –szólt kedves hangon, mely alapján nem tudtam eldönteni, komolyan ilyen, vagy csak játszadozik velem. –Miért ülsz itt egyedül? Gyere, táncoljunk egyet. Megragadta a karomat, s elhúzott az asztaltól. –Hű, micsoda izmok… Gyúrsz?
-Hátő… izé… régebben gyúrtam.
A lány mosolygott s bevitt a táncparkett közepére. Jól mozgott, de én ügyetlen voltam.
A hölgy kedves volt, így lassan kezdtem oldódni, s eszembe jutott modortalanságom.
-Jaj, még be sem mutatkoztam. Amadeus Osborn vagyok.
-Amanda Chapmann, örvendek.
Az este egyre csak telt, s mi egyre többet beszélgettünk. Nevetgéltünk is, s végül oda jutottunk, hogy egyre közelebb került hozzám az arca. Már csak néhány centire volt az ajka, s kezdett csücsöríteni. Az utolsó pillanatban esett le, hogy meg akar csókolni. Sebesen eltoltam magamtól, s habogva mentegetőztem.
-Bo- bocsánat, de mennem kell. Khm… halaszhatatlan dolgom támadt.
Azzal a választ meg sem várva otthagytam a meglepett lányt. Fogtam egy taxit, s hazamentem. Barna szeme beleégett az agyamba, illata még az orromban volt, s szívem a torkomban dobogott.
Samson otthon volt, mikor megérkeztem, s barátságos hangon kíváncsiskodott.
-Milyen volt a parti? Találkozott csinos hölgyekkel?
-Jó volt, találkoztam, de most hulla fáradt vagyok. Ne haragudj, de le kell feküdnöm.
-Kifárasztották a tüzes menyecskék? –csipkelődött, de hangjából kiszűrődött, hogy érzi, nem stimmel valami.
A szobámban levettem a zakót, majd leültem a számítógép elé. Hamarosan megjelent az Esthert ábrázoló háttérkép, s lassan kezdtem magamhoz térni. Csinos nővel ismerkedtem meg, s tényleg tetszettem neki, mégis, még mindig jobban szerettem Esthert, Eltéphetetlen szálak fűztek hozzá, holott jól tudtam nem szeret, hiszen egyértelműen a tudtomra adta három évvel ezelőtt. Most viszont volt egy lehetőségem, de nem éltem vele. Hülye voltam…
Az interneten először a híreket olvastam át. Benne volt, hogy találtak egy torzót, de a fejét még nem találták meg. Valószínűleg csak én tudtam arról, hogy hol is van valójában az említett testrész.
Brutális kegyetlenségről írtak, így hát ki is kapcsoltam a computert, s lefeküdtem aludni.
Álmomban vívódtam. Esther arca és a lány barna szeme kísértett. Fogtam Esther kezét, de a táncos hölgy illatát éreztem. Az egész olyan…zavaros volt.
Másnap reggel megreggeliztem, majd a reggeli rajzfilmeket néztem. Különös módon, ezek nyugtattak meg a leginkább. Később a siklómat próbáltam megszerelni, de nem jutottam sokkal előrébb vele, így ismét a számítógép előtt kötöttem ki. Fájt a torkom, ezért egy bögre mézes tejjel böngésztem a weblapokat. Olvastam vicclapokat, néztem vicces videókat, s zenéket hallgattam, így estére jó kedvem kerekedett. Ám ez az öröm azonnal alábbhagyott, amint a hírekhez tévedtem. Különös gyilkosságokról írtak, és egy vállalatról, mely veszélyben volt. Mikor megláttam az egyik áldozat arcát, majdnem kiköptem a tejet. Azt a lányt is meggyilkolták, akivel előző este összeismerkedtem. Szívem kalapálni kezdett, kénytelen voltam bevenni egy gyógyszert, annyira ledöbbentett. Szép szemével már soha többé nem kacérkodhat. Fiatal és valószínűleg ártatlan volt, akárcsak Esther. Jézusom! Esther! Hiszen akkor ő is veszélyben van. Még egyszer átfutottam a cikket, s elhatároztam, a végére járok az ügynek. Akárki is a gyilkos, el kell kapnom, ha egy kicsit is kockáztatja szívem hölgyének életét.
Tárgy: Osborn rezidencia 
Szer. Dec. 22, 2010 7:10 pm
