A Szikla a Messiás ellen

Róma, Colosseum. Az idő kedvező a harcra: napos idő van, de még a madarak sem csicseregnek. Minden néma, mint Róma dicső éveiben a Colosseum alagsora, ahová a halottakat vitték.
Körbenézek. Ma senki sem fogja ünnepelni a győzelmemet. Ez egy leszámolás, Szikla ellen csak a fegyverem, az öklöm, és az eszem van, de biztos vagyok a dolgomban. Szépen lassan elindulok a beton alapú lépcsőn a harcmezőre...

Na akkor egymással szemben álltok, az aréna két átellenes pontján. Ahogy nézitek egymást a közönség egyre hangosabb, a harc kezdete már csak rajtatok múlik. Ki teszi meg az első lépést. Adam közeledik az ellenfeléhez, és várja a támadását.

//A köreitek egyszerre folynak, bárki írhat először, úgyis egyidejűleg fog folyni a cselekvés.//

/kezdd te, Teo, mert én már leírtam, hogy mit cselekszem! //

Meglátom Sziklát, már lent vár a kűzdőtéren. A tömeg most éljenezne, ha volna, de itt maximum csak a halottak szemlélhetik a gladiátor játékokat. Miközben laza léptekkel közeledek a lépcsőn a kűzdőtérre, előkapom két fegyveremet, és vízszintesen kinyújtom mindkét karomat. Újjaimon pörgetem a fegyvereket, mint valami elcseszett Lucky Luck . Közben harsogom, hogy meghallja, amit mondok:
-Szóval Te vagy Szikla? Sajnálom, hogy végeznem kell veled, sokra vihettük volna együtt. De a bűnözők még várhatnak... elbúcsúztál szeretteidtől?
Felkészülök rá, hogy esetleg még azelőtt elkezdi a támadást, mielőtt leérnék a kűzdőtérre. Ez esetben könnyű célpont lenne,mialatt elakarna jutni hozzám, addig én tüzelnék,majd félreugranék "halálos" csapásaitól.

A srác nem beszél. Helyette előkapja a kését. Szerencsére volt már gondom késekkel, így kitudom védeni szúrásait-vágásait. Terelem a figyelmét a beszéddel, aztán amilyen gyorsan csak tudom, célba veszem karddal teli kezét, és meghúzom a ravaszt. Időt nem hagyva a reagálásra felgyorsulok, és vagy egy lábsöpréssel fejezem be a mozdulatot, vagy bal kezemet üressé teszem ,amivel hárítom a késelést, és a pisztolyt a gyomrához szegezem, közelről berepítve a skúlót a hasfalába.

Szikla feltápászkodik, és késével a mellkasom felé hadonászik. Pont erre vártam. Említettem már, hogy kések ellen volt már dolgom? Minden tudásomat előveszem, hogy ne is tudjon megszúrni. Viszont a kard miatt nagyon nehezen tudok hozzáférkőzni. De próba szerencse:jobb kezemmel egy erős, gyors horgot próbálok bevinni a fejére, ahol- szerintem- a legkevésbé van védve a kard által. Ha ez sikerül,bal lábamat ráigazítom Szikla combjára, jobb lábammal meg eltolom magamat jobb lábától, így rugaszkodva el a combjairól .Ha hanyatt érkezek a földre, az sem baj, a két sas csőre már a testére lesz irányítva.

Majdnem ott maradtam, Szikla kardja majdnem lecsapta a kezemet. Ezt a kört én nyertem, de jobb odafigyelni, nem bízhatok semmit a véletlenre.
A fizika engem igazol: az elrugaszkodás sikeresen végbement, Max Payne stílusban távolodom ellenfelemtől két fegyvert a kezemben tartva. Miután háttal a földre érkeztem, megpróbálok célozni, és lőni. Lábra célzok, esetleg hasfalba, ugyanis nem akarom még megölni ellenfelemet.
Ha azt látom, hogy ellenfelem megrohamoz, balra kezdek gurulni, kitérve ezzel a kardcsapásai elől.