Színház

Gotham mindig is nagy becsben tartott színháza, ahol rendszeres előadások vannak minden héten. Az érdeklődés nem túl nagy, de mindig van vendég. Új építésű színház, ezért történelemmel nem rendelekzik, alig 10 éves lehet. A Wayne alapítvány építtette.

A színház eldugott díszlettermében egy nő ül magányosan. Körülötte jelmezek, maszkok, kellékek hada. A tükör előtt arcát érinti meg, mintha csak nem hinne a szemének amit lát. Majd elsírja magát. A halvány piros világítás az, mi mind össze fényt ad a helységben.

-Nem... nem hiszem el... ez nem lehetek én...



Mondogatja maga elé, miközben könnyeit törölgeti. Aztán egy hang szólal meg a helység végéből.

-Dehogy nem... te az én teremtményem vagy.

Egy férfi jelenik meg, kinek arcát nem látni, majd oda nyúl egy malac maszkhoz, amit felvesz, és elmosolyodva lép a nő elé. Végig simítja annak arcát, és homlokon csókolja.

-Milyen gyönyörű vagy. Csodálatosan szép. Gyönyörű párt alkotunk.

Ezzel a nő rémülten néz a férfire, aki ismerős neki, nem is kicsit. Hisz Vincent Pygen tette azzá, ahogy most kinéz. Megrökönyödve néz az alakra.



Az hirtelen megragadja a kezét, és kirángatja a díszlettárból, és a színház színpadára húzza. Az épület kihalt, nincs ide bent senki, hisz már éjfél körül lehet. Aztán hirtelen megszólal valami... zene... táncolni kezd Pygen a nővel miközben malac módjára horkant nevetése közepette, és szorosan magához húzza a párját.

-Kedvesem... lesz egy kis dolgunk...



//Erre a zenére táncolnak (2:00 percnél) //