Katonai támaszpont

A kocsival minden gond nélkül menekülőre tudják fogni a testvérek, és apjuk. A helikpoter magasba repűl, majd pedig azonnal követni kezdi a lopott járművet. Ha viszont bárki is felnéz a gépre, tisztán kivehető Sarah alakja immáron, aki egy a leszállósínre erősített katonai gépfegyver mögé űl, és tüzelni kezd saját családjára. Már nemszórakozik. Nem akar kockáztatni, egyszerűen csak meg akarja ölni őket. Végleg... A golyók Jared kristályos bőrét többszőr is megütik, és ez már éreszhetően fájdalmas. Kemény védőburka meg is reped több helyen, az erőteljes találatok után. Sarah ordítva kiált, amit még a menekülők is hallnak.

-KÖZELEBB, barmok! KÖZELEBB!!

A gép kicsit alább ereszkedik, majd abban apillanatban Sigmund hatalmas testével a helikopter farkát ragadja meg. A semmiből tőrt elő, hatalmas lyukat vágva a talajban, ahogy feltört. Nem tudni milyen nehéz lehet, de könnyedén lerántja magával a helikoptert, ezzel Jared, Charlie és apjuk egyre távolabb kerül. Majd egyszer csak hatalmas robbanást hallani... De csak a füstöt látnia távolban, semmi mást.

A jármű egyre csak távolodik a támaszponttól, és lassan már a Gothamra vezető hidakhoz ér a család. Senki nem állította meg őket, és fel sem tartóztatták egyiküket sem. Úgy néz ki vége a megpróbáltatásoknak... legalábbis remélhetőleg. A fekete füst egyre halványabban látszik, és nem hallani semmit. Se Sigmund ordítását, sem semmi mást.


//Folytatás: Gotham város :: Burnley :: Jackson ikertestvérek búvóhelye//

//Előzmény: Gotham város :: Város Háza és Pénzügyi kerület :: Minisztérium//

A testvérpár, úgy 3 km-re lehet a támaszponttól, mikor megáll az őket szállító terepjáró. A sofőr hátra fordul.

-Megérkeztünk.

Majd pedig neki áll a kiselőadásnak.

-Az ülések alatt találnak egy-egy kisebb ládát. Ha kinyitják, találhatnak benne 2 pár füst gránátot, egy hangtompítós 9mm-es fegyvert 2 tárral, kódtörőt, és egy hőérzékelőt. Továbbá egy-egy kommunikátort, amivel tarthatják egymással, és velem is a kapcsolatot. Ezek lesznek az önök eszközei. A feladat egyszerű. Bemennek, elvégzik a dolgukat, és értesítenek, mikor a kijárathoz közelednek. Ott fogom várni magukat, hogy elhagyjuk a helyszínt. Kapnak maguk mellé még egy társat is.

Nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. A kocsiban ülve, csak némán utazok, még csak a visszapillantó tükörben sem nézem meg a két utast. Rá érek még. Kevés információt tudok róluk, de azt mondták, nem is fontos. Csak az az orvos. De akkor is, többet kell tudnom erről a testvér párról. Minden esetre, most nem állok le kérdezősködni. Az egész úton csak a környezetet nézem, míg nem megérkezünk. Gotham külvárosa... egy katonai támaszpontra belógni, nem könnyű feladat, de megoldható. Megoldom. Az anyósülésen ülve, csak hallgatom a sofőr eligazítását, és amikor rám kerül a sor, csak akkor tekintek hátra, és csak kicsit biccentek köszönés képen. Ezek után kiszállok a kocsiból, és becsapom az ajtót magam után, és várakozóan nézek az ikerpárra, hogy jönnek-e. Nem sok kedvem van csapatban dolgozni, főleg úgy, hogy sehol nem tudtam ennek a Jarednek, és Charlienak utána nézni, és még nem is közöltek velem sokkal többet az alapvető dolgoknál. Megigazítom hosszú ballon kabátomat, és a korábban kapott fegyvert elteszem a gránáttal, tárral, hőérzékelővel, és kódtörővel együtt. Kommunikátor a fülemben a maszkom alatt rejtve, így indulásra készen vagyok.

-Mennyünk.

Szólok hátra, és már el is indultam a cél irányába, nem várva válaszra, vagy bármi másra.

//Előzmény:Gotham város :: Város Háza és Pénzügyi kerület//

Miután kezet fogtunk, még mindig nem bízok benne, beültettek egy kocsiba minket. Máris a támaszpont felé suhantunk. Kaptunk egy bizarr harmadik embert is, aki egy elég furcsa jelmezben ülte végig az utat. Halálos csendben. Még egy ember, akiben ki tudja bízhatunk-e egyáltalán. Némileg viszolyogva, de azért elrakom a felszereléseket, bólintok Charlienak és a férfi nyomában el indulok, hevesen dobogó szívvel.

Ez meg ki a jó isten? Ráadásul ebben a maskarában, elég röhejesen néz ki szerencsétlen. Nyilván velünk együtt küldték, hogy ellenőrizzen minket? Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki tudja, hogy miért is vagyunk itt. Egy mozdulattal elteszem a felszerelést, fülembe nyomom az adóvevőt. A férfi mellé lépek, belekarolok bal oldalról és szelíden egy másik irányba irányítom, mint amelyikbe ő kezdett el menni.
-Bocs édes, de tudok egy csendesebb utat, ahol feltűnés nélkül bejuthatunk....-
Mondom halkan, hisz a felépítése a helynek még mindig itt van a fejünkben, és van egy kisebb forgalmú rész, ahol besurranhatunk.
-És mond, nem érzed magad hülyén ebben a kosztümben?-
Cseverészek vele, nem mintha nem lennék ideges, hisz egyszer már elszöktünk innen, most meg önként megyünk Sarah elé. normális vagyok én?

Mikor elindulok, Charlie valami csendesebb útról beszél. Volt már itt, ezért nem fogok vitatkozni vele. Hagyom, hogy vezessen. Bölcsebb ez a döntés, mint hogy most a saját fejem után mennyek. Elvégre most nem piti bűnözőkkel nézek szemben, hanem talán egy magasabb kategóriával. Bár nekem egy kutya. Tetteiért bűnhődni fognak. De gondolatmenetemből a lány zökkent ki. Kérdése provokáló, és sértő, de engem nem fog tudni felhúzni. Tömören, komoly hangon válaszolok úgy, hogy rá sem nézek Charliera.

-Nem.

Majd pedig tovább haladok. Alig néhány perc múlva viszont az időjárást kifordítja valami. Villámlani, és dörögni kezd az ég. Nem beszélve a zuhogó esőről. Talán most ez az eső lemossa Gotham utcáiról a szennyet. Nem vagyok ott, hogy vigyázzak az emberekre. Helyette a katonaság felé tartok. Még mindig nem tudom mit is keresek itt. Az eső miatt kicsit felhajtom a bőrkabátom gallérját, és meghúznám magam, bár tudom nem segít. Fel szemmel tekintek a testvérpárra, és nekik szegezem a kérdésemet.

-Dr. Benett miatt jöttem. A feladatom, hogy kihozzam őt onnan élve, és vigyázzak az épségetekre. Nem mondtak nekem semmi mást, így örülnék, ha felvilágosítanátok. Megtennétek?

Hallgatom a lány helyreigazítását. Sanyarú sors, csak nehogy sírjak. Arcomon semmiféle sajnálat, megbánás, keserűség, vagy együttérzés nem látszik. Ugyan azzal a komolysággal nézek, mint eddig. Elismerem, nem lehetett egy leány álom, de élnek. Ami pedig nem öl meg, az megerősít. Csak egy fél pillantást kap Charlie az elmondottak után, nem többet. Jared elhallgattatná őt. De viszont magamból kiindulva tudom, jobb ha kiadja magából az ember. Mondjuk nem érint meg a története. Amikor a nevem felől kérdez a lány, csak komoran válaszolok.

-Nem.

Ezzel pedig haladok tovább. Nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak, és minél kevesebbet tudnak rólam, annál jobb.

-Úgy hívtok ahogy akartok. Nem érdekel.

Teszem még hozzá érdektelenül. Tényleg nem érdekel, milyen megnevezést aggatnak rám. Az viszont sokkal inkább, hogy a kis sétánk hová vezetett. Egy csatorna fedél. Vagy valami hasonló. Talán egy szellőző vége. Eltekintek a támaszpont irányába, és látom a reflektorokat. Jó lenne sietni. Ahogy elnézem a lejáratot nem egy egyszerű pince lakat őrzi.

Nocsak... okoznak meglepetést ezek a kölykök. Az egyikük olyan, mint valami kristály bőrű,a másik meg folyékonnyá válik. Nem találok jobb szavakat rá. Magamban megdöbbenek, de nekik mind ezt nem mutatom. Viszont a hadnagy tájékoztathatott volna hogy nem egyszerű emberekkel hatolok be a komplexumba. A szellőzőbe leugorva, vissza teszem magam után a rácsos fedőt, és leghátul követem a testvérpárt. Egészen egy elágazásig, ahol megállok, és a talán már megszokott hangon szólalok meg.

-Külön kéne válnunk.

Ekkor megbököm Jaredet, és a rácsra mutatok.

-Megtennéd, kérlek?

Kérdem, és ezzel a nem túl kifejtett kérdésemmel utalok arra, hogy jó lenne ha tenne azért, hogy a rács ne gátolja az utamat. Jó erőben van a srác, és legyen már neki még egy kis siker élménye. Ha kinyitja, elindulok balra, ha nem, akkor hátra maradok, és megoldom magam. Együtt feltűnőek lehetünk. Az biztos, hogy külön kéne válnunk. A kommunikátoron keresztül, úgy is tudjuk tartani a kapcsolatot.