HomeDC Comics frpgGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az FRPG-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
....................
Egy a marvel képregények világában játszódó frpg, ahol világméretű gondok burjánzanak napról-napra. Asgardiak, skrullok, mutánsok, szuper-humánok vívják harcukat a jó ügy érdekében. A honlap újra indult, és csak rád vár, hogy részt vegyél a híres sorozat által alkotott világban, ahol új kalandok várnak rád. Találkozz Superman ellenségeivel, és vedd fel velük a harcot csapatban, vagy egyénileg. Metropolis csak rád vár!
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Stalker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Stalker
Játékos
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2011. Feb. 26.

TémanyitásTárgy: Stalker    Szomb. Feb. 26, 2011 7:13 pm

Születési név: Jason Kariel
Egyéb név: Stalker
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1981.05.24., Washington DC
Kor: 30
Magasság: 180 cm
Súly: 85 Kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: AB+
Egészségi állapot: Egészséges
Család:
  • Feleség: Jennifer Kane
  • Fia: Jason Kariel

Foglalkozás: Zsoldos
Oldal:Semleges



Előtörténet:

Az ifjú titán

Amerikában születtem, apám egy tábornok volt az amerikai hadseregben, anyám egyszerű háztartásbeli. Egy békés családi házban éltek Washington zöldövezetében. Apám keresett annyit, hogy anyámnak ne kelljen dolgozni és, hogy felső középosztály-béli színvonalon tudjanak élni, ezért törvényszerű volt, hogy akarnak egy gyereket. Apám régi vágású férfi volt, aki mindenképp fiúgyermeket akart. Ez a vágya teljesült is, ugyanis egy délután alkalmával megszülettem.

Általános iskolás koromig átlagos gyereknek voltam mondható, jártam bölcsödébe és óvodába, játszottam és mikor elértem a megfelelő kort iskolába mentem. Viszont az iskola nem volt átlagos, ugyanis apám katonai általános iskolába iratot be, ahol a kezdetektől fogva fegyelemre neveltek. Ezek alatt az évek alatt kezdtem el tanulni különféle küzdősportokat, illetve belekóstoltam a számítógépek kezelésébe is. Sikeresen végeztem el az iskolát, kitűnő eredménnyel, ezért törvényszerű volt, hogy a középiskolám is katonai középiskola lesz. Négy évet töltöttem itt. Ez alatt az évek alatt tovább tökéletesítettem a közelharci tudásomat, illetve már elkezdték velünk gyakoroltatni a lövészetet is. Elméleti szinten stratégiákat gyakoroltunk, mit kell tenni, ha körbevettek, csapdakészítés és még sok más taktika.

Középiskola után felkeresett egy CIA-s ember. Közölte, hogy felfigyeltek kitűnő teljesítményemre, mint fizikálisan, mint mentálisan és most indítanának egy különleges kiképzést, amire kiváló alany lennék. Megkérdeztem, hogy ezen kívül még milyen lehetőségem lenne. Azt válaszolta, hogy tárt karokkal fogadnának a különleges egységeknél, a tiszti karon, ilyen eredményekkel szinte bárhol, viszont, ha őket választom, akkor azzal beírnám a nevemet a modern hadviselés történelmébe. Elképzeltem, hogy apám mennyire büszke lesz rám, ha igent mondok. Pár percig csak gondolkoztam, mérlegeltem és végül igent mondtam.

Ahol szellemek teremnek

Kezdetét vette az öt éves speciális kiképzésem. Rajtam kívül még nyolc ember válogattak be a programba. Azt mondták, hogy a tréningek végén mi leszünk Amerikai egyik legveszélyesebb fegyverei. Hazudtak… Mi vagyunk Amerikai legveszélyesebb fegyverei. Megtanítottak minket hogyan legyünk észrevétlenek, speciális szerkezetek használatát, szinte az összes fegyverrel és járművel megtanítottak bánni, ebbe beleértve a robbanószereket is, töménytelen mennyiségben tervrajzokat mutogattak. Röviden összefoglalva egy bárhol és bármikor bevethető osztagot képeztek. A fizikai edzéseken egy speciális harcmodor tanítottak meg nekünk, ennek lényege a gyorsasság volt, egy ütéssel kábítottunk vagy öltünk. Tisztában voltak vele, hogy találkozhatunk akrobatikát igénylő helyzetekkel, ezért parkourt tanítottak nekünk.

Miután letelt az öt év már csak egy vizsga volt hátra.

- Uraim! Amit itt láthatnak maguk előtt az nem más, mint a mi kis akadály pályánk! – egy ezredes áll kilenc katona előtt és tartja az eligazítást. A teremben egy roppant bonyolult akadály pálya látható, kamerákkal, mozgás- és nyomásérzékelőkkel. – Felszerelésük maguknál van. Kariel! Maga az első!

Egy katona kilép a sorból, ruházata teljesen fekete, egy póló, egy katonai nadrág és egy bakancs van rajta. Hátán egy M4A1 speciális változata látható, oldalán egy pisztoly és egy kés. A katonai nadrág zsebei számos kütyüt rejtenek. Fején egy szemüveg látható, három „szeme” van és az üvegei zöldek.
- Igenis uram! – mondja, majd nekikezd az akadálypályának.

Jason elindul és átveti magát a korláton egyenesen az első terembe, ahol semmilyen akadály nincs. Elindul az ajtó felé és elővesz egy száloptikát, majd átdugja az ajtó alatt, körbekémlel és kiszúrja a kamerát, ami az ajtót és a környékét pásztázza. Előveszi a pisztolyát és résnyire tárja az ajtót, bedugja a pisztoly csövét rajta, majd megnyom egy gombot, a kamera megáll és a rajta lévő piros lámpa kihuny. Jason átrohan a termen, egyenes a kamera vakfoltjába, vagyis oda, ahol már nem látja kamerát. A katona sorra veszi az akadályok, minden termen áthalad, néhány helyen használja a szemüvegét, hogy észrevegye a lézersugarakat. Ahol mozgás-vagy nyomásérzékelők vannak ott egy különleges EMI gránátot dob a terembe. Jason szobáról szobára halad, kúszik, mászik, falon fut, deaktivál, aktivál, mindezt úgy, hogy a képernyőkön, amiket az ezredes és a többi katona figyel semmi sem látszik.

- Jól van, Kariel! Átment! Látták, uraim? Így kell ezt csinálni! – közli az ezredes és vállon veregeti a kiindulópontba visszatért Jasont.


Ez alatt az öt év alatt történt velem egy rossz dolog is. Anyámat elvitte a rák. Nem engedtem meg magamnak, hogy összetörjek. Amerikának és apámnak szüksége volt rám.

Én vagyok a szörny az ágyad alatt…

Számos bevetésen vettem rész. Jártam Oroszországban, Afganisztánban, Irakban, Kubában, Panamában, egyszer még a Vatikánba is bekellett jutnom. Apámat időközben elvitte egy szívroham, de azért történtek velem jó dolgok is. A hírszerzésnél megismerkedtem egy lánnyal, Jeniferrel. Egy év randizgatás után összeköltöztünk, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk. Két éve voltam házas, mikor Jennifer teherbe esett. Pontosan kilenc hónappal később megszületett a fiam, Jason. Talán valamit én is örököltem apám maradiságából. Sokat dolgoztam, míg Jenny otthon volt Jasonnel, az egyik bevetésem alatt tört be a crach.

Argentínában egy gerilla táborba kellett betörnöm és megölnöm a vezérüket. Egy ismeretlen feltörte az ügynökség rendszerét és üzenetet küldött nekem. „ A felesége és a fia nálunk, mikor hazaért felkeressük magát!” A parancsnok azonnal beszüntette az akciót és hazahozatott. Közölte, hogy elbocsát a ügynökségtől, mert a családom távollétében nem tudnék dolgozni. „Távollétében”… Elraboltál őket és csak ennyit mondott az a kopasz féreg. Kirúgták és rá egy héttel felkerestek engem.

Nyugodtan fekszem az ágyamban, próbálok elaludni, de halk neszezésre leszek figyelmes. Felkapom a pisztolyomat és kinézek. Egy másik volt szellem álldogál a nappaliban és láthatóan szándékosan csinálta a zajt.
- Hello, Jason! Rég nem láttuk egymást… - szólal meg a szellem.
- Mit akarsz itt, Vlad? – válaszolok morcosan és ráfogom a fegyvert.
- Munkát ajánlok neked. Mostanában Gothamben ténykedek és próbálok összehozni valami kis bűnszervezetet, csak túl sok a konkurens. Gondoltam beszállhatnál te is… - kényelmesen leül az egyik fotelba és keresztbe rakja a lábát.
- Cseszd meg! Szerinted mi haszna lenne a hazámnak, abból, ha belülről tépem szét?
- Amerikának? Semmi. Neked? Visszakaphatod a családodat. Már elintéztem mindent, lesz szállásod, kapsz felszerelést. Neked csak magadat kell hoznod. Mit választásod? Amerika vagy a családod? – hangja végig hideg, mintha nem a hazájáról vagy emberekről beszélne, hanem tárgyakról.
- HOL VAN A CSALÁDOM? – üvöltöm a képébe.
- Biztos helyen… Dolgozz nekem és újra láthatod őket. Jah, és még mielőtt elfelejtem, ha meghalok a családodnak is annyi, ha megszeged a parancsaimat, a családodnak annyi. Negyvennyolc órát kapsz, hogy Gothambe utazz. Tudni fogom melyik géppel jösz, majd egy emberem elkísér téged. – Vladon látszik, hogy feljebbvalónak érzi magát. Megfordult és kisétál az ajtón.


Két nap múlva Gothambe mentem, ahol már várt rám egy autó. Elvittek a lakásba, amit nekem tartottak fent, ott megtaláltam a felszerelésemet is. Egy álruha, hozzá kaptam egy szemüveget. A jól megszokott M4A1 Ghost modot, egy beretta és egy cédula. „Üdv köztünk, Stalker!”

Jellem:
Bármire képes a családjáért és azokért, akik számítanak neki. Nyugodt, nem hirtelen haragú. Szemrebbenés nélkül öl, ha úgy látja jónak. Mindig szem előtt tartja a céljait. Kívülállók kőszívűnek hihetik, nem mutatja ki az érzéseit.

Szakképzettség:
  • Speciális pusztakezes és tussal való harcmodor (lefegyverezés, kábítás, csöndes gyilkolás
  • Lopakodás
  • Hacker képzettség
  • Robbanószerek használata
  • Fegyverhasználat
  • Képzett szerelő és szabotőr
  • Kínzások és kihallgatások mestere


Képesség: -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rébusz
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 572
Join date : 2010. Sep. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Stalker    Szomb. Feb. 26, 2011 9:50 pm

Hm!

Nézzük csak! A sztori fain lett, jól éreztem magam közben, el is fogyott az összes popcornom! Néhol kissé furcsa volt, de van ez így!

Egy kreditet nyomok a zsebedbe útravalóként, aztán vigyázz rá!

Sipirc adatlapot gyártani!


Játékos karakter: Adam Stamford, Mr. Pókerarc Mesélői karakter: Rébusz Mesélői szín: Hupilila
Mester, A Talányok Királya, alias 'Fed Est' -by Antidote Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Stalker
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Adattár :: Előtörténetek-
Ugrás: