HomeDC Comics frpgGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az FRPG-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
....................
Egy a marvel képregények világában játszódó frpg, ahol világméretű gondok burjánzanak napról-napra. Asgardiak, skrullok, mutánsok, szuper-humánok vívják harcukat a jó ügy érdekében. A honlap újra indult, és csak rád vár, hogy részt vegyél a híres sorozat által alkotott világban, ahol új kalandok várnak rád. Találkozz Superman ellenségeivel, és vedd fel velük a harcot csapatban, vagy egyénileg. Metropolis csak rád vár!
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Succubus (Raven Reydis)

Go down 
SzerzőÜzenet
Succubus
Játékos
avatar

Hozzászólások száma : 1
Join date : 2010. Nov. 13.

TémanyitásTárgy: Succubus (Raven Reydis)   Szomb. Nov. 13, 2010 8:11 pm

Születési név: Raven Reydis
Egyéb név: Succubus
Faj: Metahumán
Nem: Nő
Születési hely, idő: Hammerfest; 1990 december 21.
Kor: 20
Magasság: 170 cm
Súly: 60 kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Tejeskávé
Vércsoport: 0, Rh-
Egészségi állapot: Egészséges, pokolian.
Család:
Apa: Ki a fene tudja?
Anya: Immortalis
Testvérek: Anyámnak én vagyok az egyetlen gyermeke.
Foglalkozás: Bérgyilkos
Oldal: Gonosz

Előtörténet:
Nos nézzük, mivel illenék kezdeni. Talán elregélhetném boldog gyermekkoromat, amit fodros rózsaszín ruhácskában babákat dédelgetve cuki idősebb hölgyek között töltöttem el, akik fonogatták a hajamat és babusgattak. Nos az piszok nagy átverés lenne, ugyanis semmi ilyesmi nem történt velem. Néhányan azt vágják a fejemhez, hogy azért vagyok olyan, amilyen mert nem volt gyerekszobám, nos talán nekik van igazuk, fogalmam sincsen, de igazából nem is érdekel. A gyermekkorom annyira nem volt vészes, inkább azok a kamaszévek.. De nem szeretek rágódni a múlton, mert ami volt elmúlt, annál jobb is úgy. Na de gondolom mindenki unja már a szenvedésem, szóval ha ez a kérés inkább mesélek egy csöppet nem éppen átlagos születésemről.
Kezdjük a családommal, mert már ők sem éppen hétköznapiak. Hammerfest drága városában, az egyik legészakibb városban, illetve a városhatáron kívül van egy villa, vagyis inkább egy régies rezidencia egy különös kísértetiesnek ható ház. A népek a közelébe sem mennek, mert még a hitetlenek és tudatlanok is érzik, hogy valami gonosz lakozik ott, csak éppen mindenki másnak hiszi. Nos ez a gonosz nem más, mint négy eszméletlenül csinos nő, a nagynénéim, négy nővér. Azonban amilyen gyönyörűek olyan gonoszok, higgyék el nekem, első kézből tapasztaltam. Angyali külső mellett démoni lélek. Én sem vagyok egy tündércicuskapillangó, de hozzájuk képest még mindig egy félszent apáca. Jó, ez így talán túlzásnak hat, de egyáltalán nem az. Nem tudom mennyien tudják, hogy mi a succubus szó hagyományos jelentése, de szerintem ezt a nagynénéim révén szivárgott be a néphitbe. Ha azt mondom rájuk hogy rossz erkölcsű gonosz nők, még finoman fogalmazok. Olyan hetente váltogatják a pasijaikat, néha cserélgetik őket, mint a játékbabákat, emellett van néhány zavarba ejtő képességük, amiről persze az átlag népréteg nem tud. A férfiak legalább annyira imádják őket, amennyire félnek tőlük. Ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy a férfiak „rejtélyes” módon eltűntek néhány találka után. Anne nénikém csengő nevetéssel úgy szokta mondani ő a monogámiát kedveli, a sorozatmonogámiát. A gond csak az, hogy az édes álcájukat elég nehéz elhinni, miután láttad, hogyan sütnek szép lassan ropogósra egy embert. Na de nem a nagynénéimmel kezdődött a dolog, hanem értelemszerűen az anyámmal. Anyámat Immortalisnak nevezték a húgai, én mindössze csak ennyit tudok róla. Nos a nevével ellentétben egyáltalán nem volt halhatatlan. Anyám is succubus volt, ahogy a négyesikerhúgai és én is. Anyám a legidősebb, azt hiszem olyan nyolcszáz éves volt, míg a húgai csak ötszázak. Ellenben ahogy mindenkinek neki is eljött a veszte. Éppen Párizsban kalandozott, amikor összeakadt egy pasival. Anyámnak nem volt túl nagy lelkiismeret furdalása, amiért elcsábította, majd szokás szerint reggel otthagyta. Sőt, kimondottan vajszívűnek érezte magát, amiért nem ölte meg. A probléma néhány hónap múlva kezdődött, anyámról kiderült, hogy terhes. Na itt vessük közbe, amikor valószínűleg mindenki kárörvendően nevet, hogy pontosan, nyolcszáz évnyi intenzív pasizás után, egyszer sem lett terhes, ez egyszerűen azért volt, mert ők egy más faj voltak. Amikor a húgaival hosszasan beszélgetett, arra jutottak, hogy az a párizsi férfi valószínűleg éppen olyan volt mint ők. Azonban bárhogy keresték, másodikra nem találtak rá. Ellenben megszülettem én. Főtt a fejük erősen, hogy mit kezdjenek velem, végül úgy döntöttek, örökbe adnak és amikor elkezdenek jelentkezni a képességeim, akkor értem jönnek.
Így kerültem a Reydis családhoz, akiktől a Raven nevet is kaptam. Végig abban a tudatban éltem, hogy az ő gyerekük vagyok. Ha úgy vesszük egészen normális gyerekkorom volt, leszámítva azt a néhány baromi furcsa álmot, amik khm... elég furák voltak. A szüleim arra fogták, hogy kamaszodom, na persze... A lényeg annyi, hogy tizenhat éves koromban elkezdődött a szívás. Az álmok állandósultak, minden éjszaka másik ember különös megdöbbentő dolgok. Aztán jött a tűz. Emlékszem, bementem a konyhába, hogy igyak egy bögre kakaót és nem vettem észre, hogy utána bekapcsolva hagytam a gázt. Amikor bejött a nevelőanyám, elkezdtem mesélni neki valami átlagos sulis történetet és felültem a pultra, illetve a forró gázra. Kis idő után az égett szagra eszméltem. Anyu baromira megrémült, amikor a nadrágom elégett, de a bőrömön semmi nyom nem maradt. Hiába tiltakoztam elrángatott orvoshoz, aki közölte, hogy teljesen normális vagyok. A következő jel rémisztőbb volt. Elpusztult az öcsém macskája, egy perzsamacska. Aznap vele aludtam, mert egy öt éves kölyköt teljesen megráz az ilyesmi. Valami nagyon büdösre keltem, arra, hogy valami csiklandozza az orrom. A macska volt az. Bocika (jó, elég hülye név egy macskának) földes bundával, de szinte teljesen normálisan ott feküdt az ágyban. Amikor ijedten kirohantam, elvonszolva az öcsémet, majd felvonszolva a szüleimet, a macska megint döglött volt, de senki nem tudta, hogyan mászott elő a sírból. Onnantól minden egyre furcsább lett, ma úgy akartam, a döglött egér kisétált az egércsapdából és úgy mászkált, ahogy akartam. A tűz nem égetett, sőt, egy idő után mintha úgy mozgott volna, ahogy én akarom. A halottas részétől őszintén rettegtem, de a tüzeset imádtam. Azonban egy év sem telt el, egy különös nő jelent meg egyik nap a házban. Olyan baromi szép volt, amilyet még soha nem láttam és közölte a szüleimmel, hogy elvisz engem. Ők természetesen nem egyeztek bele, sajnos. Anne nénikém, ugyanis ő volt az, könyörtelenül megölte őket, az öcsémet is, az öt éves Mattet. Dermedten kucorogtam az egyik sarokban és vártam a halált, amikor hozzám sétált. Ő azonban csak fölállított, aztán megölelt. A gáztűzhely felrobbant és mindent lángok borítottak be. Olyan forró lángok, amilyeneket még soha nem éreztem. Körülnyaltam minket, én pedig láttam, ahogy a nénikém hátából hatalmas éjfekete denevérszárnyak nőnek ki a hátából. Aztán éreztem a lüktető fájdalmat és elájultam. Amikor magamhoz tértem, koszos padlón feküdtem, és nekem is szárnyaim voltak. A nénikéim házába kerültem, ahol ami után elmúlt a teljes rettegésem, elmeséltek nekem mindent. Azt is megtudtam, hogy egy őrült vadász megölte az anyám, de ők megígérték neki, hogy felnevelnek engem. Elmondták mi vagyok és hogy mire vagyok képes. Nem akartam hinni nekik, de amikor odaállítottak a tükör elé, kénytelen voltam hinni nekik. Valóban más voltam, szárnyaim voltak, a szemem pedig vörösen izzott, pontosan úgy, ahogy nekik is, emellett sokkal szebb lettem, és már látszottak a rokoni vonások. Az elkövetkező három évet gyűlöletben és undorban éltem le. Gyűlöltem a nagynénéim, amiért megölték az öcsémet, azt az ártatlan gyermeket. Azonban tanulságos volt a lecke és jól megtanultam, hogyha túl akarom élni, csak magammal szabad törődnöm, senki mással, mert ha valakit mellém sodor a sors, arra veszély leselkedik. Megtanultam tehát, amire tanítottak, bérgyilkos lettem, kegyetlen és hideg, aki tűzzel öl. Otthon Norvégiában, csak úgy ismertek a Succubus, az angyalarcú halál. Ellenben a nagynénéim iránt érzett gyűlöletem egyre nőtt, így eldöntöttem, hogy elmegyek. Őket nem érdekelte különösebben, hogy mi van velem, úgy érezték teljesítették a kötelességük azzal, hogy kitanítottak, a többi az én dolgom. Így fölültem az első az államokba tartó gépre. Most itt vagyok, és tudom, hogyha életben akarok maradni, hogyha hatalmat akarok szerezni, akkor nem válogathatok az eszközökben, de nem is akarok, megtanultam, hogy csak a hatalom számít, csak az él, akinek hatalma van.


Jellem: Valaha talán megvolt benne a jóság, de azt kiölte belőle az élet. Nem törődik vele, hogy kin kell keresztülgyalogolnia ahhoz, hogy elérje a céljait. Nem ismer se kegyelmet, se szeretet. Nem engedi, hogy szeressék, és ő sem szeret senkit. Nem szerez barátokat, mert úgy érzi, azzal a halálos ítéletüket írná alá. Nem fél megtenni azt, amit meg kell, meggyilkol bárkit, ha szükséges. A jelleme nagyon különös, ugyanis a kegyetlenség védekezés nála, egy pajzs, amit maga és a világ közé helyez. Ennek ellenére soha nem lesz és nem is akar jó lenni, megszokta azt, amilyen, és így érzi jól magát. Csal, gyilkol, csábít, attól függően, éppen melyik az eredményesebb. Egyben lehet csak biztos, az, aki vele találkozik. Az pedig nem más, mint hogy többet hazudik, mint ahányszor igazat mond és minden embert a saját céljaira használ föl, lelkiismeretlenül.

Szakképzettség: Ért a fegyverekhez és ismeri a harcművészetek alapjait, ez a munkájával jár. Nem a legjobb harcos, vagy egy fegyvermániás, mert inkább a képességeire hagyatkozik, de azért bizonyos mértékben jó az alapvető dolgokban is.

Képesség: A rokonai démonvérnek nevezik. Az alapalakja a succubus alak már, ami a vörösen világító szemekből áll, ezek a szemek sötétben a hőt érzékelik, így még ha másként is, de vaksötétben is lát. Azonban mindig vörösen izzanak, ez pedig elég feltűnő. Részei még a hatalmas denevérszárnyak, szintén akár a mesék succubusainak, ezekkel képes repülni is, de elég sérülékenyek. A szárnyait be tudja húzni, eltüntetni, majd újra kibontani, ha úgy akarja. Ez kissé fájdalmas, amikor a szárnyak beleolvadnak a bőrbe, vagy kibomlanak belőle, de már már megszokta. Emellett ott vannak a pokoli hatalmai, az hogy fel mozgatni tudja a holttesteket, zombiekat gyártva, habár egyenlőre még csak két három hullát egy nap és a másik, a pokoli tűz. Képes tűzlabdát, vagy tűzostort formálni, vagy bármi mást, de ehhez szüksége van tűzre, azt ugyanis nem tud alkotni, csak a már égő tüzet képes az uralma alá vonni. A tűz pedig nem égeti meg, sőt, hogyha izzó lángokba sétált, az meggyógyítja a kisebb sérüléseit és kis mértékben a nagyobbakat is. Ellenben legnagyobb ellensége a hideg. Ha túl sokáig fagypont alatti hőmérsékleten van, megdermed és legyengül, ilyenkor még gyengébb, sőt, ha több napig van túl hidegben, akár bele is halhat. Nem öregszik, ellenben nem halhatatlan, ha átszúrják a szívét, vagy levágják a fejét, abba belehal, ellenben a súlyosabb sérülések csak téliálom szerű állapotba ejtik, amiből napok, vagy órák után fölébred, attól függően mennyi ideig tart a gyógyulás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Succubus (Raven Reydis)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Varjak kódexe
» Raven előtörténete
» Raven Sutter feljegyzései

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Adattár :: Előtörténetek-
Ugrás: