Elhagyatott építkezési terület

Egy felhőkarcolót terveztek építeni ezen a területen, de már vagy két éve nem jár ide senki...

//Blaise már postolt a lakásában, szóval megint te jösz, Michelle! //

Michelle egy sötét helyet talált, ahol igaz majd megfullad a portól, de legalább árnyak veszik körül, a kiváncsi szemek pedig nem veszik észre.

Blaise az épület másik részén jut be, ám egy durva ajtó van előtte, ami nem akar kinyílni. Ellenben egy ablakon át követheti a főteremben lévő eseményeket.

Ezután mind a ketten egy furcsa hangra figyelhetnek fel: egy nagy raktérrel rendelkező autó tolat be az " épületbe" , majd kiszáll belőle egy ember, akinek csak középhosszú haját látni, de más nem állapítható meg róla, csak az, hogy bizony nagyon izmos ember lehet az illető...

Nos az épületbe nem tudtam bejutni, de szerencsémre találtam egy ablakot. meglapultam, hogy ne vegyenek észre. Mindent láttam. Egy hatalmas furgon jelenik meg, majd betolat. A szagokból ítélve diesele-t használ. az ajtaja kinyílik, és egy pasa kallódik ki belőle. Hosszú haja van és nagy darab. Jobban szétnézek, hát ha nem egyedül jött. Meg nézem, hogy milyen ruhát visel. Van e a kabátján, vagy a zsebében valami dudor. Ebből állapítom meg, hogy lehet-e nála valami fegyver, esetleg telefon. A tartását is jól meg figyelem, hát ha hónalj pisztolytáskája van, amitől szélesebben tartaná a karját a mellkasától. Ezután a terepet nézem meg jobban, hogy hát ha vannak dobozok, vagy hordók, ami mögé elbújhatok.

Csak az ablakon tudok bemászni. gyorsan átlendítem magamat, de szerencsétlenségemre nagy zajt csapok. Gyorsan meglapulok hát ha nem vesz észre. Mekkora egy b@alfasz vagyok. Pedig milyen sokat gyakoroltam a rendőrségen a besurranásokat. Igaz általában fedezték a hátamat. Rejtekemből felnézek. A pasas pontosan háttal áll nekem. Hangja megijesztett.

-Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő, vagy megölöm!- a testem össze rezzent.

Honnét tudja, hogy itt vagyok? Ezt nem értem. Majd felállok és előre lépek pár lépést.

- Nagyon ügyes Mr.... nem is tudom a nevét, de majd ön megmondja. Volna egy kérdésem.- lassan felemelem mindkét kezemet a levegőbe, ezzel megadásomat bizonyítva, de én nem meg adni akarom magam, hanem elkerülni az esetleges veszélyt. Ebben a pozícióban bármikor tudok bukfencezni bárhova. - Honnét tudta, hogy itt vagyok?

Egy női hangot hallok. Mi a fene folyik itt? Csak nem egy testépítő nővel van dolgom? Gondolataimba merülve egy hatalmas durranás terít le. Azon veszem észre magam, hogy fekszek. A vállam hasogat. Hirtelen jött ez a támadás, és aljas húzás volt. Fel állok és teszek pár lépést. A karjaim előttem vannak, hogy a füstben bármi megtámad kitudjam védeni. Amikor eloszlik a füst egy nőt látok. Gyorsan bekapcsolom az időlassító képességemet és a szaglás erősítést.

Egy 180 cm körüli szőke hajú és kék szemű nőt láttam. Még az illatát is éreztem. Nőt? Hisz még gyerek. Furcsa, a pasas nővé változott volna? Mi ez? Csak nem egy átváltozós trükk? Ilyet én is tudok. Meg akar téveszteni. Olvastam még iskolás koromban egy görög könyvét. Nem jut eszembe valami Homérosz. Volt egy sziget, amin a nők elcsábítottak egy palit. Közben az idő telt. Mekkora pancser, még szerencse, hogy nem tudja, a képességemet. Nekem egy tized másodperc is elég, hogy átgondoljam a szitut. Ez valami csapda. Gyorsan körbe nézek a szemeimmel, hogy máshol is vannak e csapdák, amik veszélyt jelentenének. majd kikapcsolom szuper képességemet.
- Maga meg ki a fene?- kérdezi ingerülten.
- Én kérdeztem előbb.- majd lejjebb helyezem a testsúlyomat, hogy ne essek el egy újabb bombától. - Hova tüntetted a kislányt? Ha velem van problémád, akkor itt vagyok. Enged el őt.- nézek rá mérgesen.

Semmi sem történik, ami érdekes lehetne, így a két személy folytathatja a beszélgetést...

//nem tok mást mondani, beszélgessetek csak nyugodtan //

A történet egyre tarkább lett. A csajt, vagy pasas, egy újabb átváltozós trükköt vetette be. A haja szőkéről, feketére váltott. Basszus, ennek sem kell festetnie a haját. Ami a legfurcsább az, hogy valami levelet is mondott. De hogy én küldtem volna neki? Nah ez már kétséges. Tudtommal semmiféle kábszert nem szedek, hogy a memóriám hiányos legyen. Tutira nem írtam. A másik furcsa dolog, ha meg akart volna ölni, akkor már rég megtehette volna.

Kihúzom magamat. Letörlöm a port a kabátomról, hogy az idő teljen. Majd hang nemet változtatok. Halkabb az előzőnél. Nem ordítok, de érthetően és tagoltan beszélek hozzá. A szememet a szemébe fúrom, hogy jól láthassam a reakcióját.

- Én nem hívtalak ide. Sőt nem is írtam levelet. Képzeld! Ma az egyik társam nyújtott át egy kék színű levelet. Amiben egy kislány képe volt. Túszul ejtették. A levél aláírója
Michelle Sinistrasang!- A Sinis... nem tudtam kiejteni- . Te talán ismered őt?- majd nyújtom a kezemet és az államhoz teszem.

( Michelle. Amikor mondom a nevedet a Sinistrasang-ot akkor azt úgy mondom, mint aki küszködik a szavakkal. Pontosan nem tudja kiejteni. Csak, hogy komikusabb legyen a karakterem. )

Különös ő is egy kék levelet kapott. Szintén egy kislány képével. A sztori ugyan az csak a hely nem stimmel. Francia? Aha. Jean Claude Vandamme? Persze a kedvenc akció sztárom. Bár ő Belgiumi? Nah ebbe ne menjünk bele.
A csaj őszintének tűnt. Közelebb mentem hozzá.

- Azt hittem, hogy te vagy az a pasas, aki előbb itt volt. Véletlenül nem láttad az arcát? Ismerős valahonnét?

Majd szét nézek a helységben. Nyomokat keresve. Először ott , ahol a pasas állt. Majd utána a furgont.
- Hogy kezdődött a napod? Mit csináltál egész nap?- gondolom elsőnek lereagálja, hogy egy idegen faggatja ezért:
- Nyugi rendőr vagyok! Szolgálunk és védünk- megmozdítom a rendőrsapkámat és kacsintok felé és egy széles mosolyt elengedek, hogy oldjam a feszültséget kettőnk között. Majd meg mutatom neki az igazolványomat, hogy hitelesítsem.
- Mi a foglalkozásod? Ismered a kislányt?

- Én sem ismerem a kislányt. Hol laksz?- felteszem ezt a kérdést, hátha majd jól jön valamikor. - Az én napom átlagos volt. Pár órát az utcákon, majd az őrsön töltöttem, végül otthon kötöttem ki ezzel a levéllel. Az úton ide felé, nem láttam semmi különöset. Majd bemásztam az ablakon, hogy elkapjam a pasast. Jah, amúgy csajnak is elmenne. Jól mondod. Elég vastagnak tűnt. Szerinted gyúr?- tettem fel a kérdést egy vigyorral párosítva. Ötletem se volt, hogy most mi legyen. Semmi nyom. Semmi amin elindulhatnák. Ez a csaj sem illet a képbe. Bár igen fura dolgokat csinál.
- Jó volt az előző trükk. Hogy csinálod?- nézek rá érdeklődve. De ő értetlenűl néz rám. ( gondolom így reagolodle, ha nem akkor vegyük úgy, hogy nem is írtam )- Jah, hát a hajad. Előbb még szőke voltál.

Nos az események fordulatot váltottak. Egy újabb köd lepel borult rám. Majd golyók süvítettek el mellettem.
Hallottam Micihelle hangját és fenyegetően hangzott. Nagyon fura érzésem volt. A csaj arcán láttam, hogy igazat mond és nem hazudik, de lehet, hogy nagyon jó az álcája? Majd egy piros ruhás, kalapos pali bukkan fel előttem. Meg forgatja a botját és ezzel kivédi a golyókat, amit nekem szántak.
-A nevem Mr. A! Ez a nő egy alakváltó, vigyázzon vele! Nem birja legyőzni! Fusson el, nemsokára megyek én is! Hajtson el innen a furgonnal!
- Az én nevem Mr. B! - nem értem ezt az egészet, hogy a francba kerül ide. Legszívesebben elhajtottam volna a furgonnal, de bíztam az érzékeimben.
- Michelle, merre vagy?- kérdezem, mert nem látom őt a köd véget.

Követem a pasast. Inkább nem szólok bele a dolgokba. A végére akarok járni, hogy mi folyik itt. A csaj tuti biztonságban van. Ha megakarta volna ölni, akkor rég megtehette volna, de nem tette. Engem akart csapdába csalni. Hát bele futok a csapdába, hogy a csajt megmentsem.

Ha: a furgonnal elhajtanak én követem őket.
Ha nem: Akkor meg várom a fejleményeket és csak lapulok, hogy észre ne vegyenek.

// Most egészen vasárnap estig Blaise kezd //