HomeDC Comics frpgGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az FRPG-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
....................
Egy a marvel képregények világában játszódó frpg, ahol világméretű gondok burjánzanak napról-napra. Asgardiak, skrullok, mutánsok, szuper-humánok vívják harcukat a jó ügy érdekében. A honlap újra indult, és csak rád vár, hogy részt vegyél a híres sorozat által alkotott világban, ahol új kalandok várnak rád. Találkozz Superman ellenségeivel, és vedd fel velük a harcot csapatban, vagy egyénileg. Metropolis csak rád vár!
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Scott Darren - Holdfény

Go down 
SzerzőÜzenet
Scott Darren
Bűnüldöző
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2010. Aug. 21.

TémanyitásTárgy: Scott Darren - Holdfény   Szomb. Aug. 21, 2010 11:16 am

Adatok


Születési név: Scott Darren
Egyéb név: Holdfény
Faj: ember
Kaszt: homo magi
Nem: férfi
Születési hely, idő: Gotham, 1973
Kor: 37
Magasság: 180cm
Súly: 76kg
Hajszín: vörös
Bőrszín: kaukázusi
Vércsoport: Rh-
Egészségi állapot: több hegesedett vágás a testén
Család:
  • Jolie Jankins (anyja, halott)
  • Carlos Darren (apja, halott)
  • Terry Leman (nevelő anyja, halott)
  • Wagner Kurt Nero (tanító mestere, halott)

Foglalkozás: újságárus
Oldal:


Előtörténet


Anyám miután megszült, a pokolra kívánt. Azt akarta, bár nem is jöttem volna a világra. Nem akart engem, de az abortuszra nem volt pénze. Sem neki, sem apámnak. Talán nem kellett volna annyit b.szni. Soha nem törődtek velem. Egyik szülőm sem, bár apám valamennyire még is. Minimális kötelesség tudat benne volt a fia iránt, de anyámba... kitől talán ezt várni... semmi. Mindig én voltam a hibás mindenért. Már egész kicsi koromtól. Nincs pénz? Fáj anyám feje? Apám beteg? Egy közös vonal volt, és az nem más mint én. Tehettem bármit, ember számba nem becsültek. A szegénység rányomta bélyegét az életemre. Hisz a napi falatra nem volt pénze a családnak. Nem, nem a munka hiány miatt. Hanem azért, mert a jó szülőanyám heroin függő volt. Apám pedig nem vetette meg sem az italt, sem pedig a szerencsejátékot. Remek élet igaz? Pedig csak ez a nyitó lap volt. A szomszéd sokszor át jött, és ő látott el étellel, ő játszott velem. Igazából rajta kívül senkit nem nagyon érdekelt mi van velem. De Gotham ezzel jár... a nyomorba születni, ahonnan kitörni talán sosem lehet. Megszoksz, vagy megszöksz. Lényegében nem volt családom. Sem anyám, vagy apám. Biológiailag igen, ám a szó szerető értelmében nem.

Mindig is sovány gyerek voltam, alig volt rajtam valami izom. Óvodába, és bölcsödébe nem jártam. Ennél fogva a szomszéd, -akit én csak Terry néninek neveztem- ő tanított meg számolni, a betűket megismerni, a színeket, testrészeket megjegyezni és a hasonló gyermeki játékos tanításokat mind neki köszönhetem. Ha ő nincs, most én sem vagyok. 7 éves koromban anyám meghalt. Csoda, hogy eddig kibírta a heroin mellett. Nem rendített meg a hír, nem is éreztem semmit. Bűnlett volna? Nem tudtam igazából. Viszont nem csupán számomra nem volt jelentősége a történteknek, hanem apámnak sem. Addigra olyan mértékben eladósodott, hogy meg voltak a maga problémái. Rám már időt sem szánt, bár nem is hiányzott... Terry elvégezte a procedúrát, aminek folyamán örökbe fogad. A bíróság, és a gyermekvédelem mellette állt, látván a körülményeket, amiben éltem. A lakásunk egy szobakonyhás "otthon" volt. WC és fürdő nem volt, és a tisztaság, mint fogalom nem volt ismert. Apám persze pénzt próbált kisajtolni az ítélethozatal utolsó pillanatáig is Terryből, de hála Istennek nem sikerült neki. Istennek? Hátigen... nem volt mellettem soha, ő is kitaszított és csak jót nevetett markában, miközben nézte, hogy szenvedek. De nem csak én. Az utcákon élő hajléktalanok, az árván elhagyott újszülöttek, és a gyilkosság áldozatai. Őket senm védte meg... Isten. Miféle szimbólum az ilyen? Hagyta, hogy fiát keresztre feszítsék, hogy "gyermekei" szenvedjenek. Ugyan olyan Isten, mint amilyen anyám, és apám volt. Az iskolai éveim nem teltek el gyorsan. Lassú volt és vánszorgott az idő. Talán mert utáltam oda járni. Nem a tanulás volt az ami kiváltotta belőlem ezen érzelmeket. Hanem az osztálytársaim. Társak? Nem... sokkal inkább kegyetlen démonok. Az élcelődések, és gúnyolódások középpontjában álltam mióta csak betettem oda a lábam. Szándékosan sosem bántottam meg senkit, engem még is mindenki bántott. Nem értettem az életet. Kegyetlen, és mocskos minden állomása számomra. Talán soha nem is tapasztaltam a boldogság pillanatát. Tanulmányi eredményeim nem voltak kiemelkedőek, de nem voltak gondjaim a tantárgyakkal. Miután befejeztem az általános iskolát, eljutott a hír hozzám, hogy apámat meggyilkolták. Túl sok adóssága volt, és ez lett a koporsója. Ahogy anyámnál, nála sem éreztem semmit. Halála nem volt fájdalmas nekem. Meglepő? Nem, nem az. Terry viszont be íratott egy szakközépiskolába, ahol folytathattam tanulmányaimat. Ám múltamat nem tudtam hátra hagyni, mert üldözött... követett, megállás nélkül. Nem voltak barátaim, messziről elkerültek a fiúk, a lányok pedig szóba sem akartak állni velem. Nem értettem az okát. Minden napom csak a szenvedéssel telt. De tudtam, hogy erősnek kell lennem. Viszont nem tudtam meddig bírom. Hamarosan beköszöntött az a nap, mikor össze omlottam testileg, és lelkileg is. Elérkezett az újjászületésem pillanata.
Gotham utcái melegágya a bűnözésnek. És valaki minden nap tesz érte, hogy alaposan be legyen takarva és csókot nyom a homlokára. Meg kell neki köszönnöm, mert más különben ma nem az lennék, aki. Egyik éjjel megtámadtak. Három férfi előttem jelent meg, és egy sikátorba üldöztek. Késekkel közeledtek felém, és én reszkettem a félelemtől. Eljött a halál ideje. Mintha lepergett volna előttem minden az életem eddigi szakaszából és rádöbbentem. Nincs mért tovább élnem. Sanyarú volt a gyerekkorom, és a felnőtt éveimtől sem vártam többet. Rájöttem, mért kéne élnem. Talán a pokolban jobban érzem majd magam. Így hát hagytam, hogy végezzék a dolgukat a bűnözők. Több kés szúrást kaptam, szám szerint 45 helyen mártották belém fegyverüket. Több közülük a halálos sebem volt, ami megölt. Vérbe fagyva feküdtem, és senki... senki nem is törődött egy halottal a sikátorban. Kivéve egy valakit. Egy idős férfit, ki felkarolt, és magával vitt. Mikor feleszméltem, egy gyönyörű szobában ébredtem. Antik bútorok, és legalább 1000 könyv vett körbe és talán keveset is mondtam. Testem fáslival átkötözve több helyen, de nem éreztem fájdalmat. Felültem, majd egy idős férfi lépett elém. Wagner Kurt Nero. Hálával tartoztam neki. Örök hálával, hisz megmentette az életemet. Bár nem akartam tovább élni, még is, valami kellemes érzés öntött el. Volt, ki segített rajtam. Azt hittem a város csak a gonosz nyughelye, de nem. Nero segítő kezet nyújtott felém. Elmondta, hogy közel fél évig feküdtem kómában. Otthont adott nekem, és tanítani kezdett. Nem értettem mért, de mindig csak annyival indokolta, hogy a "fiataloké a jövő". Eleinte a történelem minden pontján átrágtuk magunkat, matematikai egyenleteket tanultam meg, az emberi kommunikációt, és minden téren szereztem ismeretet általa. Nem győztem elégszer köszönetet mondani neki, de kicsit aggódtam Terry miatt is, hogy mi lehet vele. Ám Nero mindig megnyugtatott, hogy semmi baja. Hittem neki, és 22 évesen is még nála éltem, ami azt jelentette már több mint 3 éve ő volt a családom. Igen, a családom. Bár Terry is mindent megtett értem, de Nero mellett úgy éreztem van értelme felkelni, és apám, illetve anyám helyett is apám és anyám volt. Bár senki mással nem tartottam a kapcsolatot, igazából soha nem mozdultam ki otthonról, egy eljövendölő nap pillanatáig. Az öreg elmondta, mért is mentett meg. Azzal indokolta, hogy érezte az erőmet. A mágia mozgolódik bennem születésem óta, és a sorsom már meg van írva. Az eddig történteknek meg kellett történnie, hogy eljussak eddig a pontig. Elém tárta a mágia valós létezését a világban, és túl sok volt ez az egész számomra. Össze zavarodtam, és fogalmam sem volt arról, miben higgyek. napok teltek el a saját magam társaságában, mire eldöntöttem, hogy folytatom az utamat, és többet akarok megtudni. Kiderült, hogy már rég nem Gothamban, sőt nem is Amerikában vagyok, hanem a távoli Németország egyik hegygerincének csúcsán, hatalmas vártoronyban. Amit csak úgy nevezett Nero, az Őrszem. Innen tartotta szemmel a világot, és kutatott fel engem hogy átadja tudását, mivel ideje leáldozóban volt. A nagy mágusnak kinek képét megformázta eljött a vég. Az idő szorított, így a tudását szűkös határidőn belül megpróbálta átadni. Majd távozott. Néhány hétig még a toronyban éltem, míg megbékéltem, majd az általa szerzett tudásommal vissza indultam Gothambe. Úgy éreztem a szülővárosomba kell kezdeni az új életemet.
Utazásom 5 évig tartott, de végül haza vitt. A gyökereimet nem felejthetem el. Mikor megérkeztem megrohantak az emlékek. Nem, nem a kedvesek, hisz olyanban nem volt részem. A rossz, és fájó képek mind szemem előtt peregtek le. Tudtam, eljött az én időm, mikor tehetek valamit a világért. Meg akartam tisztítani. Új életemet azzal kezdtem le, hogy állást vállaltam. Kötetlent kerestem,mai mellett lehet időm a terveimre. Ennél fogva egy újságosbódét nyitottam. Nem csupán hogy a saját beosztásom szerint ténykedhettem, de mindig értesültem így a hírekről, és pletykákról a városban. Bár nem kerestem jól, de annyi pénz össze jött, hogy egy lakást tudjak venni. Ezek után felkerestem Terryt, akiről kiderült, hogy néhány éve halt meg egy utcai rablás folyamán. Ez volt a város, ahol születtem. Elvett tőlem mindenkit, és egyedül hagyott. Még meghalni sem engedett igazán. De akárhány ostorcsapást végez rajtam még is mindig itt vagyok... Függővé tett a fájdalom... függővé tett Gotham, amit nem hagyok el, míg nem változtatom meg. Rendszeres látogatója lettem egy kisebb könyvesboltnak, ami a legendákra, mitológiákra és varázs történelemre épített. Nero állítása szerint igazak. Sárkányok, démonok, kentaurak, griffek, mágusok... mind léteznek. Az utóbbiban igaza volt. Mágusok valóban léteznek. Több tucat könyvet olvastam át, míg nem egy éjjel tapasztaltam, amit egykori tanítom állított. Elszavaltam egy egyszerű igét és hatása megvalósult. Fény áradat töltötte meg lakásomat, és a szememet már kezdte égetni. Nem hittem el, amit tapasztalok. Elejtettem a könyvet, és félve néztem magamra a tükörben. Féltem, de egyben elégedett is voltam. Nero elérte amit akart, még így a túlvilágról is. Gyakorolni kezdtem varázslatot, és próbáltam minél több tudásanyagot magamba szívni. Napról-napra egyre többet és többet tudtam meg. Mind e mellett az éjjeli sikolyokat sem felejtettem el. A sikátorokat jártam, és az ártatlanok védelméért harcoltam. Sérülések áldozata is lettem, nem egy heges vágásnyom díszíti a testem egy-egy küldetésem után. Önbíráskodóvá lettem, de csak azért, mert a rendőrök nem teszik a dolgukat. A kormány sem tesz Gothamért semmit. Így nekem kell.. Egy átlagosnak talán nem mondható polgárnak.

Sokat hallani az utóbbi időkben azokról, kik szintén úgy döntöttek mint én. Kezükbe veszik az irányítást és tesznek valamit. Segítenek a népen. De nem úgy mint én. Nem vágyom a rivalda fényre, a média vagy a sajtó figyelmére. Egy valamire vágyom csak, amiért bármit megteszek. Hogy Gotham végre megtisztuljon. Nincs veszteni valóm, hisz családom sosem volt. Nincs hozzátartozóm, szerelmem, gyermekem, és nem is hiányoznak. Addig nem, míg egy ilyen város adna otthont nekik. 37 évesen kénytelen vagyok olyan eszközökhöz nyúlni, melyet nem gondoltam volna. Igazságot szolgáltatok, pedig nem az én dolgom lenne. De még is... az utcákat járom, hogy egy szebb jövőt teremtsek. Egyedül kevés vagyok, de mindent megteszek azért, hogy még éltemben megéljem azt a sikert, amit megálmodtam. Arcomat viszont nem akarom adni tetteimhez. Nem mintha szégyelném amit végbe viszek. De mint említettem, nem vágyom a rivaldafényre, vagy a csillogásra. Csak a dolgomat végzem amire mások nem képesek. Az éj leple alatt cselekszem, a hold fényében. Ezért neveztem el alteregómat Holdfénynek. Az igazság védelmezőjének.


Jellem: Hatalmas az igazságérzete, és eléggé céltudatos. Megvannak az elképzelései, és nem igazán lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Erősen hisz magában, bár olykor hajlamos az öngyilkos tettekre, mivel úgy véli nincs mit veszítenie. Hisz Istenben, ám nem ismeri el őt. Intelligens és szeret utána járni mindennek, mielőtt elhamarkodott döntést hozna. Detektív hajlamai is vannak. Nem igazán enged közel magához senkit, nem túl bő szavú, és jobban szeret egyedül lenni. De mind ezek mellett még is vágyik a társaságra, csak nem akar csalódni. Nehezen nyílik meg bárki előtt. Mindig a küldetésére összpontosít, és minden más csak másodlagos. Nem nagyon ismer kegyelmet.

Szakképzettség: Jól beszéli a németet, és az oroszt is. kicsit ért kínaiul is. Közép szinten elsajátította a karate Gódzsú-rjú ágazatát. Továbbá a Zen meditációban is járatos. Mellette rendkívül intelligens több témában is. Mint az emberi és állati biológia, kémia, fizika, informatika, és magas szinten tájékozott a világ történelmi időiben. Jogosítványa van B kategóriás gépjárműre. Illetve a mágia terén is igen nagy ismerettel rendelkezik. Teste atlétikus, és ruganyos.

Képesség: Nem rendelkezik emberfeletti képességgel, viszont mágia érzékeny. Ennek hála képes a varázslatok megtanulására, és használatára, továbbá érti a mágia nyelvezetét és világát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joker
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 352
Join date : 2010. May. 11.
Tartózkodási hely : Gotham City

TémanyitásTárgy: Re: Scott Darren - Holdfény   Vas. Aug. 22, 2010 7:37 pm

Húú, hát... nem volt egy rövid story, de ki van dolgozva egyedül kicsit Wagnernél lett hadarva. Azért én útjára engedem és hozzá vágok két kreditet is a sráchoz.

Elfogadva


Mesélő, Joker
Harley
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Scott Darren - Holdfény
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Zenedoboz
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Adattár :: Előtörténetek-
Ugrás: