Falcone birtoka

Kezd elegem lenni a mai napból. Remélem nem lesz ma már több verekedés. Zihálva feltápászkodom. Előveszem a hangtompítóst, majd fejbelövöm vele az ájult Salvatore-t, majd villámgyorsan a dokira fogom a fegyvert.

-Ha kiált, maga is így járhat! Láthatja, nem viccelek! Hozza rendbe a társamat, akkor megússza a mai napot élve.

Nekitámaszkodom az ajtónak, hogy nehezebben tudjanak bejönni, és folyamatosan a doktoron tartom a fegyvert.

A dokinak igaza van, pokoli nehéz lesz kijutni innen. Kell egy jó terv. A Rambó módszer most nem működik.

-Feküdjön a földre, arccal a padló felé! Gyerünk! -mondom az orvosnak. Ha azt teszi amit mndok, akkor Salvatore nadrágszíjával összekötözöm hátul a kezeit, a száját pedig bekötöm, Giovanni nyakkendőjével. Miután ezzel végeztem, átkutatom Salvatore holtestét, nála is kocsikulcsot keresek, illetve neki is kikapcsolom a mobilját. Elrakom a tárcáját is. A pisztolyát Zack kezébe nyomom, bár szegény valszeg nincs olyan állapotban, hogy rendesen tudja használni. Mindezek után a szobában nézek körül, hasznos dolgot keresve. Megvizsgálom az ablakot (ha van) megnézem merre néz.

Egyelőre pihenek egy kicsit, hogy új erőre kapjak. Megnézem a kulcsot, van-e rajta riasztó kapcsoló? Ha van, akkor megnyomom, a Ferrari felé tartva, bár nem valószínű, hogy pont azt nyitná. Legalább egy próbát megér.

A francba, ennyi autó közt hogy találjam meg a megfelelőt? Gondolkodnom kell, vagy pedig, fel kell törnöm a szemben lévő Ferrarit, hisz értek az autókhoz is, meg az elektronikához is. Elmélkedésemet az őrök hangja zavarja meg.

Közelebb megyek a dokihoz, és a halántékához nyomom a fegyvert.

-Most leveszem a kendőt a szája elől. Ha segítségért kiált, kinyírom, ha viszont kiszól, hogy minden rendben, akkor éltben marad. Választhat.

Leveszem a kendőt, és várom a doki reakcióját. Ha ezt megúszom, a szemben lévő Ferrari felé kezdek futni, és megpróbálom feltörni. Ha maffiózók bukkannak fel, megkérem Zacket, hogy fedezzen.

Szerencsére a doki okosan döntött, bár az őrök gyanakodnak, minél gyorsabban le kell lépnünk innen. Baj nélkül odaérek a Ferrari-hoz, ami nyitva van, és a kulcs is bent van. Ez különös. Mindegy, most nincs idő ezen agyalni, mert megjelentek az őrök, és már lőnek is ránk. Szólok Zacknak, hogy bukjon le, és én is megpróbálom minél kisebbre összehúzni magam. Beindítom a kocsit, és padlógázzal elindulok a kapu felé. Megpróbálok minél gyorsabban hajtani (egy Ferrari-val nem nehéz), hogy nehezebben találjanak el. Ha valaki elém áll, habozás nélkül elgázolom. Ha a kapu csukva, megpróbálok áttörni rajta.

Talán kijutunk élve a birtokról! No, persze előbb le kell ráznunk ragaszkodó barátainkat. Viszont a motor elkezd fura hangokat kiadni magából. Ez nem jó. Remélem azért kihúzza Burnley-ig. Padlógázzal hajtok a város felé. A városi forgalomban és mellék utcákban talán majd eltudunk tűnni. Szólok Zacknak, hogy ha valamelyik szemétláda közelebb érne, lőjön rá, lehetőleg a söfőrre célozzon, bár a 9mm nem a legalkalmasabb erre. Én közben megpróbálok ráfordulni a Burnley-be vezető útra.

Duncan nem kíméli a ferrarit, és abba még van elég szufla. Zack próbál a soförre célozni, de kevés asikere. Mondhatni semmi. ÍGy át áll a kerékre, mait viszont kilőve, a vezető elveszti az irányítást, és a kocsija bele hajt a szomszédjába, így kisebb úttorlaszt alkotva, amibe újabb, majd újabb maffiózók rohannak bele. Duncan és Zack úgy néz ki megmenekült...

Vége
Epilógus

Falcone a birtokár haza érve, csak a káoszt látja. a tagok ész nélkül rohangálva sietnek a keresztapa elé, akit áttört birtok kapu, néhány hulla, és több helyen megtört autóroncsok fogadnak. A férfi még sem tűnik idegesnek. Egyik tagot hívja magához.

-Uram. Sajnálom. Duncan MacFarlane... több tagunkal végzett, és meszöktette a rendőrt is.

Falcone fa arccal nézi a férfit. Majd előveszi fegyverét nyugodt szívvel, egy pillantást vet a férfira, és habozás nélkül fejbe lövi. Majd egy másik embere felé fordul, miközben megigazítja zakóját.

-Öljék meg. Őt, és mindent ami hozzá köthető.

Adja parancsba Duncan megölését. A férfi ezzel az egész maffia figyelmét kiérdemelte, és talán hálát adott volna, ha nem ők, hanem a rendőrök körözik őt. De tetteivel felkeltette Falcone érdeklődését, aki a halálát akarja a férfinak ettől a naptól kezdve.

Falcone birtoka egy a családok közti megbeszélésnek ad ma otthont. A maffia krémje van ezen a napon jelen, a vezérek mindegyik a birtok kastélyának egy tárgyalótermébe ül, hatalmasan hosszú asztalánál, és az asztalfőnél természetesen Carmine „ A Római” Falcone ül. Kissé nagy a nyüzsgés a családfők között, és azoknak 1-1 képviselői között, de végül csendre inti őket Falcone.

-Üdvözöllek titeket, barátaim! Tudom jól, hogy barátságunk nem volt mindig felhőtlen, és szörnyűségeget tettünk egymással. De ezt mindenki jól tudja. Ebben a veremben csak úgy élhetünk túl, ha kivívjuk magunknak a tiszteletet. Ez a tisztelet pedig most az én kezembe van. Arra kérlek titeket, hallgassatok meg.

Mondja majd pedig feláll a székből, és egy komolyabb lélegzetvétel után bele kezd.

-Gotham akkor működhet olajozott fogaskerékként, ha egy kézben van. Ha fent ál la tisztelet, a becsület, és a félelem. De hatalmunk meginogott. Egyre többen szaglásznak utánunk. Egyre többen veszik el tőlünk embereinket, a rendőrök kezdenek meghátrálni a védelmünk irányából, és vannak olyan arcátlanok, akik a saját házamban ontanak vért. -Falcone erősen csap az asztalra dühében, majd folytatja. - De ahhoz, hogy felszámoljunk ezzel a borzalmas állapottal, tennünk kell valamit. A legelső közvetlen fenyegetés a Tolvajok Fejedelme, aki az elmúlt hónapokban több millió dollártól szabadítottak meg minket. Az embereknek meg mutatták, hogy nem kell félniük tőlünk, és nem kell tiszteletet mutatni a maffia felé! De ennek hamarosan vége!

Mondja a férfi, majd a beszéde még hosszasan tart. De mind az idő alatt a birtok kastélyának egy távolabbi szobájában egy férfi lóg le a csillárról... valaki felakasztotta. Órák telnek el, mire bárki is benyit a helységbe. Addigra a családok már távoznak a birtokról, és csak az után derül ki a szörnyűség. Alberto Falconet felakasztotta valaki...